Az irodában

Hála ég, elég pergősen telik a napi 9 órám a munkában és a fiú kollégáimnak köszönhetően rengeteg a poén. 5 (!) fiúval dolgozom együtt, mindegyik más karakter, de karakter a javából.
Azt is nekik köszönhetem, hogy megtanultam a labdát a papírkosárba rúgni, illetve dobni. Ha valaki nálunk jár és az irodánkból huppogást hall, akkor az nem más, mint a napi egyik fordulónk, célbarúgunk, célbadobunk. A múlt héten belefogtam az újabb játékba, a labdának a lábfejjel történő  papírkosárba emelésébe. Az egyik lövésem túl erősre sikeredett, a labda felvágódott a kollégám íróasztalára, ahol telibekapta az üdítős üvegét. Csak arra emlékszem, hogy leszartam a fizikai törvényeket. Rárepültem az üvegre, röptében kaptam el. Még hosszú percekig gratuláltak a fiúk, ilyen gyorsaságot és reflexet már régen láttak. Kicsit fájt a jobb karom, de boldog voltam. Sikerült. Teljes értékű fiúként teljesítettem.

Az irodai sport (sport! ha-ha-ha-ha!) mozzanatai.

Rákészülés

foci1

és a pillanat ….

foci3

amikor betaláltál a labdával! Yesssss!

foci2

A foci (naná), hogy elsőrendű téma nálunk, bár nagyon észen kell lennünk, nehogy túlszaladjunk egy bizonyos határon, aztán nagyon megbántsuk a másikat. Ugyanis nagy-nagy bánatomra nem minden kollégám 1.FCN rajongó. Egy olyan csapatnak szurkolnak, aminek le se írom a nevét, annyira utálom. Csak annyit mondok, hogy Münchenből való. Azt hiszem ezzel már mindent elmondtam.
A cikizés megy persze nap, mint nap. Egy nyertes meccs utáni reggel, örömtől duzzadva megyek dolgozni, beesek az irodába, tépem magamról le a sálat, kabátot és lelkesen kérdezem C-t, a kedvenc kollégám: “láttad, hogy micsoda góóóólt rúgott a Burgstallerem?” Erre C. a szokásos rezignációval, legyintve válaszol:
– Ah, nézzenek oda, hogy örülnek a Glubbererek! Na mi van, azért mert egyszer végre gólt rúgtatok, azt hiszitek az valami, hogy esetleg ott a helyetek a nemzetközi vízeken? Ugyan már! Azt láttad volna amikor a …….-ék a csempionszligában az X nagy-nagy csapat ellen játszottak és a Molnár lazán betolta a hatszázadik gólt …. blablabla…
És már el is ment a kedvem. De nem kell félni, mert a bosszú nem sokáig várat magára. Elég egy apró megjegyzés, egy történés a másik csapat házatáján, már röpül is a megjegyzés a kollégám felé.
– Na mi van Herzerle (kisnyuszkó), te is mész a krízis-ülésre? Tegnap a második félidőben már nem rúgtatok gólt, mi történt? Lecserélik a trénert? Vége a csapatnak?
Vagy amikor véletlenül kiderült, hogy még klub-trikója sincs a kollégának.
– Micsoda?? Még egy nyomorult klub-trikóra is sajnálod a pénzt? Micsoda szurkoló vagy! Szégyent hozol a csapatra. Minimum egy szép fehér kötött pulit kéne viselned, az elején egy bazi nagy, baromi ronda Telekom felirattal. Ejnye-bejnye. De nem csodálkozom, hiszen ezt mindenki tudja és ismét beigazolódott a mondás: A parasztoknak (Bauerneknek hívják Németországban ezt a csapatot az ellendrukkerek) nincs szurkolójuk, csak nézőjük. Mert az ilyen, akinek még trikója sincs, az maximum néző.
És ilyenkor persze csapkodjuk a röhögéstől az asztalt, a combunkat, vagy éppen a másik vállát, vagy csak vigyorgung szélesen. És vigyázunk arra is, hogy pont kerüljön a mondat végére. Mert ha ott a pont, akkor a téma lezárva és jöhet a következő hülyeség. Ami jön is, sokáig nem kell várni rá.
A Bundesliga alatt tipmixet játszunk, két csapat meccseire tudunk tippelni. Most nagyon izgulok, remélem viszem a jackpotot (egyszer más sikerült), ugyanis csak én tippeltem 2:0-ra a mai Bayern – Dárdai meccs kapcsán. Apropó, ha németnyelvű közvetítést néztek, akkor a Dárdai és a Szalai nevét nem fogjátok hallani. Dádáj és Száláj van.

