Séta Nürnbergben

Az elmúlt hét a születésnapok miatt (gyerek+mink) egy kicsit húzós volt. A menetnek még nincs vége, vasárnap lesz az André születésnapi bulija a közlekedési múzeumban (9 gyerek összesen, közülük csak egy kislány) hát asszem utána jól fogunk aludni.
A múlt heti mozival kapcsolatosan még valami eszembe jutott, egy jópofa szöveg a filmből:   Konrad Koch felhívja a gyerekek figyelmét egy nagyon fontos dologra, ami az angoltanulásnál nélkülözhetetlen!  
“Azt a személyt, aki nem tudja kimondani a “tiédzset” (th),  már megbocsássanak a kifejezésért, de Angliában egy trottliként fogják kezelni. :)) “
Bizony megszívlelendő! 🙂

A moziban különben összesen 4-en ültünk. Mi hárman, plussz a mögöttünk levő sorban egy idegen férfi. Persze jókat vigyorogtunk azon, hogy klassz dolog egy születésnapra kibérelni az egész mozit. 
Beweisfoto  / bizonyíték …. amiről hiányzik 2 személy.
 A film után egy kicsit körülnéztünk a belvárosban. 
Szembejött velünk a Lorenzkirche kétszer

A “Hotel 3 Raben” azaz a három varjú 

Ès a Frauenkirche a Hauptmarkton, azaz a főtéren.
 
A várról és a környékéről is készültek felvételek, de azokat most lusta vagyok rendszerezni, majd máskor. 🙂
Az utolsó kép mosolyt csalt az arcunkra. Végre! Efcéeeeeeen!!! 
Hol is készülhetett volna máshol, ha nem Nürnbergben! Felhívnám a figyelmet a kamion “elejéről” ránk tekintő Heiner Stuhlfauthra, a Nürnberg legendás kapusára. Róla, a tradiciók ápolásáról, a régi hősök tiszteletben tartásáról már írtam.

Fränkisch nyelvlecke

Gerd Bauer, a nürnbergi karikatúrista szellemes rajzait a szombati kiadványaiban rendszeresen megjelenteti a Nürnberg-i Abendzeitung.

A legújabb, az 1.FCN- ről filozófáló szurkoló, akinek a gondolatmenetét, gyors eszmefuttatását követhetjük a drámai felismerésig. Ez az ember kérem aggódik! Tapasztalatból beszél. Bezony ám, és igaza van, az aggodalom jogos!  Ugyanis akkor szokott bekövetkezni a “Tragédia” a csapatnál, amikor éppen a legjobban megy. Ahogy most is. Jól játszanak nagyon a fiúk, ideje aggodalmaskodni! 🙂
Vegyük át a szöveget! Először “Hochdeutschra”, majd onnan magyarra.

Es leffd subber= Es läuft super = szuperül megy minden

Immer wenns subber leffd = Immer wenn es super läuft =  mindig, amikor szuperül megy










Schdaingmer ab! = Steigen wir ab! = kiesünk! (az első ligából!)

Ùjabb Club Sieg!

Vagyis:  ismét győzött az 1FCN! Hihetetetlen, fantasztikus érzés, tiszta eufórikus állapot egy ilyen győzelemmel végződő meccs!
Amúgy egy Clubberer élete elég nehéz, a mélyrepülésekről kivétel nélkül gondoskodik a Club. De most valami megváltozni látszik. A negyedik meccs zsinórban, amit megnyertek és nemcsak úgy, hogy: na ja, szerencsével sikerült berúgniuk egy gólt, hanem pazar, bámulatos focival, szinte kakivá verve az ellenfeleket. 
Oda vagyok tőlük meg vissza, eszméletlen jól játszanak. Látszik, hogy valóban egy csapat, szívvel és lélekkel.
Az edző Dieter Hecking szenzációsan passzol a játékosokhoz, ért a nyelvükön, a bizalom, megértés kölcsönös. A hapsi eleve egy rendkivül természetes, finom modorú, intelligens ember, aki képes világosan fogalmazni és másokat nem megsértve nyilatkozni. Teljesen az ellentéte például Van Gaalnak (Van Ghhhhhaaaall) az arrogáns Bayern München arrogáns edzőjének. 🙂 Különben vicces, amikor a Nürnberg-i stadionban az éppen folyó meccs alatt megjelentetik a kijelzőn a párhuzamosan folyó játékok állását. Ha ott vagytok a stadionban rá se kell pillantani a kijelzőre, a szurkolók boldog kórusüvöltése elárulja: gólt rúgtak a gyűlölt Bayernnek. Persze ez nemcsak Nürnbergben van így, Németország további 8 stadionjában ugyanígy örülnek a szurkolók annak, ha a Bayernt pofára ejtik. 🙂 Miért van ez így? Egy ilyen külföldi sztárokkal felpumpált “Übermanschaftot” nem is lehet szeretni. Nem a mi fiúnk.
Az edzőjükre a Van Gestenre 🙂  visszatérve. A faszi holland (ugyanúgy mint az állandóan természetellenesen vigyorgó -ezért általam “Grinzinek” hívott- és az egészet a kameráknak így arcjátékkal túljátszó “csodacsatár” a Robben) és a hollandok valami eszméletlen hülyén beszélnek németül. A Van Gaaaaaaalnak nem tudom miért nem adnak órákat, a szentségit tanulja meg már kimondani, azt hogy spiel! :)) Itt van már legalább egy éve és egyfolytában pöszéz. Öööö, wir haben öööö ein szönesz szpiel ööö geszpielt. :))  Az egyik rádiós szerint, amikor a Van Gal és a hollandok németül beszélnek, úgy hangzik mint amikor a delfinek vinnyognak. 🙂

A Nürnberg trénere Dieter Hecking maximálisan a fiatalok játékba való beválogatása mellett áll és úgy tűnik, a sportpolitikája remekül bevált. Ahogy már írtam, az 1FCN-nek nincs pénze milliókért sztárjátékosokat vásárolni, így részben hozott anyaggal dolgoznak, azaz a saját utánpótlással.
Itt van mindjárt Philipp Wollscheid (születetett 1989-ben) bár korábban más csapatoknál kezdte, végül is az 1FCN-nél landolt az ifiknél. Innen emelte fel az edző és tette be a nagycsapatba. A srác eszméletlen, úgy játszik, ahogy sok öreg róka nem képes: szinte hiba nélkül. Kiváló teljesítményt nyújt meccsről-meccsre, rajta keresztül aztán nem megy labda tovább. 

