A probléma megoldódott

(Segítek, mivel már régóta nem tudtam befejezni az előző történetet, szóval a melyik meccset nézzük az EB-n problémáról van, pontosabban volt szó.)
Az első akkor, amikor kiestek az osztrákok. Őket már nem látjuk játszani. A bánat kiült apus arcára, a nappali kezdett megtelni sóhajokkal, szomorúsággal, de nem sokáig. A szenzációsan játszó magyar válogatott olyannyira magával ragadta a páromat, hogy őszintén tudott örülni a meccsnek, a góloknak, a képeknek, a magyar szurkolók örömének, a ria-ria-Hungária rigmusoknak, és persze szokás szerint megint gyorsabb volt, kiszúrta a győri zászlót a tömegben.

A belga-magyar meccs kapcsán ismét bizonyított a magyarszeretetéből, megint ő volt a jobb. Jobb magyar szurkoló mint én. Szégyenszemre elkullogtam az 1:0 után, nem bírtam a vereséget, rettenetesen zavart. Dühös voltam, csalódott. Olyan jó lett volna….. ah! Az első félidő után úgy döntöttem ebből elég volt, nem érdekel, nem nézem tovább. Ezt én nem bírom végignézni, az nem lehet, hogy ennyi volt, még nem érhet véget ez a varázslatos mese! Ő bezzeg nem adta fel. Nézte tovább. Ezért szóltam neki:

– Kapcsold ki légyszi a tévét!
– De miért?
– Mert elég volt ennyi! Nem látod? Veszítünk, kész! Ki a rossebb akarja ezt továbbnézni?!
– Dehogy veszítetek, ne viccelj, 1 gólos vezetésnél még semmi nem dőlt el!
– Azt mondod? Hááát … talán…

De rendes volt, kikapcsolta a tévét. Aztán csak lestem ijedten, mivel vitte magával a tabletet az ágyba, azon nézte tovább a meccset. Szörnyű volt. Aludni akartam és nem gondolni a meccsre, de a villodzó fényekkel, a kommentátorral és a harmincezer üvöltő szurkolóval egy ágyban ez nem lehetséges. A “huuuu micsoda helyzet volt”, “ekkora lövés”, “nem lehet igaz, ez is csak kapufa” mondatai után mindig ideges lettem, forgolódtam és még szép, hogy oda-oda pislogtam a kijelzőre. A párom nem adta fel.
-Közel álltok a kiegyenlítéshez, nagyon jól játszanak a fiúk! (Figyelitek az “álltok” ragozásának diszkrét Abstandját? Bármennyire is magyarosch az aggodalma értünk, ő akkor is német.)

Aztán pittyegett a mobiltelefonja azon a mély, pár tadamból álló ijesztő módján. Neeeeeee, nem akarom tudni! – ültem fel hirtelen és kiáltottam kétségbeesetten, mert sejtettem mi következik. Azon a rohadt telefonon sokkal gyorsabban érkeznek a meccsekkel kapcsolatos eredmények, a tabletes/mobiltelefonos meccsnézés jó pár másodperccel, vagy akár 1-2 perccel is le van maradva. Tudtam, hogy valami rossz történik, éreztem.
Hát bejött. A párom rápillantott a mobiljára és szomorú lett: “Scheiße, Tor für Belgien.” Ezen már berágtam nagyon. 2:0 a belgáknak, na ebből elég volt.
– Legyen vége, kapcsold ki légyszi ezt a szart, a mobilt is, nem akarom tudni mi lesz a vége! Aludni akarok!
A párom az ilyen finom rezdüléseimre, föleg ha kihallja a számára még mindig idegen nyelvből – közel 18 év után is az! – , a magyarból az elmosódott bammeg-et, tudja, fele se tréfa. Szó nélkül átadta nekem a kütyüt, tegyek ahogy jónak látom.
Az elnémított, de ki nem kapcsolt tabletem landolt a nappaliban. Gondoljátok, hogy aludtam? A fenéket! Feszülten figyeltem, nyitott szemmel vártam mikor tölti be hirtelen fény a nappalit, ami azt jelenti, hogy bekapcsolta magát a kütyü, a meccsel kapcsolatosan érkezett értesítés. És megérkezett a ragyogás! Kalapált a szívem, vérnyomást nem mértem volna szívesen. Juj, lehet, hogy 2:1 lett az állás, már csak egy gól kell és döntetlen, jaj istenem….. Alszol? Dehogy!
Nem bírtam tovább, kinyargaltam a tabletthez és remegő kezekkel néztem meg az értesítéseket, adja az ég,…. de nem. Hogy az a … , a belgák rúgtak még egy gólt, 3:0 volt az állás. Keserű ízt éreztem a torkomban, utáltam az egész világot, beleértve az elégedett németeket és mindenkit (kollégákat is, de pszt)  akikkel holnap beszélnem kell itt a meccsről. A tabletet éppen tettem vissza az asztalra, amikor megérkezett a következő értesítés, a tőr a szívbe, a belgák négy nullra vezettek. Gyászmunka várt rám. Az alvás nem ment sokáig.
Nagyobb volt bennem a csalódás mint az elégedettség, amit így utólag nagyon bánok, hiszen egy szenzációs csapatot láttam, küzdő, akaró és végre, igazi jó focit játszó srácokat!