tipspiel

A napjaimat felvidítja a munkám is, a stresszet leszámítva. Ugye nem titok, egy nürnbergi munkaerő-kölcsönző alkalmazottjaként, rendszeresen beszélek telefonon, németországi munkavégzésre jelentkező magyar szakemberekkel. Ha nem ezt a munkát végezném már négy éve, némely hívás kapcsán azért megállna az ütő bennem. De edzett vagyok, már nem lepődöm meg semmin se, maximum néha vigyorgok. Az emberek írásbeli jelentkezése se kispályás, bár hozzáteszem, hogy az önéletrajzát a guglival németre fordító pályázó, legalább feccólt bele energiát. Bármilyen meglepő, néha nem azok a leghülyébbek, akik önéletrajza három mondatból áll, illetve a lap alján a 2003. március dátum áll. Nekik is adok egy esélyt, és valóban, néha valódi kincsre lehet lelni, remek jó szakemberek, csak ugye az a fránya internet, meg kompjúúúter. De majd, ha a lányom hazajön a kollégiumból, majd ő segít nekem átküldeni mindent, jó lesz így Andrea?
Idegesítő, hogy gyakran a word doksiként mellékelt önéletrajzok a legritkább esetben viselik a “XY Önéletrajz” nevet. A “Fater most jó”, a “Papa”, “Újra javítva most már jónak kell lenni”, “német szerinted jó” címeken sikerül elküldeni a jelentkezőknek a pályázatot. A kedvencem, az igazolványokat, tánciskolás és összes számítógépes tanfolyamán megkapott oklevelét beszkennelő és az emailhoz mellékelő emberke. Vagy a 32 db lejárt hegesztő minősítését megküldő. Mert ezeknek a mellékleteknek nincsen soha saját neve! A 32 db melléklet áll a: 0143foto.jpg, 0144foto.jpg, 0145foto.jpg, 0146foto.jpg ……….stb. -ből. Elég, ha ránézek, már akkor szédülök. Ne küldjetek ilyen dolgokat, nincs értelme.

A telefonbeszélgetésekről jutott eszembe egy aranyos történet, a napokban történt. A srác, akivel beszéltem őszintén bevallotta, hogy nagyon nem tud németül beszélni, igencsak minimális a tudása. Nem baj, majd tesztelem!
– Wie heißen Sie? (hogy hívják) – kérdeztem
– hmmmm ……. tétovázott… majd boldogan válaszolta: Ja! Schweißen! (hegeszteni)
– Nem jó. Nem ezt kérdeztem. Heißent mondtam, Schweißenről nem beszéltem. Azt kérdeztem, hogy hívják!
– Azt nem így mondják! Csattant fel a srác. Wie heißt du? Ez így van.
és ekkor elnevettem magam, mert ez a kérdésem tegező alakja volt és megértettem, hogy miért csak ezt a ragozott alakot ismeri. Az építkezéseken nem futnak felesleges udvariassági köröket, nem magázódnak. Mi a neved? Csak ennyit kérdeznek.
– Sind sie Schweißer?
– Ja! Ik schweißen! – lélegzett fel a srác.
– Nem jó, vettem el ismét a kedvét. Vagy azt mondja, hogy ich bin Schweißer (hegesztő vagyok), vagy azt, hogy ich schweiße (hegesztek). Az egyik főnév, a másik ige.
– Jó jó. – törődött bele az okoskodásomba, amit kicsit megbántam. Felesleges. 🙂
Viszont, ha már a hegesztésnél vagyunk, kiváncsi lettem arra, hogy van-e érvényes minősítése?
– Haben Sie gültige Schweißerprüfung?
…… mély hallgatás a vonal másik végén
– Haben Sie Schweißerprüfungen? Vielleicht sogar gültige Prüfungen? G.ü.l.t.i.g.e .. betűztem
…. még az előbbinél is mélyebb hallgatás a vonal végén
…. vártam, vártam, vártam
aztán végre ismét megszólalt a srác
– Most hozzám tetszik beszélni?
Elnevettem magam:  – Hát persze, hogy magához! Nekem eddig úgy tűnt, hogy mi egymással telefonálunk!
– Jaaaj kérem, de akkor ne tessék nekem “ilyeneket” mondani, én ezt nem értem.

Vagy a másik.
– Kedves János! A kollégáját nem tudtam telefonon elérni, mi történt?
– Ja, maga hívta? Mondta a kollégám, hogy volt egy hívás valamilyen igennagyon ismeretlen számról és ugyebár annyi mindent hallani manapság az átcseszős telefonokról, aztán meg majd fizethet baromi telefonszámlákat!
– János (de akár szólíthattam volna Hajnalkának is, igaz? ), de a kollégájanak nem tűnt fel, hogy egy német számról hívják? Ahonnan elvileg egy hívást várt. Nem látott még 0049-vel kezdődő telefonszámot?
– Háát, hogy őszinte legyek, nem.
– Még soha nem hívták Németországból?
– Nem.
ekkor már rosszat sejtettem ..
– János, elképzelhető, hogy a kollégája még soha nem is dolgozott Németországban?
– ööööö, igen, még eddig nem sikerült neki.
– Beszél egyáltalán németül?
– khmm ….
– János!!!!!! – és ezt a hat felkiáltójelet egyből ki is hallotta a felcsattanásomból. A jó német nyelvtudással és komoly németországi szanitéres és fűtésszerelős tapasztalattal rendelkező kollégájának (most lehet, hogy nem leszek szimpatikus) nem adtam lehetőséget. Különben emberséges és jóindulatú vagyok, de hülye az nem.

Egy régi kollégám járt nálam az irodában, megbíztam egy feladattal: mindenki emleget egy bizonyos Imrét, nagyon szeretném megtalálni, de nevetni fogsz, eddig még senki nem tudta megmondani a családnevét, pedig ismerik. Te is ismered, igaz?
– Az Imrét? Persze!
– De milyen Imre?
– Húúú, azt nem tudom. De utánajárok!
két héttel később cseng a telefonom, a volt kollégám hív
– Szia, képzeld el, beszéltem az Imrével és megkérdeztem mi a neve!
– Ügyes vagy! Es hogy hívják?
– Bokos Antal!
… a kollégámnak isten bizony nem esett le a tantusz, ezért megismételtem neki. Aha, szóval az Imre neve Bokor Antal.
Erre a kollégám.
– Ööööö, én azt hiszem inkább megyek vissza csövet szerelni! Szia, majd beszélünk és nevetett. Ahogy én is és máris jobb volt a napom. Az Imre meg ráér. Csak tudnám mi a rendes neve?

bureaucracy-1016176_1920

Willst du den Glubb an der Spitze sehen?