Vissszatérve a tegnapi meccre. 3:0-ra verte a csapat a Frankfurt csapatát. Az első gólt az én kis Schieberem rúgta, aki végre örülhetett is neki! 😉 A gólt sajnos tegnap a kisfiam miatt nem láttam, mivel kéz a kézben sétálva útközben voltunk a “kocsmából” hazafelé. 🙂
Már napok óta mérlegeltem a helyzetet, tudtam, hogy nekünk a bíró 20:30 -kor már egy kicsit későn fúj bele a sípjába, hogy kezdés. Nyuszkó csak otthon képes nap mint nap a mutatványra: akármeddig fennmaradni. Mi szülők már rég kidőltünk, ő még trillázik. Az a baj, hogy nem tudom hol kell belőle kiszedni az elemet. 
Viszont én is voltam gyerek, Tudom hogy van ez! Határtalan optimizmussal indul: menni fog, még szép, hogy ki fogom bírni! Aztán érkezik a rettenetes fáradtság, a fázós reszketés a hirtelen ránktörő álmosság. Ilyenkor nincs mit tenni. Aludni kell menni. 
A kisfiamnak felajánlottam, hogy amint úgy érzi elég, megyünk haza kettecskén. Áh, Anyu, ki fogom bírni, semmi gond! Ha-ha-ha. A félidőben már láttam rajta, hogy annyi meg egy bambi, hiába is állította, hogy még bírja. Minek kéne szegénynek bírnia? 
Indultunk hazafelé a zuhogó havasesőben. Beszélgettünk, vigyorogtunk, annyira édes volt, mivel állandóan elnézést kért, hogy elcseszte a focinézésemet. Persze megnyugtattam, hogy ő semmit nem cseszett el és ő csak egy gyerek, aki én is voltam, pontosan tudom hogy van bekötve. Anyuként pedig főleg tudnom kell, hogy 10 évesen este 3/4 10-kor az ember, bármennyire is klassz kisfiú, nem bírja.
Azért azt megjegyeztem neki, hogy sokkal nyugodtabb lennék persze, ha a Club az első félidőben már egy-két gólt berúgott volna, mert így null-nullás állásnál ugyibár akármi is lehet, de persze a legrosszabb ami történhet, hogy éppen most rúgnak gólt! Ráadásul a kis Schieberem, mi meg itt bandukolunk az utcán és nem látjuk!
10 perc alatt hazaértünk, felrohantunk az emeletre, be a számítógéphez, ahol már ment egy lifestreameren a meccs. És mi állt a jobb felső sarokban? 1:0 a Club javára!!!! :))))))))
Ilyen nincs, ez nem lehet igaz!! Ki rúghatta a gólt?!? Klikk ide-oda…. jawohl. 🙂 Naná, hogy Julian Schieber. 🙂

Jókat vigyorogtam, mivel ma mások is ugyan arról számoltak be, amit én magam is átéltem, Ugyanis hihetetlen módon, szakítva az évek óta tartó hagyományokkal, alig várjuk, hogy kezdődjenek a tévében a sportösszefoglalók, újra és újra meg szeretnénk nézni a gólokat, méghozzá örömittasan! 🙂
Bezzeg pár hónapja ez még nem így volt! Továbbkapcsoltunk, akarta a rosseb mégegyszer megnézni, hogy kaptunk ki. 🙂 
Végre nem azzal kell foglalkozni, hogy még hány pont választja el a Clubot az első ligából való lecsúszástól, hanem azzal, hogy még mennyi kell a legalább 5. helyhez, azaz az Europakupához! 🙂 
Most megyek, jönnek a tévében a Bundesliga összefoglalók! 🙂
fotó: www.fcn.de

A kis Lieblingem: Julian Schieber

Majd elfogom azt is mesélni, hogyan történhet meg az, hogy valaki, akit egyáltalán nem érdekel a foci, sőt idegesítőnek, és végtelen primitív dolognak tartja, egyszercsak kivetkőzzön magából és 180°-os fordulattal focifüggővé váljon, jó? Első kézből valók az információim, magamtól, magamnak. 🙂
A hogyan lettem focifan történetem ismerete nélkül (mondom, majd jön), csapjunk bele a közepébe. 
In medias res : imádom a focit!
Többször írtam a Nürnberg-i fociklubbról, az 1FCN-ről. Hát igen, velük kezdődött az egész és nagyon úgy tűnik, hogy számomra velük is zárul a labdarúgás. Hozzájuk nőttem.
Valami lehet ebben a mondásban hogy: “einmal Clubberer immer Clubberer”, szóval aki egyszer Clubbererré vált, az örökké az is marad. Mi az a Clubberer? Hát Clubbfan. És nem valamelyik Clubbé, hanem a nürnbergi futballklubbé. 
kép : www.stuttgarter-zeitung.de
 