Már nem érdekel a belga meccs, elmúlt. Képeket nézegetek – és piszkosul örülök! – amik a szurkolókat mutatják Franciaországban, magyarországi városokban. És érzem, átérzem a lelkesedésüket, a büszkeségüket, a lendületüket, hiszen végre, végre, ennyi hosszú év után végre megtörtént, van magyar foci!
Szívből köszönöm a magyar focicsapatnak, a stábnak és annak a rengeteg honfitársamnak az élményt, a szívmelengető képeket!

SpielerfrauAztán relatív könnyű helyzetbe kerültünk, nem volt vita melyik meccset nézzük, mivel nekünk már csak a német csapat maradt. Akik aztán jól kikaptak. Blőd véget ért az egész, oda lett a mámor. (a francia-portugál döntőt már meg se néztem, annyira mérges voltam a német csapatra, nem érdekelt a vége, uninteressant)
Ennyi volt az EB, lassan visszatért nálunk is minden a régi kerékvágásba, végre újra utálhattuk a Nationalelfben játszó bayern münchenes játékosokat. Ez különben tényleg poénos Németországban, ugyanis sokan ki nem állhatják a Bayernt, de abban a pillanatban, hogy az amúgy utált játékosok a nemzeti színekben játszanak, abban a percben a nép imádott gyermekeivé válnak. Egy közülünk. (bár a “nézd meg ezt a falábut, hogy mellérúgta a labdát, tipikus Bayern-Sau” mondatok azért a fruszt miatt néha-néha kicsúsznak még a legműveltebbek szájából is.)

Tudom, hogy sok embert nem érdekel a foci, én se voltam más. Majd 40 éves koromig szó szerint leszartam a témát, a hideg rázott, ha fociról volt szó. A világ legprimitívebb dolgának tulajdonítottam, a klasszikus érveléssel, a “ki a fenét érdekel egy ilyen baromság, 22 ember nyargalászik egy labda után” … szóval tudom, hogy nem várható el mindenkitől, hogy ezt a szerelmet átérezze, ezért őket békén is hagynám. A többiekhez szólók, akiknek jelent valamit a foci és akiknek hozzám hasonlóan sokat jelentett ez az EB: Magyarok! Létezünk!

A’sszem gondban leszek

a mai meccsekkel. Egyidőben játszik Magyarország és Ausztria. Ráadásul két különböző tv-csatorna közvetíti őket. Melyiket fogom tudni nézni? 

Igaz nagy és felettébb okos tévénk van, de ennyire azért ő sem clever, gond lesz. Családi problémák. Remélem én leszek az erősebb, vagy legalábbis E., a párom a belátóbb. 

Látványosan készülök az esti magyar (és nem az osztrák!) meccsre. Az outfit is rendben, a Király-bugyi kikészítve, szerintem nincs olyan család, ahol legalább egy szürke macinaci ne lenne. 

Hajrá Magyarország, gyerünk fiúk! 

Dojcslaaaand! 

Három kollégám is elment fél órával  korábban a munkából, kénytelenek voltak, különben nem érnének időben a buliba, lekésnék a meccset! Németország 18.00 órakor játszik Észak-Írország ellen, tapintható mindenhol az izgalom.

A nürnbergi repülőtéren egy hatalmas public viewing várja a szurkolókat, akik nyugi, már jönnek! Láttam őket beszállni a metróba. A metró végállomásán szorgalmas ifjak cipelik a láda sörikét, ebből meccs lesz!

Hajrá Németország!

Ronaldoék esete Almerrel

Szegény Ronaldonak tuti szüksége lesz egy analitikusra! Láttátok a tegnapi Ausztria-Portugál meccset? Almer az osztrák kapus minden labdát megfogott, majd jött a 11-es, amit Ronaldo mellé lőtt! Simán, lazán. Aztán végre-végre betalált Ronaldo is, de mielőtt örülhetett volna … a gólt nem adta meg a bíró, mert lesgól volt.

A twitteren (is) születnek folyamatosan a poénok a rangadóról, nekem kettő tetszett a legjobban.

Az első kép Christiane Tauzhertől (https://twitter.com/ctauzher/status/744440072607502336)

Almer1
“Almer úr, mit tart Ön Ronaldoról?”

“Mindent!”

