Tanuljunk fränkischül!

A nyelvtanulásnál mindig a magam példájával jövök. Higgyétek el, ha én meg tudtam tanulni egy nyelvet, akkor nektek is menni fog! Viccnek szánom, de azért van benne valami. Anno a középiskolában az orosszal megfingattak rendesen. A gond ott lehetett, hogy már az általánosban se tanultam az oroszt, mert nem ment, nem is érdekelt, de a tanárnőtől mindig jó jegyet kaptam. Az anyu egyik jó ismerőse volt az Ica néni, valamikor barátnők voltak. Sőt! Mindketten orosz tanárként szerettek volna végezni. Az anyu lényegesen jobban ismerte az orosz nyelvet nálam. Gondolom Ica néni is ebből indult ki, egy ilyen jó oroszosnak a gyereke se tévedhetett messzire a nyelvtől. Tanulgattam én, tanulgattam, de kevés meggyőződéssel és érdeklődéssel. Felületesen szaladtam át az egészen, nagyon kevés dolog maradt meg az emlékezetemben. Lusta voltam, mint a dög.
Az anyu néha el volt hülve, hihetetlenül hülye voltam az oroszhoz, sokszor csóválta is a fejét, nem egészen értette, hogyan lehetek nyolcadikban még mindig négyes-ötös oroszból, ha még azt se tudom, hogy a nyelvben három nem (hímnem, nőnem, semlegesnem) van! Ragozásról nem is beszélve. Szerinte nekem évek maradtak ki a tudásomból. De én biztam magamban, legfőképpen a további jó szerencsémben.
Namost ez a szerencse mindjárt a középiskola első osztályában elhagyott. Megkaptuk az iskola legrettegettebb orosz tanárját, Cs. tanárnőt. Ő kérem komolyan vette az oroszt. Iszonyat volt.
Tudjátok milyen érzés volt amikor rádöbbentem arra, hogy egy délibábot kergettem, itt nem fogok tudni átevickélni egy-két aranyos mosolygással, itt meg kell tanulni a szavakat, ragozni kell tudni, sőt, írni is kell?

Mondjam azt, hogy vért izzadtam? Mondom.
Bár egy idő után világos lett, hogy azt a baromi lemaradást, amit az általánosban ügyesen felhalmoztam, már nem fogom tudni pótolni. Ehhez jött egy olyan rettenetes félelem a Tankéremtől, ami jó pár hónapomat keserítette meg (jelzem feleslegesen). Rettegtem a nőtől, betegesen féltem. Ilyennek egyáltalán nem lenne szabad előfordulnia egy iskolában. Nem is tartom jó pedagógusnak az ilyen tanárt, aki nem képes felismerni a valós problémákat, nem látja, hogy mi a baj és olyat forszíroz, ami teljességgel lehetetlen. De utáltam, istenem! De sokszor fogott bent  tanítás után büntetésből, azt a randa, utált oroszt kellett gyakorolnom délutánonként. Az akciójával csak  annyit ért el, hogy egy életre megutáltam az oroszt, vele együtt.  A büntetések és kikényszerített extra gyakorlások ellenére, a nyelvet még mindig nem értettem és egy grammal se tudtam többet.  Értem én, hogy egy tanár imádja a szakot amit tanít, hogy neki az a legfontosabb, nekem is vannak mániáim, a német nyelv nekem is fontos, és utálom, ha valaki trehányan bánik vele, de könyörgöm, én csak egy esendő polgár vagyok és nem tanár, akinek hatalma van a tanulók felett. A szentségit, neki sokkal figyelmesebbnek kellett volna lennie és észrevennie, hogy hol és milyen mélyen hibádzik az alapzat. Csak erőltette az emeletráépítést a nemlétező emeletre.
Egyik év vége felé közölte velem, hogy kegyelemkettest kapok tőle, ez lesz a bizonyítványban. Gondoltam, hogy …… (nem merem leírni). És ez a nő, a pedagógusok gyöngye még hozzátette, hogy én egy nyelvi antitalentum vagyok és az életben ne is próbáljak idegennyelvet tanulni, mert nekem ez nem megy. Innen csókúttatom a kedves pedagógust. Kapja be. Pontosabban: nyazsgem.