Az idei évadban játszik a Clubbnál  egy páratlan kis tehetség, egy ránézésre is végtelenül normális, komoly fiú, Julian Schieber, aki ráadásul nekem még tetszik is! 🙂
El nem tudtam volna képzelni, hogy ennyire megkedveljek valakit – főleg nem egy focistát! 🙂 -, azt hittem ezek az évek már elmúltak. 🙂 
Na ja, ha jobban belegondolok, itt van ez a James Hunter is ….. szóval nincs gond. Maradtam amilyen voltam, határtalanul tudok lelkesedni mindenért ami nekem tetszik, örömet okoz.  
Kétségkívűl a zene vezeti nálam a listát de mostanra felzárkózott Hunter bácsi mögé a kis Lieblingem, Julian Schieber. 
Julian igazándiból a Stuttgart-i futballcsapat, a VfB játékosa, akit erre a szezonra a Nürnbergnek kikölcsönöztek. A kölcsönjátékosokkal való lyuktömögetés nemcsak az 1FCN sajátja, mások is rákényszerülnek. Az oka prózai, mindig csak az a piszok pénz. Vannak csapatok a német Bundesligában, amelyekben olyan sztárok játszanak, akik a pénztől szinte már futni se bírnak :), de mégsem viszik előbbre a csapatukat. Ha egy csapat nem tud csapatként működni, ott a világklasszisok se tudnak segíteni.
A sztárjátékosokat felvonultató,  (bár elsősorban a lényeg, hogy őket megfizetni tudó 🙂 nagy klubbok mellett működnek alacsony büdzsével rendelkező “szegényebbek” is, mint például az 1FCN. Egészen egyszerűen nincs rá lehetőségük, hogy milliókért csodacsatárokat vásároljanak. A játékosokat a saját utánpótlásból szerzik (bár a tehetség ilyenkor sajnos nem párosul bundesligás tapasztalattal), illetve kölcsönöznek. A Clubbnál jelenleg több kölcsönjátékos is játszik. Azt hiszem 3, vagy 4.  Egy biztos, Julian mellett a másik állandó tag, úgy értem szinte az összes meccsen játszó fiatal reménység: Mehmet Ekici, akit a Bayern München kölcsönzött ki. Ezeknek a tehetséges fiataloknak is megéri inkább máshol játszaniuk, mint az anyaklubnál a padon üldögélni. Nem tudom, hogy mikor játszhatna a tehetséges Ekici  (kicsi Ekicsi 🙂 egy Roberyvel (azaz Robben-nel és Ribery-vel :))) teletűzdelt Bayernban. 

Schieber Julian különben a Stuttgart saját utánpótlásából való, aki feljutott a szamárlétrán és elérte a nagycsapatot. De erre a srácra ippen nem volt szükség a egyesületénél, a komoly pénzekért beszerzett sztárok között igazán nem jöhetett szóba. 🙂 (pl:  Pavel Pogrebnyák, és megemlíteném a magyar Hajnal Tamást akit a Dortmuntól csábítottak a Nokedli zabálókhoz. Mi ez a baromság? A svábokat a tipikus ételük, a Spätzle, azaz nokedli után Spläzlefressereknek nevezik a német szlengben. )
Nem vették észre a kimagasló tehetségét, vagy egyszerűen tényleg csak a sokadik lehetett volna a nagy nevek mellett, így kölcsönbe adták az 1FCN-nek. A srác a Nürnbergnél eltöltött időszak alatt aztán fantasztikus teljesítményt nyújtott. A kezdőcsapat stabil játékosai közé tartozik, méltán élvezi a sportvezetés bizalmát. 
A Stuttgart pedig egyre rosszabbul áll. Az elmúlt 6 hónap alatt a harmadik edzővel próbálják menteni ami még esetleg menthető. A csapatot a kiesés fenyegeti az első ligából.

Aztán elérkezett a múlt hét. Szombaton meccset játszott egymás ellen az 1FCN és a VfB Stuttgart. Julian Schieber a Nürnberg mezében és képviseletében a “saját” egyesülete ellen.
Már az elején megmodta, hogy ha gólt rúgna, nem fog neki ovációval örülni.
Julian Schieber, és az egész 1FCN remekelt. Valami eszméletlen szép futballt játszottak ezek a fiúk, akik lehet, hogy nem a legkimagaslóbb sportcsillagok, de a szívükkel és a lelkesedésükkel nagyobbakká válnak bármelyik szupersztárnál. Ezért is jó Clubberernek lenni, ennél a csapatnál még ég a láng. 

Julian Schieberrel természetesen megtörtént az, amitől egy hangyányit tartott. Természesesen gólt rúgott. Pontosabban fejesgólt.  

A labdát a többi nézővel együtt egyértelműen bent láttuk a hálóban, fel is ugrottunk hiánytalanul, kezeket fel, és hurrráztunk és boldogan kiabáltuk, hogy góóóóól, de látva Julian Schieber kámpicsorodott arcát, bizonytalanokká váltunk, kezeket le és értetlenkedve pillogtunk, hogy mivan? Mégsem? Pedig úgy nézett ki. Aztán pár másodperc alatt tiszta lett a kép. Ehhez viszont látni kellett, a többi játékos örömtől sugárzó és éljenző arcát. Valóban góóól volt, csak Julian ennek nem örült. Tekintettel volt a Stuttgartiakra. Viselkedett. Hát nem aranyos?
Annyira, de annyira édes volt, ahogy a gólja után csak feküdt mind egy jólakott napközis és nézett körbe-karikába, a szemében mérhetetlen szomorúsággal.
A videón 1:04-nél indul az akció. Tényleg érdemes megnézni ezt a szomorúságot, minden benne van. 🙂  

Szinte lehet olvasni a gondolataiban:

Pff, ezt jól megcsináltam…
Ùr isten, lehet, hogy pont én és pont ezzel a góllal rúgtam be a csapatot és vele saját magamat a második ligába?!
A fene vigyel el, de tudnék örülni ennek a gólnak, de nem tehetem, hiszen a Stuttgart is a csapatom!