A második egy “Asif” nevű emberkétől  (https://twitter.com/OverratedFalse9/status/744271821105696768/photo/1?ref_src=twsrc%5Etfw)

Almer2

Ronaldo: You know who is the best player of the last 20 years?

/ Ugye tudod, hogy ki az elmúlt 20 év legjobb játékosa?

Almer: Yeah, not you

/ persze, … nem te

További mazsolák az osztrák Kurier lap oldalán.  Klikk ide!

És még egy jópofa kép, ígérem az utolsó!

image

 

Bocsánat!

A Jogi tojásairól

Látta mindenki a felvételeket a német Bundestrainer öntudatlan mozdulatairól, nemzetek vigyorogtak a vakarászáson és az azokat követő szagminta levételeken.

A pár nappal ezelőtti sajtótájékoztatón elnézést kért Jogi Lőw a tetteiért, mindazt amit láttunk tőle a baromi feszültséggel és az adrenalinnal magyarázta. Egyszerűen nem volt annak tudatában mit is művel a kezeivel.

IMG_1825IMG_1840

És megtörtént a csoda! Győztünk!

Ausztria-Magyarország 0:2

A nürnbergi újság (Nürnberger Zeitung) mai cikke a tegnapi őrületes meccsről, arról, ahogy Király Gáborunk a kapus matuzsálem és a nèmet Bundesligában nem túl jól teljesítő Szalai Ádámunk sokkolta az osztrákokat.

osztrakmagyarmeccs

A cikk megemlíti Alaba nyilatkozatát (volt hozzá szerencsém tegnap a tévében), amit a sportstúdió kommentátorai meg is mosolyogtak, ugyanis a 45 millió eurót érő Bayern München játékos szerint, az osztrák csapat volt a jobb. Ha berúgja az első helyzete gólját biztos abban, hogy másképp végződik a meccs. A kommentátorok szerint jót tenne Alabának, ha megnézné azért a meccset felvételről.

A cikk további részében ugyanaz áll, ami ma majdnem minden újságban, nincs értelme fordítanom. A hír nekünk öröm, az osztrákoknak katasztrófa.

De a kép alatti szöveg kérem, az figyelmet érdemel! A nürnbergiek nagy hirtelen büszkék lettek arra a Stieber Zolira, akit a csapatukban már jó ideje nem is engedtek játszani, de most a szuper gólja miatt hirtelen fontos lett: Ungarischer Jubel mit Nürnberger Beteiligung – magyar ujjongás nürnbergi részesedéssel. Vagy ahogy a Glubb-Blog Nürnberg írta: “So einen wie ‪‎Stieber‬ bräuchten wir halt! 😂” Egy ilyenre, mint a Stieber lenne szükségünk! (Zolit a Hamburgi SV kölcsönözte ki az 1.FCN-nek egy évre, de valahogy nem sikerült neki a nürnbergi áttörés, nem igazán játszhatott. Most meg egy ilyen gólt rúg!)

A meccs után figyeltem az interjúkat, hát a magyar csapat német edzőjével készült riporttól kettéállt a fülem. Nem tudom ki volt az a nő, akinek a hangját hallottam, de igen-nagyon-megaciki volt az az “eeeßbesteckes” akcentusa. Borzalmas volt, fület bántó. Kishazánkban olyan sokan beszélik magas szinten a nyelvet, nem tudom elképzelni, hogy nem lehetett volna mást találni erre az interjúra …. a végét sikerült felvennem, talán abban még hallható egy-két ungarischen akzent …. Az interjú után a ZDF sportstúdiójában is nagy volt a mosolygás, egyikük meg is jegyezte: ich habe einen leichten Akzent gehört (egy hangyányi akcentust hallottam)

Sajnos későn kaptam észhez, a legjobb rész már lement. A legutolsó akkordok a Bernd Storck-val folytatott interjúból. Így a végefelé már nem annyira szörnyű, de az eleje az mondom, döbbenetes volt.

De végülis teljesen mindegy, igazatok van, a lényeg, hogy győőőőőőztünk!

A kollégáim és a Herr Főnökék ma igen helyesek voltak, mivel mindegyikük megemlítette a tegnapi szenzációs meccset, és elismerően szóltak róla. Tök jó volt hallani (végre!!!!), hogy wie gut war Ungarn! Meg hogy a Stieber Zoli und der Kirali, und der Száláj!
Bizom a csoda folytatásában, hiszen ha egy üzlet beindul…… !


Utógyújtás: Stieber Zolit méltató cikk jelent meg a nordbayern.de oldalon is, itt tudjátok elérni: Stieber Zoli

44 év után!

Hihetetlen, hogy kis országunk ismét EB-s résztvevő! Es engem nem érdekelnek a finnyás megjegyzések a viel zu viel manschaftról, hogy Ungarn is csak azért került be, mert… Alig várom a mai osztrák-magyar meccset!