A mai négysoros:

Willst du den Glubb an der Spitze sehen? 
Musst du die Tabelle drehen!”

 (Ha az 1.FCN-t az első helyen szeretnéd látni, csak fordítsd meg a tabellát!)

Hát igen,…a Clubberek sorsa … nem egyszerű. 
Sokat nem fogok róla írni, hiszen annak, akit ez a téma érdekel, elég csak egy pillantást vetni a fenti táblicskura, a német Bundesliga jelenlegi állására. És ez van kérem minden évben. A kieséstől való izgalom. De őszintén, hát nem ez az igazi hűség? Nem szebb dolog egy ilyen esendő, emberi csapatért szorítani, mint egy Überspielerekből összevásárolt műanyagért? De “szar” lehet a Bauern-fanoknak (Bayern), hiszen csak a gólarányban kell, hogy bizonytalanok legyenek. 8:0-ra, vagy 13:0-ra győznek… ? Uninterresant. 

Az 1.FCN ebben a szezonban szinte az összes hétvégénket elcseszte, kevésbé vidámmá tette. Kiváncsi leszek milyen lesz a mostani..

Hajrá Glubb!
De ne aggódj, ha nem megy, akkor is veled maradunk!
Igaz, azt már II.ligának hivják, de a szerelem, az szerelem.

Futballkurvák Dojcslandban

Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt.

Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: “és hol voltak 100 évig?” 
A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért írok Hoppenheimet a Hoffenheim helyett? Szándékosan. A német nyelvű magyarázat a http://mundmische.de-ről. :

“Die TSG 1899 Hoffenheim wird auch als “Hoppenheim” bezeichnet, da der Milliardär Dietmar Hopp (Mitgründer von SAP) unzählige Millionen in den Verein gesteckt hat. Und damit bestimmt er selbst entscheidend über Wohl und Wehe des Vereins ab. So kann ein Kuhkaff in der Fußballbundesliga mithalten – Geld schießt also Tore und verhindert sie. Also “Hoppenheim” statt “Hoffenheim”, solange Herr Hopp dabei bleibt.”

Azaz: a TSG 1899 Hoffenheimet a miliárdos (az SAP egyik alapítója)  Dietmar Hopp  után nevezik Hoppenheimnek, aki számolatlanul pumpálta bele a millióit az egyesületbe. Ezzel egyértelmű, hogy az atyúristene a csapatnak, ő dönt és határoz a sportegyesület minden kérdésében. Így tud egy porfészek a Bundesligában érvényesülni. A pénz rúgja és védi ki a gólokat. Amíg Hopp a Hoffenheimnél marad, addig marad a név is, Hoppenheim.

Aztán a Bayer-Leverkusen, ami 1903-ban, mint üzemi csapat alakult. Ha a stadion felé utaztok, akkor mást ne is nagyon keressetek. Úgy értem nagyobb várost, mert az nincs. Csak büdös, a gyógyszergyár büdöse. A stadionuk a Bayarena, amit errefelé Aszpirin-Arénának hívnak.

Aztán a kedvencem (negatív előjellel) a Wolfsburg. Volkswagenék a Werkelf-vel. Ahol a pénz szintén nem nagy gond. Jelenleg éppen megvenni szándékoznak egy Bayern München játékost (Luiz Gustavo), a hírek szerint 17 millióért. Nem zlotyi… Utálom az ilyen megcsinált csapatokat. Kell egy jó csatár? Veszünk egyet! Hogy az anyja ….
A Volkswagenékre különösen haragszom, ugyanis hozzájuk igazolt a Nürnberg előző edzője. És a legalpáribb, legparasztabb módon. A váltás előtt még interjúkban szajkozta Hecking, hogy nem igaz, nem megy a Wolfsburghoz. Oda nem is menne. Egy szuper egyesületnél van, a Volfsburgnak nem érdemes őt megkeresnie, még telefonon se. 
Azt hiszem a németeknél van egyedül lehetőség szezon alatti váltáshoz, más országban ez a nemzeti bajnokság csapatainál tiltott. Mekkora bunkóság év közben elszipkázni egy konkurrens csapat edzőjét, ráadásul egy olyan csapatét, amelyik alattunk van 1 kicsi kis ponttal a tabellán?? Heckingnek volkswagenék felajánlották azt az összeget, amiért ez a pénzéhes faszi eltávozott. Hihetetlenül csalódtam benne …. róla tényleg nem gondoltam volna … Bár a pénz sokat jelent tudom, de ott van kérem az a gerinc! A jellem! Hmmm 

Egy régi kép. Akkor még kedveltem…. még tiszteltem. Ma már tudom, hogy csak egy ……. sajnos. Példakép már nem lesz, utcát se fognak róla elnevezni. Véleményem szerint nem fogják sokáig megtartani a Wolfburgnál… 

Na megyek meccset nézni…



Végre, foci!

Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a  2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! 🙂 

Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból az 1.FCN szurkolóknak mindig is több jut). Mint amikor lebontják a gyerek karácsonyfáját és kidobják. Szörnyű. 
Engem az internesiönel foci nem érdekel, nem is ismerem. Itt szerettem bele a fociba, ebbe a nürnbergi csapatban, nekem más nem is kell.

Az ínséges időszaknak vége, a mai nappal végre elkezdődött az új szezon a Bundesligában. A Bauernék (Bayern München) játsza a Borussia Mönchengladbach ellen a kezdő meccset.
A meccs kapcsán rohadtul kikivánkozik belőlem az egyik internetes oldalon olvasott megjegyzés:

“A Bundesliga szombaton kezdődik. Ma, csak a Bayern München játszik.”