Na, térjünk vissza a fränkisch felé, de előtte még egy kisebb kanyar a dialektusok felé:

A sächsischsnél nincs randább

A német nyelv hála ég nem steril, a tájegységeknek megvan a saját dialektusa. Melyik szép, melyik fületbántó, ez egyedi. Léteznek közvéleménykutatáson alapuló listák Németországban, ahol általában a bajor (nem a frank) előkelő helyen áll, de egy biztos: a régi NDK-s dialektust, a sächsischst majd mindenki rettenetesnek találja. Én is. Idegesítő. Baromi randa. Az alábbi videóban láthatjátok, hogy mi lett egy teszt eredménye. Egy Berlinből származó csajszi, az irodalmi német (Hochdeutsch) mellett, beszéli az Ossik (Ossi=Ostdeutscher, azaz keletnémet)  nyelvét. Sächsischül beszélve szólítja le a srácokat Kölnben az utcán azzal a történettel, hogy még lenne egy-két üres órája, szívesen meginna valahol valamit, de nincs helyismerete, Drezdából érkezett. Érdemes megnézni, a srácok kivétel nélkül (!) elutasítják, nem érnek rá. A felvétel készítői a kamerával a fiúk után erednek és felteszik nekik a kérdést, hogy mi volt a baj? Talán a dialektus, ahogy a lány beszél? A válaszok egyértelműek. Még szép, hogy az ossi-dialektussal volt problémájuk.
Aztán átvált a lány az irodalmi németre és így szólit meg srácokat és lőn csoda, kivétel nélkül ráérnek. Nem mondok mást, nézzétek meg!

Nézzük csak a fränkischt, a frankok dialektusát.

“A frank nyelv olyan, mint a latin. Csak a képzettek beszélik.”

Franken Fernsehen
forrás: Franken Fernsehen

Hogy hol található a kedvelt német dialektusok listáján? Ööö, izé, szerintem ezt most hagyjuk.
Hogyan beszéljünk fränkischül? Tök könnyű! Ha-ha-ha. Csak arra kell vigyázni, hogy mindent keményen ejts. A frankoknak nincs „hartes (kemény)  T-jük“, csak „weiches (puha) D-jük. Így lesz az Autoból Audo, a Lottóból Loddo. Lotharból Loddár, Türerből pedig így lett Dürer. A Mutter is a Mudder, ahol az utolsó “r” egészen elhanyagolható. Szinte nem is ejtik.
Szeretik a “la” és “le” végződésű szavakat, ez a kicsinyitő képzőjük, ilyen a Peterselienből (petrezselyem) lett Peterle (ejtsd: Pételee), a Waggerlä, Schneggeslä.
Az “l” hangjuk is néha fura, de az “r”-jük az pörög, mint a propeller. Az “a” hangok se csilingelnek magasan, inkább az “o” felé hajaznak, mély tónusúak. A “Real” kiejtve “Reoool” lesz.

Jó példa a város neve: Eckental, amit “Eggentolll”-nak hallunk. Szoktam hülyülni és el szoktam sütni a mondatot: “megyek a Realba Eckentálba”, általában röhögés kíséri. Röhögnek rajtam, mert egyrészt tényleg fränkischül van, de a kiejtésem akkor sem tökéletes. Mindegy. Erre, hogy miként ejtsem frankul ezeket a szavakat én jöttem rá, az, hogy nem tökéletes a kiejtés, az más tészta. Gondolom nem is lesz az soha.

Fontos dolog, ahogy már írtam, hogy mindig keménykedj! A “t” helyett “d”-t, a “p” helyett “b”-t mondj, mindig valami keményebbet. És használj sok ou- t, meg au-t.
Gyakorlásra jó az “ott van az autó” mondat, ami németül így van: “Das Auto ist da.” Fränkischül pedig: “Des Audo ist doo.” Ilyen egyszerű.

A “p”, “k” és”t” hangok csak az írott nyelvben léteznek, a beszélt fränkischben soha!

(egyetlen frank szó van, amelyikben kiejtik a “t” betűt és ez a mustár szó, a “Senf“. Ebben az a poén, hogy az eredeti kifejezésben nincs “t”, csak a frankoknál)
Rengeteg saját szavuk van, amit szinte már csak az idősebbek ismernek. Az egyik helyi rádió reggeli műsorában renszeresen bemutatnak egy frank kifejezést és elmagyarázzák a jelentését.

Itt élők, figyeljétek mindig a frankok beszédét és próbáljátok megismételni. Nekem is úgy sikerült, hogy megpróbáltam felismerni a tipikus kiejtést és utánozni. Évekbe telt, de már sok minden megy. Hibátlanul, vagy nem? Hibásan. De közelít az igazihoz.

Levezetésnek nézzünk két képet! A német frank szöveg fordítását mellé írom, remélem néhányatoknak segítek vele.

12540646_1122456707788072_8009670411376290880_n

Németül:
Das ist Walter.
Walter ist Franke.
Franke zu sein,

das ist total Super!
Sei wie Walter!

Magyarul:
Ő Walter.
Walter frank.
Franknak lenni totál szuper!
Legyél olyan, mint Walter!


12573950_1122035047830238_4585308072534513398_n

 

Németül: 
Das ist der Heinz-Georg.

Heinz-Georg ist Politiker.

Weil Heinz-Georg immer so viel lügt
hat er so kurze Beine.