 
Thimothy Chandlert is gólhoz segítette egy fantasztikus gólpasszal. Mind a két esetben a Stuttgart egyik sztárja, Serdar Tasci volt az ellenfele.A “Zweikampf”-ot azaz két játékos, a labda megszerzéséért folytatott közelharcát a sportriporter az egyik akciónál valami hasonlóval jellemezte.  Csata Schieber és Tasci között …. de végül is milyen harc?? Nincs itt semmi! :)))))  Mert mi is történt? Schieber éppen rohant a labdával, amit az előbb említett Tasci  megpróbált elvenni. Schiebernek ez a “sztár” egyáltalán nem jelent akadályt, simán elment mellette, megkerülte, még arra is volt ideje, hogy feltérképezze a játékostársai helyzetét, körülnézett, és pontosan az érkező Chandler elé rúgta a labdát, aki aztán góóóóól!!! :))) 1:3!!!
A videón kb. 2:05-nél indul az akció, érdemes megnézni. Szuper!

Bruno Labbadia-nak, a Stuttgart edzőjének szemében észrevehetőek voltak a könnycseppek. Van egy csapata amelyik bűn rosszul játszik és egy fantasztikus fiatal tehetsége, aki meg iszonyúan jól. Csak momentán ellenük.:)  

Megy ugyebár a tervezgetés, a Nürnberg szeretné megtartani Juliant (hát még én! :), de a Stuttgart már jelezte, hogy nyáron vissza kell neki térnie. De mi van akkor, ha Julian szerződése a VfB-vel csak az első ligára szól?! Nem tudni. Àllítólag a második ligára is érvényes, így csak reménykedhetünk, hogy a Stuttgart tekintettel lesz a srác fantasztikus tudására és egyben arra, hogy azt a Bundesliga első osztályában kamatoztathassa.
Szeretem ezt a kis Julian Schiebert. 🙂
Es még sokáig itt szeretném szeretni Nürnbergben!

Javier Pinola

Foto: Wolfgang Zink / Nürnberger Zeitung

Im Interview zeigte sich Javier Pinola als nachdenklicher Zeitgenosse.

Im Interview zeigte sich Javier Pinola als nachdenklicher Zeitgenosse.

Foto: Wolfgang Zink


 Az előzőekből tudjuk, hogy Pinola argentin származású balhátvéd, az 1FCN futballistája és egy igazi közönségkedvenc. (bár sokan kérdezik, hogy mikor megy már fodrászhoz? 🙂 Szereti a hátul hosszí fazont a fiú, nem tudom …. )
2005. nyara óta tagja a nürnbergi csapatnak. Pino végigélte a 2007-es kupamámort és a depressziós lecsúszást a másodosztályba.
  
Bizony, 2008-ban megtörtént ez is,  minden szurkoló rettenete, siralmas játékot produkálva, az 1FCN lekerült a II.ligába. 
Természetesen sok profi játékos szerződése csak az első osztályra szól, egy lecsúszott csapathoz (ha a szerződés erre külön nem tér ki) már nem köti semmi sem. Az ilyen esetekben néhány játékos szerződése a végéhez ér, a játékosok, a trénerek és a klubok egyeztethetik egymással az elképzeléseiket. A futballisták esetében érhető a helyzet, komoly munkával felverekedték magukat a profi csapatokhoz, feljutottak a futballcsillagok közelébe, hát nem szívesen szállnának alá. Azt se lehet tudni, mennyi idejük van még a játékra, sérüléssel mindig számolniuk kell. 
Az egyesületeknek egy ilyen lekerülés pedig az erkölcsi veszteségen felül egy nagyon komoly anyagi veszteség. A tv-közvetítések díjai, a reklámok, mind-mind csökkennek, részben megszünnek. A II.osztályú csapatok meccseit már nem közvetíti a televízió, maximum az összefoglalókat. Bár léteznek olyan szerződések is, amelyekkel a focista az alacsonyabb osztályba való lekerülés esetén is a csapat játékosa marad (ahogy a nürnbergi csapatnál erre már példa is volt), de ez többnyire az egyesületnek gondot jelent, mivel a kondiciók változatlanok maradnak, szóval a fizetése a sportolónak marad. Ezzel szemben viszont a bevételek jelentősen (elsősorban tévé-díjak) elmaradnak.  Maradt például 2008-ban jó néhány játékos fizetése és a megfelelő prémiumok, amiket a nyertes meccsek után ki kell fizetnie az egyesületnek……. a II.ligában pedig egy cseppet többször nyert az 1FCN. 🙂 Komoly milliók hiányoztak ….
Ekkor, a lekerülés előtt szóbajött az is, hogy Pinola máshol folytatja a futballkarrierjét …..de Pino maradt. A hiúságát különösen legyezte az, amikor a szurkolók egy nyúlfarknyi  időn belül 20 ezer emailt küldtek el az egyesületnek, amelyben a “Lieblinget” a maradásra kérték.
Pino tehát maradt, és végigharcolt a csapattal egy egész szezont a másodosztályban. Bár akkortájt egy kicsit úgy tűnt, mintha Pinola egyedüli felelősséget érezne a csapat lecsúszásáért, mivel a meccseken egyedül próbálta meg jóvátenni az egészet. Szívét adta a csapatért az biztos, de az akkori edző (Oenning) is fékezgette, hogy tényleg nem csak rajta múlt, múlik az egész. 🙂