Végül is csak ezt akartam mondani. 🙂

És egy helyes elírás (dehogy elírás, az őket utálók tudják, hogy ez a rendes nevük ) egy tévéműsoros újságból.



Bayernsau :-)

Olyan jót vigyorogtunk, muszáj megosztanom a világgal!

A német Bundesligában a belépőjegyek azért húzósak. Merre, mennyi nem tudom, én eddig csak a nürnbergi “Max Morlock” Stadiont látogattam, annak az árait ismerem. Durván 19,-EUR-tól 47,-EUR-ig vehetünk jegyet a meccsekre.  A szektorokra való klikkeléssel látható lesz az ár
(jelenleg az elkövetkező Nürnberg-Wolfsburg meccsre vehető jegyek feltüntetésével)
Ha mi, hárman meccsre megyünk, hát nem olcsó mulatság. 

Ha a Bauerek (Bayern München), illetve más top-csapat ellen játszunk, akkor még rájön az alapárakra az u.n. Topzuschlag. Ez lenne Albertirsa ellen is. 🙂 Mi tuti nem megyünk ki ilyen meccsre, mert nem vagyunk akkora mazohisták, hogy még fizessünk is egy biztos vereségért. Márpedig a nagyon utált Bayern München ellen csak veszíthetünk. Általában. Csak halkan jegyezném meg, ahogy jelenleg az 1.FCN játszik, hát asszem jövőre vasárnaponként fogunk meccset nézni. Általában ilyenkor játszák a másodosztályú meccseket. 🙁

Visszatérve erre a Topzuschlágra, azaz a kiemelt meccsek emelt jegyáraira. A helyi újság (Nürnberger Zeitung) foglalkozott a témával. Egy olvasói levél a témához:

Bayern szurkoló voltam egész életemben. Treuchtlingeni lakosként (nürnbergi körzet), évente egyszer kimegyek a nürnbergi stadionba és kétszeresen megbüntetem magam.
Egyszer, a Topzuschlag miatt a 42,-eurós jegy helyett fizethetek 85,-eurót, valamint két órán keresztül hagyom magam lebayernsauzni (le bayerndisznózni) a nürnbergi szurkolók kórusától. De már megszoktam. Évek óta ugyan az. Aztán a meccs után hazautazom.

Hát nem bájos? Az ilyen emberek tollát aranyba kéne mártani! Aki ilyen jópofán és a sérelmek ellenére is ilyen nyugodtan és kedélyesen le tudja írni ezt a pár mondatot az többet érdemel. 

Fociiiii!

Ìgy igaz! 🙂

És a ma délutáni (remélhetőleg) örömöm:

A taktikát már kidolgoztam. A stuttgartnál játszó Hajnal Tamást kívánom befolyásolni a “Tamás, a Glubbnak légy szíves ne rúgj gólt!!’ mondatommal. Remélem hallani fogja a Nürnberg-i szurkolók köréből érkező szívhezszóló magyar kérést és teljesíti. A 4.sor jól elöl van, asszem menni fog.
Más reményem nem nagyon van, ki más segíthetne, ha nem Hajnal Tamás? A jelenlegi “englische Woche” (angol hét) alkalmával a csapatok a szokásos egy alkalom helyett kétszer is játszanak. Szerdán történt, hogy valami eszméletlen szarul játszott az 1.FCN a Hannover ellen. Minden csapatnál előfordulhat, hogy valaki nagyot bakizik. De az, hogy egy bundesligás profi játékos egyazon meccsen 2 orrszarvú hibát is elkövessen (és persze mindkettőből gól szülessen, az egyik Huszti Szabolcsnak “köszönhetően”), az ritka. Márpedig Per Nilssonunk ….. megtette. 🙁 Az meg felettébb ritka, hogy további két nürnbergi játékos amatőröket is megszégyenítő botlásaiból, további két gólt rúgjanak a csapatunknak.
A Hannoveránoknak 4 gólhelyzetük volt. És 4 gólt be is rúgtak.
Kicsit félek a mai, 3 nappal a leégés utáni meccstől, de bízok Hajnalban!
Ja, meg a Glubbban is! 🙂

A Bayern-Chelsea meccs kapcsán (Bayern fanok inkább ne olvassanak bele!)

Focirajongók biztosan tudják, a többieket meg úgysem érdekli, de azért leírom: a Bajnokok Ligájának döntő meccsét játszotta otthon (“Daheim”) a Bayern München a londoni Chelsea ellen. (Az, hogy hogyan sikerült az antifocit játszó Chelseanek eljutni a döntőig az, sokaknak rejtély.) A meccs kb. úgy nézett ki, ahogy előre mindenki gondolta. A Bauerék lefocizták a londoniakat. Csak azt a fránya gólt nem bííírták belőni, ami nélkül meg ugyebár nem lehet meccset nyerni! A Bayern helyett győzött a Chelsea, megablamázs a bajor szupermancsaftnak. A sportgézában megjelent cikkben összefoglalják a fontos információkat én ezzel most nem müttyögnék.
Valljuk be, a Bayernt sokan utálják! A bajnokság időszaka alatt Németország nagyon sok stadionjában hangzik fel ujjongás amikor a Bayern München gólt kaszíroz, nemcsak az 1.FCN szurkolói az egyetlenek.
fotó: Bild.de
És ha Bayern, akkor persze Uli. Ő az aki elsőre az eszünkbe jut. Ő Uli Hoeneß a Vorstandsvorsitzender, az egyesület első számú embere, az elnök, az atyaúristen. Ő dönt játékosok és edzők sorsáról. És sajnos rendszeresen szokott nyilatkozni. 🙂
Namost ez az Uli féle arrogancia az, amit az ember fia nehezen tolerál. Apropó, Uli kolbászgyáros.
Nürnbergiek biztosan ismerik a nevet: HoWe. Hoeneß és Weiß a két tulajdonos kezdőbetűiből áll a név. Bár a Weiß része már régóta kivásárolva Uli által, de a név maradt. A híres nürnbergi Bratwurstoknak köszönheti vagyona jelentős részét. Hozzá kell tennem, nagyon finomak! (nem borzasztó? A Bayern egyik legnagyobb támogatója pont Nürnbergben keresi meg a pénzét? 🙂 )