Sei schlau wie der Heinz-Georg
und sag die Wahrheit.
Weil dann schrumpfen deine Beine nicht.

Magyarul:
Ez itt Heinz-Georg.
Heinz-Georg politikus.

Mivel Heinz-Georg mindig sokat hazudik
ezért vannak ilyen rövid lábai.

Légy okos, mint Heinz-Georg
és mondj mindig igazat.
Akkor nem fognak összemenni a lábaid.

Levezetésnek legyen valami akusztikus élmény is. Rengeteg jó előadó van a frank területen, én ma mégis kétségbeesetten kerestem a legmegfelőbb videót a neten…. de nem találtam. Nem azért mert nincs, csak a választás nehéz. Tényleg sok szenzációs előadó, humorista él errefelé, de pont azt a felvételt megtalálni, ami viszonylag rövid is és teljesen bemutatja a frank dialektus lényegét .. hát ez nem ment.
Michi Müller egy kabarérészleténél maradtam, azt mutatnám meg. Poénos, frank, németül tudók fogják érteni. A párom E. szólt, hogy ne felejtsem el, a frankon belül is vannak különböző nyelvjárások, Michi Müller is inkább “unterfränkisch”, de szerintem ennyire már nem érdemes belemenni, és se értem, hallom a különbséget.
Egy biztos. A frank nem tartozik a legszebb dialektusok közé , de nekem ez az egyik kedvencem, hiszen a mienk. Idetartozom.

Különben is, alles kommt aus Ungarn!

Ezzel biciklizek a családom agyára már régóta. Olyasmit képzeljetek el, mint a bazi nagy görög lagziban, amiben az öregúr már-már paranoiásan csak arról papol, hogy minden a görög kultúrából, a görög nyelvből ered. Bármiről le tudja vezetni annak görög eredetét. Fárasztó. Na így van ez nálunk is kicsiben. Minden magyar vonatkozású hír megdobogtatja a külhonban élők szívét, a hozzám hasonló kis “zenzibilek” szívét és lelkét meg főleg, amiket biztosan elég idegesítően, túláradó buzgalommal élek meg. Mintha én személyesen lennék az érintett, akiről a hírek szólnak. A boldogság, istenem, egy magyar! Az elején még nem is vettem észre az überrakcióimat. Egy vegyes házasságban, társaságban pedig nagyon kell vigyázni az egészséges sovinizusra, illik a másiknak is tért hagyni a könnyes szemű, hazával, kultúrával kapcsolatos történetekre. Szerintem én nem sok lehetőséget hagyok a páromnak, mert mit akar egy 80 milliós, meg ekkora ország, persze, hogy vannak énekesei, művészei, politikusai, stb. de kérem, mi magyarok olyan kevesen vagyunk, a rólunk szóló hírek sokkal fantasztikusabbak. Nem?
Tény, hogy mi magyarok valóban nagyon kis kreatív nép vagyunk, elődjeink nyomai a világon mindenhol fellelhetőek, legyen ez a történelemmel, sporttal, tudománnyal, művészettel kapcsolatos, de bitte, melyik nép nem rendelkezik nagy nevekkel?

Nem is tudom mikor csúszott át ez az egész hejehuja a visszájára, én nem azt mondom, hogy a családom kinevet, hanem azt hogy nevet, amikor megint egy újabb magyart, vagy magyar származást találok és boldogságos örömmel magyarázom nekik, hogy már megint valaki, valami Magyarországról. Ők már tudják (vigyorognak is eleget rajta), hogy mindent magyar talált fel, de legalábbis Magyarországról jött. Ha valamit mégsem egy magyar talált volna fel, arról pedig előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy valahogyan mégiscsak magyar származású. A fiam már rájött a majdnem szabályra, sok-sok kifejezés végződik magyarul i-re. A bécsi Praterben lelkesen nyugtáztam, hogy a Schweizerhausban kapható Rohscheiben-t naná, hogy ismerem, bár nálunk rósejbni-nek hívják. A fiam örömmel konstatálta, bizony, újabb példa, hogy a magyarok mindent ismernek, csak annyi a különbség, hogy i van a végén. Véleménye szerint meglehet, hogy ezt is egy magyar találta fel rósejbniként és a butus osztrákok ellopták az ötletet, kicsit módosítva a kifejezésen. (És ilyenkor hahotázik a két pasi. Értitek?)
Persze nem szabad ezt komolyan venni, mi mindig hülyülünk. A nagy nemzeti öntudat ha kibuggyan belőlem, akkor azt a családom nem elfojtja, csak visszatereli a medrébe. De ne izguljatok. Egyfolytában jövök a magyar találmányokkal. Addig nem nyugszom, amíg nem győzök.
A párom már néhányszor felhívta a figyelmemet osztrák fórumok, újságok vicces hozzászólásaira, amikből kitűnik, hogy az osztrákok is tisztában vannak vele, a magyarok mindent tudnak és minden Magyarországról származik.
De el tudjátok képzelni a helyzetemet, igaz? Na most egy ilyen ellenszélben azért elég nehéz a dolgom. Itt van mindjárt egy, a magyarok találmányairól szóló videó. Megnéztem. Szívem megtelt melegséggel. Jé, hát ezt nem is tudtam. Ezt is egy magyar találta fel? Jééé, tényleg, a golyóstoll! Na meg a dinamó, persze! És rettentő büszkén próbáltam a családomat odaültetni a számítógép elé. Csak annyit mondok, annyira felhúztak, hogy dafke lejátszottam maximális hangerőn egy komplett James Hunter koncertet, LGT számokat, Zoránt, Demjén és persze a valaki mondja meg-et, had tanuljanak belőle, velem nem lehet szórakozni!
Magyar eredet, magyar ősök, ez a téma nálunk igencsak (itteni divatos kifejezéssel élve) “in”.  Mert nem fogjátok elhinni, de tényleg mindenhol felbukkan egy magyar vonatkozás.
Tessék!