A nürnbergi újság tegnapi és mai száma foglalkozik Magyarországgal az EB kapcsán. Tegnap Király Gabor szürke macinacija volt a téma,ma a monarchiás összecsapás.


A der Spiegel adományozta Király Gabi bugyijának a “Lagerfelds Schrecken in grau”, azaz “Lagerfeld iszonyata szürkében” címet. A cikk persze elmeséli a gatyesz eredetét, annak szerencsehozó szerepét, de mindez a lényegen, tehát a látványon nem változtat, az marad… khmmm nem túl szép.
Lagerfeld szerint, aki joggingot hord, az elvesztette a kontrollt az élete felett. (Erre Gáborunk válasza: kapus vagyok, nem top-model, a maci a munkaruhám.)

További újságcikk taglalja a financiális különbségeket, mennyi a csapatok jelenlegi piaci értéke. 45 millió a 25 millió euróhoz. 45 millióba Alaba kerül egyedül az osztrák csapatban, 25 millióba a magyar csapat kerül. Komplett.

Mindegy. Csodák márpedig vannak! Remélem ma a részesei leszünk!


Foci EB 2016

Végre foci!

fotó: Iris Hensel ZDF
Béla Réthy /fotó: Iris Hensel ZDF

A megnyitó ünnepség közvetítője Réthy Béla volt (jaj, imádom! Szerintem őt az emberek vagy imádják, vagy utálják, a kettő között szinte nincs senki.). Réthy Béla 6 nyelven beszél, és nem tudom mit is tart a valódi hazájának, de nekem ő magyar marad. A kedvenc magyar-német sportriporterem. Humora van, finom szarkazmusa.
Találtam a youtubon egy felvételt, amelyiken Béla magyarul is megszólal. Hallatszik az idegen akcentus és a nyelvtani hiba (vannak-ot mond a voltak helyet), de kérem, ez semmi! Gyönyörűszépen beszél, pedig soha nem élt Magyarországon. 1956-ban szülei elmenekültek Magyarországról, Béla Bécsben született. A család onnan Braziliába vándorolt ki, majd 1968-ban, Béla 12 éves korában visszatértek Európába, Németországba költöztek. Wiesbadenben érettségizett, majd Mainzban járt egyetemre. Újságírást, tömegkommunikációt, szociológiát és etnológiát tanult.
Réthy Béla nekem egy etalon, a sportriporter és a intelligens, humoros ember etalonja.

Réthy Béla a felvétel vége felé hallható (a 7. perc után …)

De vissza a mostani foci EB-ra! Ha láttátok az ünnepséget, akkor láttátok a pályára bezúduló rengeteg táncosnőt is. Nekem is feltűnt, hogy nem mindegyik egyszálbelű, sőt! Béla, a ZDF riportereként (szerintem 80 millióan csüngtek a szaván) ezt így kommentálta: “Tänzerinnen aller Gewichtsklassen”, azaz “táncosnők, minden súlycsoportból”. Ezért szerintem meg fogják kövezni, de én pont az ilyenekért szeretem. Kimondta azt amit te is, én is láttam. Amíg én azon gondolkodtam, hogy jéé, nem lehet, hogy egy picit kövérebb egyik-másik táncosnő? Vagy csak a kamera, a színek megtévesztőek? El se jutottam a végéig, Béla már kimondta a megfejtést.

Nagy az öröm errefelé, a bizakodó várakozás. Könnyű a németeknek, tudják, hogy esélyesek lehetnek az európabajnok címre.
A boltokban mindenfelé a focival kapcsolatos, német nemzeti színekben pompázó cuccok, zászlók sokfelé.
A munkahelyemen is folyik a tippelős játék, majdnem meg is sértődtem. Ugyanis a hat tippből öt 2:1-et jósol az osztrák-magyar meccset illetően. Urinő voltam, nem nyilvánítottam véleményt. (ezzel a szokatlan húzásommal jól meg is zavartam a kollégákat, nem tudtak a szituval mit kezdeni. Ha-ha-ha!)
Az iciripiciri olasz éttermesünk is megcsinálta a saját kis public viewingját, csak a magyar zászlót felejtette el a kollekcióból, de nem gond, majd megfordítjuk az olaszt.

sator

A hercogenaurachi Adidas Outlet Factoryban láttam tegnap a német válogatottat hátulról. Pontosabban, három darab Rüdigert.

rudiger

Gondban leszek a meccsekkel, ugyanis három csapatnak szurkolok: a Monarchiának (ez már két csapat) és Németországnak. Remélem nem fogok senkit se megbántani, de ezzel a három hazával már nem könnyű a semlegesség. Természetesen teljes mellszélességgel kívánom Magyarországnak, a magyar csapatnak a gólokat, hogy jussanak messzire az EB-én!
Remélem szép lesz a mese vége!