Uli és az általa képviselt “menedzsment” nekem se szimpatikus. Hogy miért nem? Éveken keresztül az volt a trend a Bayern Münchennél, hogy a Bundesligában játszó német csapatok kiváló játékosait becserkészték és elvásárolták. A Bayernél aztán ezek a játékosok jellemzően csak a kispadon ülhettek. Játszani nem lehetett nekik, hogyan is, mikor 35 millióért vásárolt Gomezek meg Rybérik játszottak már a csapatban, őket kellett foglalkoztatni. A lényeg az volt, hogy az elvásárolt játékosokkal gyengítsék az ellenfelet. Egy kis büdzséjű csapatnak (mint például a kiskedvencemnek az 1.FCN-nek) ilyen kaliberű játékosokra, amilyenek a BM-nél játszanak nincs pénze. A Nürnbergnek kiváló a “Nachwuchs, azaz az utánpótlás politikája, megpróbál “saját anyagból” is dolgozni. 18-19-huszonvalahány éves játékosok játszanak zömében a Clubbnál, még egy kicsi Raulunk sincs. Pedig őt aztán nagyon elfogadnám.

A sztárokkal teletűzdelt BM-nek az erős csapata természetesen nem elég, megveszik a konkurrens csapatok jó játékosait, hogy kilegyen a létszám a kispadon. 🙂

Még valami! A Borussia Dortmund megismételte a tavalyi bravúrját, idén ismét bajnok lett, sőt! Az övék a német kupa is. Fantasztikus, elegáns focit játszanak, modern futballt. Uli persze hozta a formáját. Nyilatkozataiban a Dortmundot lelkes kis focistácskáknak nevezte, akik a hazai vízeken egyelőre az übermotivációjuktól hajtva talán még valamit összehoznak, de a nemzetközi porondon természetesen szóba se jöhetnek, ott már csak a Bayern München számít. Ha-ha-ha, Uli! Jó volt látni ahogy az Übermanchaftod elvesztett mindent! Ráadásul ötödször rúgta zsinórban a Dortmund seggbe a BM-t!
Mit csináljak, nem szeretem a Bayern Münchent! Ahogy téged se, Uli.
Ez miatt, a csapatra és néhány képviselőjére jellemző arrogancia miatt hívják sokan a mücheni  Allianz Arénát, Arroganz Arénának.
A Chelseas meccsen kivül mi volt még? Összefoglalnám az idei évet:
Az idei csodálatias fociévben a Bauer Münken:
nem lett: német bajnok
nem lett: kupagyőztes
és a Chelseanak köszönhetően 
nem lett: a Bajnokok Ligájának győztese
Hi-hi-hi 🙂
Természetesen a legújabb hírek az újságokban borzasztóan jellemzőek erre a müncheni társaságra: A Bayern München erőteljes játékos vásárlásba kezd, Uli beerősít, kinyitja a pénztárcákat. :-)) Hála isten vannak azért olyan játékosok is,akiknek nincs az a pénz amiért muszáj lenne a sportbeli továbbfejlődésük érdekében blablabla, a Bayernnél játszani! Van aki beint nekik. Példul Marco Reus (Mönchengladbach), akit hiába kerülgettek Uliék, csókútatta őket és inkább elment a Dortmundhoz (hozzá kell tennem, csakugyan a Dortmund-i környékről származik, de akkor is végre valaki, aki nem esik hasra Uliék előtt és nem tartja álmai netovábbjának a Bayernt.)
Szóval ez a fociév nekünk, Bayern-ellenes ligának kellemesen telt.
Használjuk ki okosan az időt, nevessünk most a Bayern Münchenen (ki tudja mi lesz jövőre, lehet lefagy a mosoly az arcunkról)! Jöjjenek a képek!

 

http://www.gymmick.de/
Az utolsó képhez egy kis magyarázat: évekkel ezelőtt a Bayer-Leverkusen járt hasonló cipőben, mind idén a Bayern. Mindenhol csak másodikak lettek. Ulink a szokott, kevésbé szimpatikus stílusában röhögte ki őket, ha-ha-ha, a Vizemeisterek! (második helyezett)
Hát Uli idén te is megkaptad!
A Bayern München mindenhol csak Vizemeister!
Gratulálunk! 🙂
(a rajz készítője a Leverkusen címerébe stoppolta be a Bayern-Münchent, emlékeztetve erre a régi történetre)

Ùjabb Club Sieg!