Német bestseller könyvek listáját vezette Timur Vermes könyve, az Er ist wieder da (újra itt van) cimű könyv, amiben Hitler a mai idők Berlinében újra magához tér. Szenzációs humorú könyv, érdemes elolvasni. (magyarul is megjelent). A szerző nevét olvasva mindjárt felszisszentem: Vermes? Tuti magyar! És valóban, a szerző apukája magyar, anyukája német.

Freddy_Quinn_1950
Freddy Quinn in der Bar des Gelben Löwen 1950 – Fürth Wiki

Vagy itt van a németek nagy sláger sztárja, Freddy Quinn. A párom azt mondja, hogy mivel akkortájt senki nem tudta, hogyan kell helyesen írni a “qvint’, így egyszerűen csak Freddynek hívták. Freddy 1931-ben Bécsben született (eh kloar) de isten tudja miért, karrierje egyik előállomása itt volt a Nürnberggel szinte teljesen összenőtt (de csak építészetileg! A különbség, a csipkelődés maradt! 🙂 ) Fürthben, a Zum Gelben Löwen-ben. Ezt sokan nem tudják. Freddy az épület aljában levő lokálban pincérkedett, fent egy szobában lakott és hátul a bárban néha fellépett. Mivel Freddy papája ír származású volt, akivel egy rövid ideig amerikában is élt, a srác második anyanyelve az angol volt. Elbeszélése alapján, Hamburgba szeretett volna eljutni, de előtte tett egy kanyart Fürthben. Miért Nürnberg, illetve Fürth? Mert annak idején itt állomásoztak az amik és ő nekik szeretett volna játszani. Próbáltam keresni valami jó kis zenét tőle, hogy belinkeljem ….., de hogy is mondjam. Inkább kihagynám az élményt. Namost, ez a Freddy Quinn, aki születésekor a “Franz Eugen Helmuth Manfred Nidl” nevet viselte (nehéz gyerekkor, bizony), hol volt a háború alatt? Természetesen Magyarországon! Bizony! Bécsből Magyarországra küldték, az akkortáj minden országban hasonlóképpen működő, “mentsük a gyerekeket vidékre” mozgalom keretében. Ugye a városi gyerekek vidéken azért nagyobb biztonságban voltak. A Sárga Oroszlánhoz, a Zum gelben Löwen lokál amúgy ott Fürthben az egyik kedvencünk. Ott megállt az idő. A sör pedig isteni. Megér egy látogatást. A honlapjuk Freddy Quinről: klikk

Aquarell zum Gelben Löwen

Freddy zenéje helyett,  inkább megmutatom a sárga oroszlánék sörét és az uzsonnára való hidegtáljukat. Mondom, hogy nagyon ajánlom.