Nemrégiben a Schalke 04 ajánlatán azonban egy kicsit jobban elgondolkodott (néhány szurkoló nehezményezi is a döntésig eltelt kicsit talán hosszabb időt .. 🙂 ) , hiszen a saját bevallása szerint még mindig az egyik álma, hogy a Bajnokok Ligájában játszhasson, de ehhez persze olyan csapat kell, amelyik khhhh az első osztályban ott legfelül az első 2 (vagy 3.) helyen tanyázik, mint pl. a Schalke 04. A többinek csak álom marad a részvétel. (“Ès?! Nincs semmi gond,  idén 2010-ben megnyerjük újra a német kupát, ezzel bekerülünk az Európa Ligába – szólalt meg az előbb mögöttem egy hang, a páromé, az örök optimistáé. :)) Már csak három meccs van hátra, egyik ellenfél a Schalke, a másik a Bayern München, nem probléma … “:)))
Aztán döntött Pino. Ùjra csak maradt. A döntését megkönnyítette, hogy szeret Nürnbergben élni, jól érzi magát itt a családjával. Szereti a Clubbot. Állítólag a döntés a felesége kezében volt, aki azt mondta, hogy itt szeretne maradni. 🙂 
Javier Pinolával a napokban készült egy interjú a Nürnberger Zeitungban: “Eigentlich bin ich ja ganz lieb” (valójában egész kedves vagyok) címmel. Németül tudók, hajrá! 🙂
A cikk érinti az idei szezon egyik meccsén történt blamázst, nevezetesen azt, amikor a Bayern-1FCN rangadó alatt Pino kicsit leköpte Schweinsteigert. 
Persze, hogy nem illik köpködni! Főleg egy Schweinit, egy válogatott játékost nem is lehet, ahogy egy Bayern München ellen se lehet a bíróknak fújni, hogy néz az ki? Már a meccs alatt is jól lehetett látni, amikor Schweinsteiger igen helesen belekönyököl Pinola arcába. A játékos a földre is került, de a bíróknak és a partjelzőknek ez valahogy nem tűnt fel….. Schweini provokálta Pinot, egy argentin játékoshoz nem kell sok ütés. A cikkben mesél Pinola az esetről. Háromszor kapta már az arcába Schweini könyökét, majd a negyedik után szólt neki, hogy hagyja abba. Aztán jött az a bizonyos szabadrúgás, amikor Schweini ötödször is az ellenfele arcába “mélyesztette” a könyökét. Immárom nagyon fájdalmasan. Pino robbant. Leköpte Schweinit. 
Riport a meccs után a tévében Schweinsteigerrel. Fel van háborodva. Nyilatkozik. Csak arról amit Pino tett. És ítél. Mert egy Schweini megteheti. Asszongya, az ilyen dolog egyszerűen megengedhetetlen, büntetésre van szükség!! A saját sportszerűtlen játékáról, a könyöklésről egészen véletlenül egy hangot se szól. Meg se említi, fel sem merül a fejében, pedig emberek százezrei látták a közvetítést, akik azt is mondhatják, na ja, miért provokáltad a másikat? Te se voltál kispálya! Kérem szépen egy élő ikont, egy Bundesligaspielert, egy Bayern München sztárt leköpni?!? 
Pinot 4 (!!) mecsre tiltotta el a DFB (Deutsche Fußballbund = Német Futballszövetség)  (3-at el is vesztettünk. 🙂 )
A DFB-ről tudni kell, hogy olyan esetekben is ítélkezhet,  feljelentéseknek utánna járhat, amik esetleg a mérkőzés alatt nem kerültek orvoslásra, magyarul, amit a bíró nem látott, amik felett nem ítélkezett.
Ebben az esetben a “gonosz-gonosz” Pinola tettét vizsgálták felül, találván őt bűnösnek. Roppant érdekes módon, Schweinsteiger akcióit nem vizsgálták. No comment.
Ezzel a Schweinsteigerrel különben eléggé skizofrén módon állok, mivel egyrészt utálom, mint Bayern München játékost, másrészt szeretem, amikor a német válogatottban játszik. Pontosabban nem csak őt, hanem az egész csapatot. Gyerünk Schweiniiiiiiii!!! De az más. 

Mondtam már? Szeretem a focit. 🙂 

Történetek a foci házatájáról – Javier Pinola, az argentin kedvenc

A hapsit nagyon lehet kedvelni. A küzdeni vágyása, a játéka teszi roppant szimpatikussá az argentin származású balhátvédet. Meg persze az, hogy Clubberer, azaz, az 1FC Nürnberg játékosa. 😉 Pino a Nürnberg rajongóinak már régóta az egyik nagy-nagy kedvence. Szimpatikus ember, aki egy picit talán robbanékony, de istenem, milyen legyen egy argentin játékos?! 
Az 1FCN évekkel ezelőtt első ligásként, de érezhető problémákkal küzdött. Nagynevű csapatok szeretik elcsippenteni a konkurrens klubbok kiválóságait, ekkor éppen a Schalke 04 vetett szemet Pinolára. Az elcsippentéshez hozzátenném, hogy benne élenjár az általam nagyon utált Bayern München, ahol a sportvezetés szinte sportot űzött az elsőligás csapatok legjobb játékosainak megvásárlásaiból, kvázi ezzel gyengítve a konkurrenciát. Tehetséges focistákat vásároltak “el”, akiket aztán a kispadon, vagy csak a lelátókon tartogattak, mivel a saját nagy sztárjátékosaik mellett nem volt rájuk igazán igény, nem kerültek be a csapatba. A lényeg viszont az volt, hogy másnál nehogy erősítsék a mezönyt. A BM-nél elég pénz áll a rendelkezésre, így nem nehéz a dolguk, simán össze tudnak vásárolni egy Übermanschaftot. Az más kérdés, hogy pont ezért utálják is őket elegen. Közéjük tartozom. A Bayern nekem az arroganciát, a túltengő önbizalmat testesíti meg. Nem véletlen, hogy Arroganc arénának hívjuk sokan az Allianz arénájukat. Hogy lehet kérem 30 millió eurót kifizetni egy Gomezért?! Akkortájt az 1FCN egész éves (játékosokra kiadható) kerete 2 millió euró volt, a Bayerné 100 millió …. el lehet képzelni milyen lehetőségei voltak ennek a két klubnak, sztárjátékosok beszerzéséhez …..

Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a “Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?” játékban. 🙂 Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba 🙂 ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern …stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! 🙂 Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! 🙂
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 
 
 
 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a “Pokal”. A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935
 Már a döntő meccs előtt is kapható volt egy T-Shirt, amelynek felirata szerint, megyünk Berlinbe!!! 🙂

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.

A Meccs vége

Oda voltam, meg vissza az egésztől az elején, tényleg! Aztán hirtelen arra eszméltem, hogy elkezdődött a meccs én én ebből a kezdésből semmit, de semmit nem vettem észre! :)) Itt jön a képbe egyszer a “Spielfeld”-től, azaz a pályától levő távolság, illetve az, hogy korábban ezeket a meccseket szinte kizárólag kisebb-nagyobb kivetítőkön, tévéképernyőkön néztem, és a kezdés előtt az utolsó másodpercekben mindig ugyan azt a reklámot nyomták. Feltűnik egy sziget, és az előtérben egy pohár söci. Igaz már több százszor láttam, a haj akkor is szőke, most meg nem mondom melyik…. doch, megvan!  Krombacher!:)) A reklám zenéje pedig beleég az ember fejébe. A ZDF-en a krimik előtt dettó ugyan ezt a reklámot adják, néha tényleg el kell gondolkodnom, mi is következik most? Bundesliga, vagy krimi?? 🙂
Szóval a Max Morlock 😉 stadionban hiányzott nekem egyrészt a reklám, hogy tudjam kezdődik az izgalom, másrészt a közeli kép, amikor a labda útjára indul. 🙂 Azt hiszem szoknom kell az ilyen life stadionos meccseket, mert egyfolytában azon vettem magam észre, hogy egészen egyszerűen hiányzik a kamerával felvett közeli kép, meg az ismétlés. 🙂 Ha éppen szürcsöltem a sörből, vagy tökörésztem a kabátommal, akkor állandóan lemaradtam valamiről. Csak a huuuuuut, meg a hiiiiiiiiit hallottam,  fütyülésre, vagy tapsviharra eszméltem. Nehéz volt koncentrációznom, ezt még gyakorolnom kell. :))  Bizonyára könnyebb dolgom lesz, ha kicsi lejjebb ülünk, bár ott meg hiányozni fog gondolom a rálátás az egész pályára. 🙂
Jó néhány játékost fel se ismertem (engedtessék meg nekem, van pár új fiú, még gyakorolnom kell) és valahogy onnan fentről olyan lassúnak, gyerekjátéknak tűnt az egész. Tényleg teljesen mást láttam, mint korábban a tévében. Nem tudom jobban körülírni. Amíg a tévében, a kivetítőn minden gyors, technikás, és pazar, addig a stadionban az egész olyan nyamvatag, a labda ide-oda ballag, a focisták közbe-közbe felemelik a lábukat, de a tempó lassú. 
Aztán jött egy szabadrúgás a Clubb javára. Valahogy éreztem, elő a kamerával, mert most …. !!!

És góóóóól!!!!  1:0 für den Clubbbbbb!!!!!
Himbilimbizett a csuklómon a kamera, jó hogy orrba nem vágott, mivel felugrottam ahogy az egész stadion felugrott, kezeket a fejek fölé emelve, jubeln, éljenzés, juhuuuuuu!!!! Èljen!!!! Micsoda fejesgól!
A meccs többi része nem annyira érdekes, 2:1-re kikaptunk. :)))))
Aztán ugye izgalom, kicsit hűvös ülőke, sör ….. mielőtt kitört a félidő tudtam, hogy hama!!!! A pályát már korábban becéloztam, két szintről kellett levágtáznom a női WC-ig. Apus persze már az elején közölte, hogy nem kell aggódnom, a férfi-WC az mindig tele van, de a nőknél semmi gond! Ha!!
Mire az első félidő lefújása után levágtáztam (mint egy táltos), már csak a 3. helyet sikerült megszereznem. Aztán pillanatok alatt kacskaringózott a sor (a képen kb. a harmadát látni). Nem tudom, ha csak a képen látható sor középtájára sikerült volna az érkezésem ……… azt hiszem szem nem maradt volna szárazon. Én bepipi, az tuti. De ugyibár női ösztönök, ezt én már a meccs kezdetén tudtam! A férfiaknak fogalmuk sincs a 6. érzékről, miattam mondhatnak azt amit akarnak! Ha én azt mondom, hogy sietni kell a vöcögére mert sokan lesznek, akkor én megyek is. Az, hogy a hapik mit mesélnek nyugtatásul, az nem érdekel. Èn (mi nők 🙂 a megérzéseinkre hallgatunk és ez mindig biztosabb mint az Y-kromoszómások kósza ötletei. 
Különben el kell, hogy meséljem, apus teljesen értetlenül állt a kérdés felett. Azt mondta, hogy ő még ennyi “Weiber”-t 🙂 , azaz nőt még soha nem látott Clubb-meccsen. Régen alig, de tényleg alig voltak női szurkolók, a stadion szinte férfikézben leledzett. Ugye-ugye, a világ változik? :)) Én is figyelgettem a résztvevőket (próbáltam erőt és ötleteket gyűjteni a jövőre nézve 🙂 ) sál és egyéb cuccok viselése kapcsán és tényleg, nagyon sok az iszonyúan fiatal, a fiatal, és az én korosztályombeli csaj! Idősebb hölgyek is jelen vannak, valóban érdekes! A WC-ben persze kihallgattam a “profik” beszélgetését, miszerint: tjaaa, egy Clubberernek mindent el kell tudni viselni, de néha tényleg nagyon nehéz. Ahogy ma is. Egy ilyen gyönge csapattól kikapni?!?  🙂
Aztán vége lett mindennek. Szomorú vége. A párom mesélte, hogy emlékszik, gyerekkorában ez pont így volt. Apukája Clubbmeccsre ment, aztán hazatért. Ha nyert a csapat jó volt a hétvége, ha vesztett, akkor apukája szótlanságba és kedvtelenségbe burkolózott egész hétvégére.
Most sincs másképp. Egy ilyen vereség el tudja b….ni cseszni az egész hétvégét. Tényleg. 🙁
Aztán lassan elballagtunk. Kifelé még lefényképeztem (belehűltem egy kis kraftot a már régen elbúcsúzott elembe)  egy plakátot. Az áll rajta, hogy a Club ápolja a tradiciókat és ez tényleg így van és ez tetszik. 
Ez a csapat az ÈN CSAPATOM is! 🙂  Csak azt nem értem, miért, miért kell mindig kikapniuk? 🙁
Einmal Clubberer, immer Clubberer!   
Aki egyszer Clubberré vált, az örökre az is marad!