Vagyis:  ismét győzött az 1FCN! Hihetetetlen, fantasztikus érzés, tiszta eufórikus állapot egy ilyen győzelemmel végződő meccs!
Amúgy egy Clubberer élete elég nehéz, a mélyrepülésekről kivétel nélkül gondoskodik a Club. De most valami megváltozni látszik. A negyedik meccs zsinórban, amit megnyertek és nemcsak úgy, hogy: na ja, szerencsével sikerült berúgniuk egy gólt, hanem pazar, bámulatos focival, szinte kakivá verve az ellenfeleket. 
Oda vagyok tőlük meg vissza, eszméletlen jól játszanak. Látszik, hogy valóban egy csapat, szívvel és lélekkel.
Az edző Dieter Hecking szenzációsan passzol a játékosokhoz, ért a nyelvükön, a bizalom, megértés kölcsönös. A hapsi eleve egy rendkivül természetes, finom modorú, intelligens ember, aki képes világosan fogalmazni és másokat nem megsértve nyilatkozni. Teljesen az ellentéte például Van Gaalnak (Van Ghhhhhaaaall) az arrogáns Bayern München arrogáns edzőjének. 🙂 Különben vicces, amikor a Nürnberg-i stadionban az éppen folyó meccs alatt megjelentetik a kijelzőn a párhuzamosan folyó játékok állását. Ha ott vagytok a stadionban rá se kell pillantani a kijelzőre, a szurkolók boldog kórusüvöltése elárulja: gólt rúgtak a gyűlölt Bayernnek. Persze ez nemcsak Nürnbergben van így, Németország további 8 stadionjában ugyanígy örülnek a szurkolók annak, ha a Bayernt pofára ejtik. 🙂 Miért van ez így? Egy ilyen külföldi sztárokkal felpumpált “Übermanschaftot” nem is lehet szeretni. Nem a mi fiúnk.
Az edzőjükre a Van Gestenre 🙂  visszatérve. A faszi holland (ugyanúgy mint az állandóan természetellenesen vigyorgó -ezért általam “Grinzinek” hívott- és az egészet a kameráknak így arcjátékkal túljátszó “csodacsatár” a Robben) és a hollandok valami eszméletlen hülyén beszélnek németül. A Van Gaaaaaaalnak nem tudom miért nem adnak órákat, a szentségit tanulja meg már kimondani, azt hogy spiel! :)) Itt van már legalább egy éve és egyfolytában pöszéz. Öööö, wir haben öööö ein szönesz szpiel ööö geszpielt. :))  Az egyik rádiós szerint, amikor a Van Gal és a hollandok németül beszélnek, úgy hangzik mint amikor a delfinek vinnyognak. 🙂

A Nürnberg trénere Dieter Hecking maximálisan a fiatalok játékba való beválogatása mellett áll és úgy tűnik, a sportpolitikája remekül bevált. Ahogy már írtam, az 1FCN-nek nincs pénze milliókért sztárjátékosokat vásárolni, így részben hozott anyaggal dolgoznak, azaz a saját utánpótlással.
Itt van mindjárt Philipp Wollscheid (születetett 1989-ben) bár korábban más csapatoknál kezdte, végül is az 1FCN-nél landolt az ifiknél. Innen emelte fel az edző és tette be a nagycsapatba. A srác eszméletlen, úgy játszik, ahogy sok öreg róka nem képes: szinte hiba nélkül. Kiváló teljesítményt nyújt meccsről-meccsre, rajta keresztül aztán nem megy labda tovább. 

Vissszatérve a tegnapi meccre. 3:0-ra verte a csapat a Frankfurt csapatát. Az első gólt az én kis Schieberem rúgta, aki végre örülhetett is neki! 😉 A gólt sajnos tegnap a kisfiam miatt nem láttam, mivel kéz a kézben sétálva útközben voltunk a “kocsmából” hazafelé. 🙂
Már napok óta mérlegeltem a helyzetet, tudtam, hogy nekünk a bíró 20:30 -kor már egy kicsit későn fúj bele a sípjába, hogy kezdés. Nyuszkó csak otthon képes nap mint nap a mutatványra: akármeddig fennmaradni. Mi szülők már rég kidőltünk, ő még trillázik. Az a baj, hogy nem tudom hol kell belőle kiszedni az elemet. 
Viszont én is voltam gyerek, Tudom hogy van ez! Határtalan optimizmussal indul: menni fog, még szép, hogy ki fogom bírni! Aztán érkezik a rettenetes fáradtság, a fázós reszketés a hirtelen ránktörő álmosság. Ilyenkor nincs mit tenni. Aludni kell menni. 
A kisfiamnak felajánlottam, hogy amint úgy érzi elég, megyünk haza kettecskén. Áh, Anyu, ki fogom bírni, semmi gond! Ha-ha-ha. A félidőben már láttam rajta, hogy annyi meg egy bambi, hiába is állította, hogy még bírja. Minek kéne szegénynek bírnia? 
Indultunk hazafelé a zuhogó havasesőben. Beszélgettünk, vigyorogtunk, annyira édes volt, mivel állandóan elnézést kért, hogy elcseszte a focinézésemet. Persze megnyugtattam, hogy ő semmit nem cseszett el és ő csak egy gyerek, aki én is voltam, pontosan tudom hogy van bekötve. Anyuként pedig főleg tudnom kell, hogy 10 évesen este 3/4 10-kor az ember, bármennyire is klassz kisfiú, nem bírja.
Azért azt megjegyeztem neki, hogy sokkal nyugodtabb lennék persze, ha a Club az első félidőben már egy-két gólt berúgott volna, mert így null-nullás állásnál ugyibár akármi is lehet, de persze a legrosszabb ami történhet, hogy éppen most rúgnak gólt! Ráadásul a kis Schieberem, mi meg itt bandukolunk az utcán és nem látjuk!
10 perc alatt hazaértünk, felrohantunk az emeletre, be a számítógéphez, ahol már ment egy lifestreameren a meccs. És mi állt a jobb felső sarokban? 1:0 a Club javára!!!! :))))))))
Ilyen nincs, ez nem lehet igaz!! Ki rúghatta a gólt?!? Klikk ide-oda…. jawohl. 🙂 Naná, hogy Julian Schieber. 🙂