IMG_9017 IMG_9020

Aztán itt van a nürnbergi Petzengarten, egy klassz kis étterem és szálloda. Családi ebédekre jellemzően odajárunk, a párom anyukáját nem tehetjük ki annak a sokknak, ami akkor érné, ha a mi törzshelyeinkre kellene betérnie. Petzengarten mindig egy színvonal, remek konyha, jó kiszolgálás. Az étlapon és a weboldalon is olvasható az étterem története. Tegnap ott jártunkkor újra rápillantottam az egyik felfüggesztett régi képre, amire pergamenszerű papíron, régi német betűkkel jegyezték le az étterem történetét. Egy pillanat alatt szemembe ötlött egy város neve, a szülővárosomé. Sopron, amit németül Ödenburgnak hívnak. A Petz bácsi, aki után a Petzengarten a nevét kapta, kérem szépen magyar! 1863-ban Sopronban született, amit ugyebár az osztrákok is viccesen, Burgenland fővárosának tartanak.
A családom persze szélesen vigyorgott, de főleg én! Alles kommt aus Ungarn, mondom én, hogy minden Magyarországról jön! Még a frank konyha is. (Ezt az utolsó mondatot persze én se gondoltam komolyan, de igen jó piszkálni a többieket, élvezet!)
Gyorsan megnéztem az étlap hátoldalán szereplő leírást és a weboldalukat, majdnem a segédeimért küldettem. Minimum egy jogorvoslatra szükség lenne, micsoda szemtelenség kérem, elhallgatják a Petz bá’ származását. Tessék kérem megnézni és összehasonlítani. Na?
Itt a weboldal: ahol persze elhallgatják azt a Sopront: klikk   ,   Itt pedig a bizonyítékom az ungarische Abstammungra.

Petzengarten2 Petzengarten1

Tovább is van! Mondjam még?

Fränkisch (Angie kapcsán)

Nem is tudtam, hogy ma Nürnbergbe látogat Angela Merkel! Az előbb láttam az egyik helyi rádió oldalán (Rádió Gong) egy rövidke kis videót, ott értesültem a hírről. A videó nem egy nagy durranás, valamelyik ott dolgozó készítette. Tapintható benne az izgalom Angie érkezése miatt. (Érthető, én is tiszta izgalomban lettem volna, kérem, a Bundeskanzlerin jön!)

Nos, ahogy mondtam, ez a felvétel nem túl érdekes, mégis egy nagy mosolyt csalt az arcomra. Ugyanis a végefelé elhangzik benne egy gyönyörű fränkisch mondat. A videót készítő úrat kezdte idegesíteni az Angiet állandóan eltakaró politikus és megszólalt:

“geh hald ämol wech …..Mensch!”
magyarul: ember …
menj már arrébb!

Geh = geh

hald = halt

ämol = mal

wech = weg

a “du Doldi!” hiányott még a mondat végéről. Az úr az elegánsabb “Mensch-et” választotta.

Végre lett saját “Tetthelyünk”!

tatort-logo

Tudni kell, Németországban a vasárnap esti “Tetthely” egy tradició. Az első “Tetthely” azaz “Tatort” 1970. november 29-én került sugárzásra. Emlékszem, Magyarországon is láttam néhány Tetthely-epizódott, de egyik sem hagyott bennem mély nyomot. Persze, hogy nem, hiszen nem volt benne visszaköszönő szereplő és helyszín.

A Tatort (vagy Tetthely) különböző városokban játszódik, mindig ugyanazokkal a nyomozókkal, kollégákkal. Vannak szuper párosok és borzasztó erőltetett, arrogáns felügyelők, élükön egy, a Lipcse-i tetthelyet gyengítő Frau Sarfelddel. A nő annyira mű, annyira nem való a sorozatba, hogy na. A fodrásznál szoktam a helyi trallala újságokat átlapozni, ilyenekért pénzt kiadni egy bűn lenne, és pont a múlt héten jártam a fodrásznál, így bukkantam rá a nő fényképére. Nézzétek meg. Nekem ő, mint Komissarin egyáltalán nem hiteles. Nemcsak külsőre, az alakítása sem.

sarfeld
botoxos mallör

Létezik a kölni, a müncheni, a würzburgi … stb. tetthely. Itt a lista. Bekereteztem a nekem nagyon tetsző szériákat, de ugye ez izlés dolga. Az abszolút kedvencem a bécsi tetthely, a Bibit játszó Adele Neuhauserrel és Moritz Eisnert alakító Harald Krasnitzerrel. A párbeszédek őrületesen jók. Eszméletlen jó és finom humorral átszőtt dialógusok, karakterek, nem annyira a realitástól elrugaszkodottak, mint jó néhány német krimi. A német krimik szereplői sokszor extrémek, ahogy az életük és a velük való történések is, ezért is idegesítenek. Rendszeresen visszatérő motívum, az arrogancia. A törvényszéki orvost felhívják, a boncolás eredményét meghallgatják, majd 85%-ban köszönés nélkül teszik le a telefont ezek a remek nyomozók. Ilyenkor szoktam feljajdulni. Már megint milyen parasztok vagyok Bélám! A film készítői valójában az ilyen prosztó és lekezelő jelenetekkel szeretnék érzékeltetni a nyomingerek központi szerepét, a fontosságát. Ezen szuperzsaruk közé tartozik a kölni tetthely Fredije is, akit a hasonló paraszt húzásai miatt mégis bírok, mert különben a hapi rendben van. Emberi dolgai is vannak. A kölni krimik általában nem extrémek, jók.

A münsteri tetthely két központi figurája, az egy házban lakó Thiel (felügyelő) és a professzor Boerne (törvényszéki orvos) kettőse egy őrület. Az a humor, azok a dumák! Münster Tatort, jöhet mindig!