A Meccs. Kettedik rész

Nem tudtam tegnap befejezni a történetet, mert kezdődött a Tetthely és nekem a krimi szent! 🙂

Akkor vissza az 1FCN – Freiburg meccsre, jó? A jegyünk egy nem túl jó, de nem is túl rossz szektorba szólt, bár szerintem túl magasan ültünk. Fölöttünk volt még jó pár sor, ültek még ott is emberkék bőven, de akkor is: nekem a pálya messzi volt. Apus szerint a hely nicht schlecht, de természetesen össze se lehet hasonlítani a Haupttribünnel (fő tribün), ahol ő VIP-kártyával szokott üldögélni.  (2 ismerőse az egyesülettől szokta néhanapján a saját VIP-kártyáját a részére átadni, de csak olyankor, amikor ők valamilyen oknál fogva nem tudnak kimenni a meccsre. Ja, és  sajnos mindig csak egyet. )
A Hauptribünön nem annyira szűkek a székek és kényelmesebbek mint mondjuk a 20-asban ahol most mi ültünk. (Nem is tudtam hova tegyem a sörös poharamat, jobbra,balra, mindenhol csak lábak.) Az ellátás is ott jobb (közelebb vannak a falatos és italos helyek), és tökéletesen lehet látni amikor megérkeznek a csapatok a buszokkal, mindenki ott settenkedik el. 
De mindegy, szuveniru nyihuhu, nyekukucsku protku, azért nagyon örültünk az ingyenjegynek! (Különben 35,-EUR lett volna darabja, így 70,-EUR-t spóroltunk.Ráadásul az Öffikre se kellett külön jegyet vennünk, mivel akár meccsre, akár színházba, akár az operába megyünk, az érvényes belépőjegyünkkel mentesülünk arra a napra a tömegközlekedésre váltandó jegyektől.
Nordkurve e-vel 😉 )
A Nordkurve (“északi kanyar” szektor) a helyi Ultrák szektora . A nürnbergi szurkolók fantasztikusak, több ezren kísérik a csapatot a legmesszebben fekvő városba is. Teszik mindezt a II. osztályban is, ahova azért a Clubb le-le szokott csússzanni. 🙂
A csapat tényleg csúcstartó a kategóriájában, 2007-ben még kupagyőztesként ünnepeltek  (emlékszem az akkori edzőről Hans Meier-ről utcát kívántak elnevezni :), fantasztikus örömmámorban úszott az egész város, hősöknek járó fogadtatásban részesült a csapat a főtéren és a Polgármesteri Hivatalban is, aztán 1 évvel később siralmas teljesítményt nyújtva landoltak a Bundesliga II-ben (NB II.). Hans Meier fejét, fogát követelve lázongtak az emberek, már régen nem volt szó utcaavatásról. 🙂  Különben Hans Meier (aki később a Mönchengladbach edzője lett) visszavonult. Hol él kérem? Nürnbergben, pedig nem is idevalósi. De szeret itt, megértem. Tavaly óta állandó bérlete van a Clubmeccsekre, többször lehetett  őt látni sportműsorok összefoglalóiban, ahogy ott ül a tribünön.
Szóval a Nordkurve és az Ultrák. Állandóan készülnek valamilyen koreográfiával, feliratokkal, szövegekkel. Tetszik amit csinálnak, mert szívvel-lélekkel  teszik. Engem lelkesít ez a fajta fanatikusság, bár én ilyenre soha nem lennék képes, nem is vágyom rá, de másokét szívesen elnézegetem. Persze szükséges hozzá egy kis “szerelem” a csapat iránt, anélkül lehet én is csak azt mondanám, hogy hülye, randalírozó, bohócok, kit érdekel! 🙂 
 