Jókat vigyorogtam, mivel ma mások is ugyan arról számoltak be, amit én magam is átéltem, Ugyanis hihetetlen módon, szakítva az évek óta tartó hagyományokkal, alig várjuk, hogy kezdődjenek a tévében a sportösszefoglalók, újra és újra meg szeretnénk nézni a gólokat, méghozzá örömittasan! 🙂
Bezzeg pár hónapja ez még nem így volt! Továbbkapcsoltunk, akarta a rosseb mégegyszer megnézni, hogy kaptunk ki. 🙂 
Végre nem azzal kell foglalkozni, hogy még hány pont választja el a Clubot az első ligából való lecsúszástól, hanem azzal, hogy még mennyi kell a legalább 5. helyhez, azaz az Europakupához! 🙂 
Most megyek, jönnek a tévében a Bundesliga összefoglalók! 🙂
fotó: www.fcn.de

Javier Pinola

Foto: Wolfgang Zink / Nürnberger Zeitung

Im Interview zeigte sich Javier Pinola als nachdenklicher Zeitgenosse.

Im Interview zeigte sich Javier Pinola als nachdenklicher Zeitgenosse.

Foto: Wolfgang Zink


 Az előzőekből tudjuk, hogy Pinola argentin származású balhátvéd, az 1FCN futballistája és egy igazi közönségkedvenc. (bár sokan kérdezik, hogy mikor megy már fodrászhoz? 🙂 Szereti a hátul hosszí fazont a fiú, nem tudom …. )
2005. nyara óta tagja a nürnbergi csapatnak. Pino végigélte a 2007-es kupamámort és a depressziós lecsúszást a másodosztályba.
  
Bizony, 2008-ban megtörtént ez is,  minden szurkoló rettenete, siralmas játékot produkálva, az 1FCN lekerült a II.ligába. 
Természetesen sok profi játékos szerződése csak az első osztályra szól, egy lecsúszott csapathoz (ha a szerződés erre külön nem tér ki) már nem köti semmi sem. Az ilyen esetekben néhány játékos szerződése a végéhez ér, a játékosok, a trénerek és a klubok egyeztethetik egymással az elképzeléseiket. A futballisták esetében érhető a helyzet, komoly munkával felverekedték magukat a profi csapatokhoz, feljutottak a futballcsillagok közelébe, hát nem szívesen szállnának alá. Azt se lehet tudni, mennyi idejük van még a játékra, sérüléssel mindig számolniuk kell. 
Az egyesületeknek egy ilyen lekerülés pedig az erkölcsi veszteségen felül egy nagyon komoly anyagi veszteség. A tv-közvetítések díjai, a reklámok, mind-mind csökkennek, részben megszünnek. A II.osztályú csapatok meccseit már nem közvetíti a televízió, maximum az összefoglalókat. Bár léteznek olyan szerződések is, amelyekkel a focista az alacsonyabb osztályba való lekerülés esetén is a csapat játékosa marad (ahogy a nürnbergi csapatnál erre már példa is volt), de ez többnyire az egyesületnek gondot jelent, mivel a kondiciók változatlanok maradnak, szóval a fizetése a sportolónak marad. Ezzel szemben viszont a bevételek jelentősen (elsősorban tévé-díjak) elmaradnak.  Maradt például 2008-ban jó néhány játékos fizetése és a megfelelő prémiumok, amiket a nyertes meccsek után ki kell fizetnie az egyesületnek……. a II.ligában pedig egy cseppet többször nyert az 1FCN. 🙂 Komoly milliók hiányoztak ….
Ekkor, a lekerülés előtt szóbajött az is, hogy Pinola máshol folytatja a futballkarrierjét …..de Pino maradt. A hiúságát különösen legyezte az, amikor a szurkolók egy nyúlfarknyi  időn belül 20 ezer emailt küldtek el az egyesületnek, amelyben a “Lieblinget” a maradásra kérték.
Pino tehát maradt, és végigharcolt a csapattal egy egész szezont a másodosztályban. Bár akkortájt egy kicsit úgy tűnt, mintha Pinola egyedüli felelősséget érezne a csapat lecsúszásáért, mivel a meccseken egyedül próbálta meg jóvátenni az egészet. Szívét adta a csapatért az biztos, de az akkori edző (Oenning) is fékezgette, hogy tényleg nem csak rajta múlt, múlik az egész. 🙂