Van egy supernő is, a Lindholm Hannoverből. Jajj! Lett neki egy gyereke (apára nem emlékszem), de ő továbbra is nyomoz napi 30 órában. Egy barátja lakik velük együtt egy lakásban, nem ő a gyerek apja és nem is a nő hapsija, de ez a pali pesztrálja a gyereket, viszi óvodába, intéz mindent. Az egész egy kabaré. Felesleges és erőltetett story, semmi köze a valósághoz. Szupernő pedig nyomoz. Lehengerlően, lekezelően, lenézően, de még egy átivott iccaka után is frissen sminkelve és csodálatos szőke loknikkal. Brr. (amúgy a színésznő végzett orvos)

eisner-fellner
Bibi és Moritz Bécsből

szinhelyek1 szinhelyek2
Frank tetthely!!!!

Higyjétek el nekem, hogy amennyire a német (nem a bajor, a porosz!) humor messze van a mi, magyaros humorunktól, annál közelebb van hozzá az osztrákok humora. Már maga a “Schmäh”, az osztrákok humora is érthető, mi értjük. A volt monarchia lakói együtt rezdülnek a humorban is. Talán ezért nehéz nekem megemészteni a német, józan alapokból teljesen kifordított, extrém viselkedésű és életű szereplőket, akik a filmben minden csapás ellenére, csak nyomoznak tovább rendületlenül. Rohadt idegesítő, az összes ilyen problémás tetthely, mert nem lennénk kíváncsiak a magánéleti tragédiákra (sokszor a filmen éppen elhagyják a nyomingert, vagy a gyerekeik költöznek el tőlük, beüt egy komoly betegség …. de ők csak nyomoznak tovább, hihetetlen.), a krimin szeretnék izgulni és rágódni. És amikor már kezd eleged lenni a szar tetthelyekből, ekkor jön a kegyelem, a felmentés, egy bécsi tetthely Bibivel és Moritzval. A világ onnantól kezdve ismét rendben van!  Ez mellett szivből ajánlom a skandináv krimiket, illetve hozzám hasonló Bécs-rajongóknak az ottani Trautman-sorozatot.

De végre! Hosszú évek csatája után: “mi frankok vagyok nem bajorok, tehát a müncheni tetthely az nem mi vagyunk, nekünk saját krimi kell!”….. nézzenek oda, megtörtént a csoda! Leforgatták az első frank tetthelyet, amit ma tűz az ARD a műsorára a szokott időben 20.15 órakor. Alig várom!

A helyi dialektust nem értik egész Németországban, ezért voltak gondban a film készítői. Mit lehet bent hagyni a filmben, mit cseréljenek le az irodalmi németet beszélők kedvéért. Elég sok kifejezés maradt a filmben (bár nem tudom mennyi és mennyire súlyosan frankisch, ma fogom én is megnézni), de egy kifejezésről már hallottam, azt mindenképpen hatástalanítaniuk kellett, mégpedig a “Tenishalle-t”, ami fränkischül kiejtve “Denishall’ ” Ahol a nyomozó utasítása alapján még körül kellett volna nézniük. Ezt a kifejezést a frankokon kivül más nem értette volna. Alig várom a mi saját tetthelyünket, lázban égnek a helyi újságok, rádiók, a tévé és a különböző helyi facebook csoportok.
Már megy a poénkodás is, a helyi Nürnberg-Fürth ellentéten lovagolva. Egy helyi politikus szerint, a Frank-Tatortban akkor van minden a helyén, ha az áldozat nürnbergi és a gyilkos fürthi.

Itt élőknek jó kriminézést! Kívánok mindenféle pszichó-izé mentes, mentálisan és családi életileg rendben levő, normális szereplőket! Remélem jó lesz! Ha mégsem, akkor se csüggedni, előtt-utóbb újra jönni fog Bibi és Moritz!

frankentatort

Ey horch amol!

Emmeg mi? A “hé, hallgass ide!” itteni megfelelője. Ne keresse senki, a nyelvtanfolyamon nem így tanultátok. Ott még “hör zu!” áll, de mint tudjuk, a német nyelv nem ennyire egyszerű. Az irodalmi németet valahol fent, Hannover környékén beszélik a legszebben, a többiek kicsit vettek el belőle, de egyben tettek is hozzá, így lettek a dialektusok. 

