Rólam

 Mi a fenének kell valakinek internetes naplót vezetnie?!
“A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet” – írta Andrew Matthews amerikai író és én teljesen egyetértek vele.
Közlési kényszerem van, imádok beszélgetni- Az élményeimet, gondolataimat a szívem szerint megosztanám az egész világgal, ezért is a blog.
Amiről a történetek szólnak
Bár az induláskor úgy gondoltam nem fogom elárulni hol is élek, mivel ennek nincs jelentősége, de mára már belátom tévedtem. Történeteim nagy része nagyon is kapcsolódik az általam megismert országokhoz, az ott élö emberekhez, a kultúrákhoz, a nyelvekhez. A néha csetlő-botló, szomorú, vagy éppen vidám mindennapjaimon túl, szeretnék a továbbiakban is érdekes információkat megosztani Nürnbergről, Bécsről, különös tekintettel a fränkisch és a wienerisch dialektusokra és persze hajrá 1.FCN!!
Magunkról:
A családom vegyesfelvágott.  A párom 100 %-os német (frank), de bécsi szívvel, a kisfiunk  16 éves. Magyarországon született, Bécsben kezdte meg az óvodai tanulmányait, valamint az ismerkedést a der-die-das-szal és a zu + infinitivvel, jelenleg pedig egy nürnbergi gimnáziumban koptatja az itt is elég kopott iskolai padok egyikét. Èn egy magyar kislány volnék, aki véleményem szerint túl későn, 36 éves korában hagyta el Magyarországot. Márpedig ebben a korban már eltéphetetlenek a gyökerek, az átültetés már kínkeserves és az eredménye nem garantálható …..  Persze azért igyekszem.A családomban a humor kiemelt helyen áll! Szerencsémre mindegyikünk vevő rá, meg értik is. Tapasztalatom szerint eddig is főleg ez segített átvészelni a bitang nehéz éveket, amiket ha elmesélnék, el se hinné senki. Pedig nem volt egy leányálom.
Nyelv:
Itthon németül kommunikálunk egymással, aminek oka a párom, aki egy nyelvi antitalentum. Nem beszél magyarul, így mi többiek rá vagyunk kényszerítve a németre, bár ez csak nekem kényszer. Néha idegesítő, hogy tizenvalahány év után is a több ezerszer hallott “kérsz?” kérdés után értetlenül nézve megismétli németül, hogy mi van a Käse-vel ??? (sajt, kiejtve: kéze) és ilyenkor ideges leszek. Nem akarom elhinni, hogy nem érti, márpedig tényleg így van. Fogalma sincs róla, szerinte még soha nem hallotta.  ….huuu néha nehéz …
A kisfiamhoz ugyan magyarul szólok, de a válasza németül érkezik. Bár vannak kísérletei a magyar beszédre,  de ezek általában valamilyen kívánságához köthetőek, az óhaját hivatottak szépen csomagolni.
Átlátok én rajta, ha-ha-ha, én is voltam gyerek! Szinte tudok olvasni a gondolataiban:
– Az anyu el fog olvadni, ha valamit mondok magyarul, márpedig a számítógéppel mindenképpen szeretnék játszani, szóval Anyuciiiiiiii, Anyuciccca  ….. a cél érdekében pedig mindent bevet, még akár magyarul is beszél. Na ja, maximum 3 szó erejéig. Hogy is mondjam, az anyanyelve nem az erőssége.
A nyelvek keveredése, illetve hiányos ismerete (khmmmm) is okoz vidám perceket nálunk, rajtam is szoktak vigyorogni a fiúk, de nem gond, mert vissza szoktam nekik adni. 😉
Fontos még: csapongó vagyok rendszertelen, “hudri-wudri”, de legalább tisztában vagyok vele. A pillanatnyi hangulatom két pillanat alatt módosítja a tervemet és felülírja a sorrendben logikusan következendő, tervezett történetet. Mit csináljak, így vagyok bekötve.
Úgy írok ahogy nekem tetszik és arról amit fontosnak tartok. Ezek a történetek a saját gyermekeim. A megírásukkal nem akarok senkinek se megfelelni, egyszerűen csak ki kell őket írnom magamból, ez egy belső kényszer. Viszont a kedves visszajelzések az idejáróktól, vagy idetévedőktől nagy örömet okoznak.Igen, örülök mindenkinek, aki erre járt, bár jó lenne, ha több visszajelzést kaphatnék ….. igaz, én se szoktam másoknak írni, nem igazán olvasok (rendszeresen) blogokat, szóval ezt hagyjuk is.
Enyhén kritikus tipus vagyok, magamat se kímélem. Soha nem más a felelős a boldogtalanságunkért, a problémáinkért, mindig csak saját magunk. Az őszinteségnél nincs számomra fontosabb dolog, bármennyire is kellemetlen. Igaz kicsit nehéz dolog lenne teljesen őszintén mindent leírnom az életemről, nem is teszem. A teljesen pőrévé vetkőzést és kitárulkozást nem tartom okos dolognak. Kívülállók nem is értenék a legszemélyesebb tragédiákat, és nem is tartozna rájuk. Óvatosan kell egyensúlyoznom a mit mondjak el és meddig terjedően mezsgyéjén.Sajnos a véleményemet akkor is el szoktam mondani, ha más nem igazán azt szeretné hallani, de ez van. Nem kívánok más öngyilkosságához statisztálni. Vannak dolgok amikről kialakult véleményem van és ezeket nem vagyok hajlandó a másik személyéhez passzítani, enyhíteni, körbecukrozni, csak azért, mert neki arról esetleg merőben más a véleménye. Ha valaki nem akarja tőlem azt hallani, hogy nyelvtudás és keresett, piacképes foglalkozás nélkül egy baromság kivándorolni egy idegen országba, ahol az alulképzettek által elvégzendő munkákat alul is fizetik, az ne kérdezzen róla, mert a válaszom nem fog tetszeni.Mielőtt nagyon belelendülnék, inkább abbahagyom.
Maradok tisztelettel és sokszor anélkül is, de kizárólag egyenesen:Andrea 
(csak azért nem Andi, ami igazándiból vagyok, mert negyvenvalahány évesen kicsit olyan hülyén csengene, vagy nem? )