Nemrégiben a Schalke 04 ajánlatán azonban egy kicsit jobban elgondolkodott (néhány szurkoló nehezményezi is a döntésig eltelt kicsit talán hosszabb időt .. 🙂 ) , hiszen a saját bevallása szerint még mindig az egyik álma, hogy a Bajnokok Ligájában játszhasson, de ehhez persze olyan csapat kell, amelyik khhhh az első osztályban ott legfelül az első 2 (vagy 3.) helyen tanyázik, mint pl. a Schalke 04. A többinek csak álom marad a részvétel. (“Ès?! Nincs semmi gond,  idén 2010-ben megnyerjük újra a német kupát, ezzel bekerülünk az Európa Ligába – szólalt meg az előbb mögöttem egy hang, a páromé, az örök optimistáé. :)) Már csak három meccs van hátra, egyik ellenfél a Schalke, a másik a Bayern München, nem probléma … “:)))
Aztán döntött Pino. Ùjra csak maradt. A döntését megkönnyítette, hogy szeret Nürnbergben élni, jól érzi magát itt a családjával. Szereti a Clubbot. Állítólag a döntés a felesége kezében volt, aki azt mondta, hogy itt szeretne maradni. 🙂 
Javier Pinolával a napokban készült egy interjú a Nürnberger Zeitungban: “Eigentlich bin ich ja ganz lieb” (valójában egész kedves vagyok) címmel. Németül tudók, hajrá! 🙂
A cikk érinti az idei szezon egyik meccsén történt blamázst, nevezetesen azt, amikor a Bayern-1FCN rangadó alatt Pino kicsit leköpte Schweinsteigert. 
Persze, hogy nem illik köpködni! Főleg egy Schweinit, egy válogatott játékost nem is lehet, ahogy egy Bayern München ellen se lehet a bíróknak fújni, hogy néz az ki? Már a meccs alatt is jól lehetett látni, amikor Schweinsteiger igen helesen belekönyököl Pinola arcába. A játékos a földre is került, de a bíróknak és a partjelzőknek ez valahogy nem tűnt fel….. Schweini provokálta Pinot, egy argentin játékoshoz nem kell sok ütés. A cikkben mesél Pinola az esetről. Háromszor kapta már az arcába Schweini könyökét, majd a negyedik után szólt neki, hogy hagyja abba. Aztán jött az a bizonyos szabadrúgás, amikor Schweini ötödször is az ellenfele arcába “mélyesztette” a könyökét. Immárom nagyon fájdalmasan. Pino robbant. Leköpte Schweinit. 
Riport a meccs után a tévében Schweinsteigerrel. Fel van háborodva. Nyilatkozik. Csak arról amit Pino tett. És ítél. Mert egy Schweini megteheti. Asszongya, az ilyen dolog egyszerűen megengedhetetlen, büntetésre van szükség!! A saját sportszerűtlen játékáról, a könyöklésről egészen véletlenül egy hangot se szól. Meg se említi, fel sem merül a fejében, pedig emberek százezrei látták a közvetítést, akik azt is mondhatják, na ja, miért provokáltad a másikat? Te se voltál kispálya! Kérem szépen egy élő ikont, egy Bundesligaspielert, egy Bayern München sztárt leköpni?!? 
Pinot 4 (!!) mecsre tiltotta el a DFB (Deutsche Fußballbund = Német Futballszövetség)  (3-at el is vesztettünk. 🙂 )
A DFB-ről tudni kell, hogy olyan esetekben is ítélkezhet,  feljelentéseknek utánna járhat, amik esetleg a mérkőzés alatt nem kerültek orvoslásra, magyarul, amit a bíró nem látott, amik felett nem ítélkezett.
Ebben az esetben a “gonosz-gonosz” Pinola tettét vizsgálták felül, találván őt bűnösnek. Roppant érdekes módon, Schweinsteiger akcióit nem vizsgálták. No comment.
Ezzel a Schweinsteigerrel különben eléggé skizofrén módon állok, mivel egyrészt utálom, mint Bayern München játékost, másrészt szeretem, amikor a német válogatottban játszik. Pontosabban nem csak őt, hanem az egész csapatot. Gyerünk Schweiniiiiiiii!!! De az más. 

Mondtam már? Szeretem a focit. 🙂 

Történetek a foci házatájáról – Javier Pinola, az argentin kedvenc

A hapsit nagyon lehet kedvelni. A küzdeni vágyása, a játéka teszi roppant szimpatikussá az argentin származású balhátvédet. Meg persze az, hogy Clubberer, azaz, az 1FC Nürnberg játékosa. 😉 Pino a Nürnberg rajongóinak már régóta az egyik nagy-nagy kedvence. Szimpatikus ember, aki egy picit talán robbanékony, de istenem, milyen legyen egy argentin játékos?! 
Az 1FCN évekkel ezelőtt első ligásként, de érezhető problémákkal küzdött. Nagynevű csapatok szeretik elcsippenteni a konkurrens klubbok kiválóságait, ekkor éppen a Schalke 04 vetett szemet Pinolára. Az elcsippentéshez hozzátenném, hogy benne élenjár az általam nagyon utált Bayern München, ahol a sportvezetés szinte sportot űzött az elsőligás csapatok legjobb játékosainak megvásárlásaiból, kvázi ezzel gyengítve a konkurrenciát. Tehetséges focistákat vásároltak “el”, akiket aztán a kispadon, vagy csak a lelátókon tartogattak, mivel a saját nagy sztárjátékosaik mellett nem volt rájuk igazán igény, nem kerültek be a csapatba. A lényeg viszont az volt, hogy másnál nehogy erősítsék a mezönyt. A BM-nél elég pénz áll a rendelkezésre, így nem nehéz a dolguk, simán össze tudnak vásárolni egy Übermanschaftot. Az más kérdés, hogy pont ezért utálják is őket elegen. Közéjük tartozom. A Bayern nekem az arroganciát, a túltengő önbizalmat testesíti meg. Nem véletlen, hogy Arroganc arénának hívjuk sokan az Allianz arénájukat. Hogy lehet kérem 30 millió eurót kifizetni egy Gomezért?! Akkortájt az 1FCN egész éves (játékosokra kiadható) kerete 2 millió euró volt, a Bayerné 100 millió …. el lehet képzelni milyen lehetőségei voltak ennek a két klubnak, sztárjátékosok beszerzéséhez …..

Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a “Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?” játékban. 🙂 Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba 🙂 ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern …stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! 🙂 Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! 🙂
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 
 
 
 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a “Pokal”. A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935
 Már a döntő meccs előtt is kapható volt egy T-Shirt, amelynek felirata szerint, megyünk Berlinbe!!! 🙂

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.