Kezdődik a buli! Először a zászlók jönnek. A Nordkurve előtt sorakoznak fel, onnan indulnak. Aztán zászlókkal bemenetelnek a pályára és már fel is áll a szőr az összes rendelkezésre álló testrészen, mert felhangzik a ZENE! Die Legende lebt – A legenda él címmel. Ez a zene a Klub-Himnusz. (Majdnem kivülről tudom! Azoknál a részeknél persze ahol hibádzik a szöveg, ott tátogok büszkén! De psssszt!) Az alábbi youtubos felvétel még 2009-ben készült, az örömmámorról, éppen az utolsó meccsen, amikor a csapat győzelmet aratott és ezzel a győzelemmel  visszatért az első osztályba, a Bundesliga I-be!! Èrdemes megnézni, egyszer rajta van a csapat (ma már sokan közülük másfelé játszanak, például ott a Stefan Reinartz* aki a manapság már ellenfélként szokott – bizony bizony – sajnos gólt rúgni a Clubbnak. Megfigyeltük, ez a dolog gyakran bejön, volt játékos gólt rúg. ), másrészt hallatszik a Clubb-Himnusz, harmadszor átérezhető az az elementáris hangulat, ami ehhez a csapathoz kapcsolódik. További érdekesség, hogy az akkor még szintén istenített (nekem nagyon is tetsző, jól néz ki a hapsi 😉 )Michael Oenning még edző. Aztán a következő szezonban a csapata újra a kiesés felé kaccsintgatott, így Oenning  sajnos “el”, helyére pedig érkezett Dieter Hecking, aki jelenleg is az edző. Bár ki tudja meddig ….. :))
A videón szereplő meccs után a játékosok egyből felhúzták a pólókat az “Aufstieg” (felkerülést, feljutást jelent a magasabb osztályba) szöveggel és a szurkolókkal együtt énekelve, mámorosan ünnepelték a  “Nie mehr 2. Liga!!”, “soha többé II.osztályt”! :)) Ettől kezdve lehetett a Fan-Shopokban kapni az új Clubbtrikókat és sálakat a  “Wir waren nur mal kurz weg und jetzt sind wir wieder da.” (magyarul kb. azt jelenti, hogy “csak elugrottunk egy rövid időre, de már újra itt vagyunk” feliratokkal.

Amíg a stadionban állnak a zászlókkal az emberkék a pályán, szól ezerrel a Clubb himnusz, többezer (több mint 35.000 -ren voltunk összesen ezen a meccsen, de nem volt teltház) ember áll énekelve a lelátókon a sálát magasra emelve, addig a hatalmas kivetítőkön ott áll Henrich Stuhlfauth, a képen mögötte az 1FCN logója, előtte pedig a híres mondata, amiről már írtam. Es ist eine Ehre ……. 
Fantasztikus érzés, tiszta katarzis komolyan! Ès jönnek a fiúk!!!!!!

…folytatása következik!

 * köszönet Petersennek, hogy felhívta a figyelmemet egy elírásomra! Ìrta, hogy Kießling a kupagyőzelem utáni évben már nem játszott a Clubbnál, ezért ő nem szerepelhet a videón. Stimmel! Összekevertem 2 db Stefant! Stefan Reinartz (aki azóta a Bayern Leverkusen játékosa) szerepel a videófelvételen és nem Stefan Kießling.  

A Meccs. Èletem első 1FCN meccse

Már itt is vagyok, mindjárt mondom mi történt. Kikaptunk. Mi. Mi a Klub. 🙁  Mivel egy idő óta teljesen azonosultam az 1FCN-nel,  a fejedelmi többes indokolt.Még soha nem láttam focimeccset ekkora stadionban, igaz korábban az érdeklődés hiánya miatt be se mentem volna.  Elsőbálosként Első meccsesként, még csak kóstolgattam a feelinget, bevallom még egy nyamvadt sálat se mertem magamra aggatni. Fan-cuccok híján, arra gondoltam, elviszem magammal a Clubbpárnát! A család férfitagjai javasolták ugyan a szekrények rejtekében megbúvó Clubb-zászlókat, sálakat, de a nyúl az nyúl! 🙂

A képen szereplő sál egy másik kedvenc, a Bécs-i Rapid Wien sálja. A nürnbergi csapat a Schalke 04 -el és a Rapid Wien-nel pusziban van, a csapatok meccsén mindig ott ül néhány szurkolójuk. Különben lehet kapni olyan fan-sálakat is amelyikek duplák, szóval az egyik vége mondjuk 1FCN, a másik pedig Rapid Wien, vagy éppen Schalke 04.

Már fél 2-kor tele volt az S-Bahn (itteni HÈV) Clubererekkel, ülőhely se volt. Csak hangulat. Rengeteg Marek Mintal utazott velünk a sportmezek feliratai szerint. 🙂
 
A stadion közelében egyre nagyobb lett a tömeg, ekkor sajnáltam legelőször, hogy még egy sálam sincs! :))

 

 
A szektoroknak (Blockok)  nemcsak számuk van, mindegyik egy korábbi játékos nevét viseli. A névadó játékosok plakátról néznek le ránk. A 18-as szektor Heinrich Stuhlfauth nevét viseli, róla már írtam. 
Jaj, nagyon izgultam ám, elvarázsolt az a rengeteg ember, a hangulat, az tény, hogy végre én is jelen vagyok! :)) (infó csak lányoknak:  3-szor kellett pisilni mennem, úgy izgultam, de pssszt! :))

Egy kép a meccs előtti bemelegítésről. Apropó Austriában is meccsnek hívják és das. Csak másképp írják. Ausztriában Corner a szöglet, Németországban simán Ecke. 
A többit holnap folytatom, messze nincs vége a történetnek! 🙂

Ezt úgyse hiszitek el, pedig így van!!

Ma szinte az egész  napomat az 1FCN-nek szenteltem (tényleg sokáig tart ám egy ilyen blogbejegyzés összeállítása) és nem fogjátok elhinni, de úgy tűnik ott “FENT”  kultiválták a témát és az erőlködésemet megjutalmazták.

Ez a mai postával érkezett:
Megmondjam mi áll a levélben? La-la-la-la, gratulálnak ahhoz hogy résztvettünk és nyertünk a nyereményjátékon: 2 belépőt nyertünk a szombati Freiburg elleni meccsre!! Jupppppiiii!!  Előfizetői vagyunk az itteni napilapnak (nem Bild Zeitung 😉 ) és az előfizetőknek szólt a játék. 
Na? Erre varrjatok gombot! :))))