Itt a fränkischt, azaz a frank-dialektust beszélik. Hogy szép-e? Dehogy szép! De a miénk. 
Persze ez is csak leírva fränkisch, a tényleges kiejtéshez passzítva: frängisch.
Dürer kapcsán (aki itt persze “Derrer”) már írtam a frankoknál teljesen hiányzó hartes (kemény) t-ről, ami errefelé nem létezik. Minden d-vel mondandó. Az audóval közlekedünk, lottó helyett pedig loddót adunk fel.
Egyetlen szó van a frankoknál, amiben rendes, normális “t” szerepel. Ez a szó a “Senft”, a mustár. De ez is poén, mert az igazi német kifejezés a Senf, t-nélkül írandó. Nem úgy a frankoknál! 🙂 Nincs t-jük, csak egy olyan szóban, amiben pedig nem lenne. Dibikus.

Nürnbergi pályafutásom legelején nem hittem a fülemnek. A bécsi dallamos, éneklős wienerisch dialektus után azért elég brutális módon terített le a frank beszéd. Emlékszem, egy kis lokálban üldögéltünk, amikor a környező asztaltársaságoktól indulva, hirtelen rámzúdult a nyelv. Komolyan mondom, azt hittem túljátszák az emberek, hogy hülyülnek. Ahogy magyarul mi is szoktunk extrém parasztosan beszélni és üvöltve “a rátóti legényeket” énekelni és gurulni a röhögéstől az összes ihajja után. De rájöttem, hogy nem nyerítenek, nem túloznak, mindegyik így beszél. Hihetetlennek tűnt, mert tényleg nem semmi a fränkisch, kezdtem keresni a kandi kamerákat. 
A páromhoz hajoltam, izgatottan kérdeztem, ezek az emberek, hogy beszélnek?
Ő erre elmosolyodott, nyugtatóan megfogta a karomat és elárulta. Legyek erős, ez a fränkisch.
Pffff, ez nem semmi. Szörnyű volt az elején, brutális, kemény, idiótán csengő és hangzó.
Az említett lokálban egyre barátibbá vált a hangulat (hozzáteszem, a szűkszavú és másokkal nem igazán komázó frankok esetében ez nagyon nem jellemző), majd felváltva dobáltunk pénzt a wurlitzerbe …. iselyegtünk-mosolyogtunk egymásra a felhangzó zenék bűvöletében. Röpködtek poénok, mosolyok, amikor az egyik férfi mellettem megállva rámmosolygott és hozzámszólt: 
– “Herzele” … 
bájosan visszamosolyogtam rá, és arrébb csusszantam a székemmel, mivel nem fért el tőlem és tovább szeretett volna menni 
– He? – kérdeztem egyből a párom, mi az a herzele?
Ő még mindig mosolyogva, bár lehet már nevetve, felhomályosított. Ez a legszebb kifejezés, amit egy nőnek mondhatnak A szívecske. 
Ollálá, a mindenit! Szívecskének szólított egy ismeretlen frank, gyerekek, mi ez, ha nem a legteljesebb integráció?

Ezt az itteni nyelvet megszoktam, elfogadtam, megkedveltem. Kb. 10 éve tanulom is, sok kifejezést ismerek, jó néhány mondatot tudok a helyiek nyelvén, de inkább értem. Ehhez a dialektushoz igen messze ülnek a hangképző szerveim, valamint eléggé hiányos a lexikális tudásom. Az egyik helyi rádióban naponta mutatnak be egy-egy frank kifejezést, amit elmagyaráznak, szemléltetnek, hogy mikor mondja a frank és minek felel meg ugyanez a Hochdeutschban, azaz az irodalmi németben. (abban amit tanultatok).
A frank, nem tököl. Nincsenek bonyolult mondatok, szófosás. Csak a lényeg. Ahogy a párom is mondja, nincs az a bonyolult történet, amit ne lehetne két szóval elmesélni. Mármint frankul. És ők megteszik. Vannak rá multifunkciós kifejezéseik, amik nagyban megkönnyítik a fogalmazást.
Ilyen a “passd scho” például, ami mindenre jó. Ez az “elmegy” jelentheti, hogy az a valami, vagy valaki rendben van, elfogadható, jó, kiváló, sőt egészen a fränkische eufóriának megfelően, akár szuperlativuszként is alkalmazható. Példa: a milyen volt az előadásra adott passd scho válasz jelentheti azt is, hogy félelmetesen jó, kápráztató, fantasztikus. Csak figyelni kell az apró rezdülésekre és máris érteni fogjuk a frankokat.

Az előbb írtam ezt a “d” betűzést, nem tudom mennyire érthető. 
Mutatok hozzá egy szemléltető képet, talán úgy egyszerűbb.
Elmegyünk a cukrászdába, venni szeretnénk tortát. Hmm, nem egyszerű, nagy a választék. Melyiket is válasszuk és hogy írjuk körül az eladónak, hogy melyikre is gondolunk akkor, ha nem tudjuk a nevét?
Itt, ezt a tortát. Azt a tortát?
Itt a tortát, ott a tortát ……. most ezt nézzük fränkischül!