Tudom, hogy 35° celcius fok van, de egyik nyári képemen se nézek ki elfogadhatóan, így marad ez a sálas, oszt kész.
BlogAndi

 

3 thoughts on “Rólam

  1. Szia kedves Andrea
    En Tünde vagyok es nem Tündi meg ha kb 10 evvel fiatalabb is vagyok mint te. Nagyon megtetszett a bemutatkozasod, veletlenül akadtam ra miközben a fränkische Schweizrol keresgeltem, mintha csak magamat halottam volna a sok nyers cinizmusommal, ez van es kesz es aki ehhez nincs felnöve annak szebb jövöt. Gondoltam radirok mivel ugy feldobta a napomat hogy a környeken hozzam hasonlo emberek is vannak, miközben en mar teljesen belesavanyodtam a szozialis elszigetelödöttsegbe . Minden jot kivanok neked es csaladodnak.
    Bethleni Tünde
    U.I. Bocs az ekeset nelküli irasert de nemet billentyüzettel igy hamarabb megy

    1. Òh, kedves Tünde, most találtam meg az üzeneted, ne haragudj, hogy ilyen késön.
      Nagyon örülök a soraidnak! Te itt élsz a közelemben?
      Szerintem elöbb-utóbb találkozni fogunk!

      Köszönöm a jókivánságaidat, én is a legjobbakat kívánom neked és a családodnak!
      U.i. : most én se kapcsoltam át a tasztatúrát magyarra

  2. Kedves Andrea! A Facebook-os kérésem és az Ön kedves szavai révén sikerült ezt a blogot megismernem, és minden részrehajlás ill. hátsó gondolat nélkül állítom, nagyon tetszik a stílusa és az egyedi humora. Köszönöm a linket, a szabadságom ideje alatt (is) többször fogok kalandozni a korábbi bejegyzéseken. Hiszen kicsit “földiek” is vagyunk, és érdekel, miként sikerült egy új hazában otthonra találnia.
    Kívánom, hogy a “közlési kényszere” ne hagyja cserben és továbbra is ossza meg velünk – követőivel –
    érzéseit, élményeit, véleményét a világról!
    Szeretettel: Mezeiné Bea Győrből

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.