A torta csak németül “Torte”, de itt “Doddn”.

A képen látható kommunikáció fränkischül, irodalmi németül és magyarul a következő:

Didoddn dododdn Die Torte daaz a tortát ott
Die Doddn oder die Doddn?Diese Torte da oder diese Torte da? Ezt a tortát, vagy emezt a tortát?
Na, die Dododdn!Nein, diese Torte da drüben! Nem, azt a tortát ott mögötte! 
Ach Dododdn die! Ach diese Torte dort!A, ez a tortát itt! 

Ugye nem is bonyolult? 

Holnap megmutatom, mennyire ügyesen tudnak spórolni a frankok a felesleges szavakkal, milyen egyszerű a mondatszerkesztésük.

Jó éjszakát! 
A gouds Nächdler! 

===================================================
Update 2015.február 11-én
 
A “holnap megmutatom”-at, “majd szólok, ha készen lesz”-re módosítanám. 
Sajnos az anyaghoz hiányzik egy fontos videó. 
===================================================

Da haut´s dir den vogel raus!

No még egyszer:  Da haut´s dir den vogel raus!! a helyi dialektus egyik gyöngyszeme. :-) A főnökömtől hallottam legelőször és mivel kedvelt nyelvi fordulata, hallom napirenden, de akárhányszor meghallom, vigyorgás nélkül soha nem tudom megállni.

“Az agyad eldobod!” Valahogy így fordítanám ezt a fränkisch mondatot, ami tényleg, még akkor is vigyort csal az arcomra, ha az, amit a Herr Főnök vele érzékeltetni szeretne, negatív. Ennek a mondatnak kérem íze van, ezt akármilyen dialektusban nem is lehetne kiejteni, erre csak és kizárólag a frankok képesek. És nem csúnya, nem argó, bája van.
Bár ez a magyar, agy-eldobásos fordításom nem igazán megfelelő, sokkal brutálisabban cseng mint az eredeti német mondat, de sajnos nem jövök rá, mi lehetne még az “ettől kidobod a madarat” mondás magyar megfelelője. Ettől kivágod a biztosítékot? Talán… A lényeg az, hogy ezzel a Da haut´s dir den vogel raussal nyomatékosíthatjuk a mondandónkat. Az a valami, amiről beszámolunk, ezzel válik szuperlativusszá. Pozitív, vagy negatív mindegy, ámulunk. :-). 

No, ezzel a mondattal fogadott a Herr a múlt hét egyik reggelén. Állt az iroda közepén a hatalmas ablaktáblák felé fordulva, merengve tekintett a messzeségbe. Az arcán a döbbenet által világra szült kényszermosollyal, csak csóválta a fejét, látszott, nem érti a világot. 
“Jobb lesz, ha az Andrea nem látja ezt a levelet, mert ettől aztán “haut´s dir den vogel raus! Aztán mégis a kezembe adta a levelet, aminek olvasata után igaza is lett azzal a madárral.  
Az irományt, nem szeretném beszkennelni, hiszen ezek a levelek valójában nem nekem íródtak és főleg nem a nagyvilágnak. A célom nem X és Y személyes ügyének kiteregetése, hanem az engem és másokat is érdeklő, illetve felháborítú információk megosztása. 
Szóval amitől eldobtam a parókámat, az a bajor Familienkasse, Feriék családipótlék ügyében hozott határozata volt.
Tessék kérem kapaszkodni! Megítélték neki a családipótlékot, és helyet adtak a kérelmének visszamenőleg, ami egy 3000,-euró (!!) feletti összeg hamaros utalását jelenti.
És akkor mi van? Irigy vagyok, vagy mi vele a gondom? 
Hát a következők:

1. A családi pótlék folyósításának egyik feltétele a németországi bejelentett lakcím Ferónak nincs. Tehát neki, az érvényes törvények értelmében nem is j
árna. De megkapja, azzal az indoklással, hogy “mivel a felesége Magyarországon nem folytat kereső tevékenységet”, az apa németországi munkaiszonya után kell, hogy a családi pótlék megillesse a családot. És itt a bibi, Feriné. Mindjárt mondom miért. Először a Feriről.
Feri dolgozik, a fizetése után becsületesen be is folyik Merkel néniéknek az összes járulék, tehát megilletné a családi pótlék mindenképpen, ha itt élne……. Bár ha itt élne, akkor mindjárt megérezné, hogy mekkora különbség van a két ország között, hiszen ez a német családi pótlék otthon, forintban, lényegesen többet ér. A német családi pótlék a német viszonyokhoz és keresetekhez került megállapításra. Ferike a gyereknek a napi menzára Magyarországon biztosan nem fog 3,50 EUR-t fizetni (napi 1000,-Ft-ot), a fodrász se 10-15 EUR-t (3.000-4500,- Ft) vágja a tökik haját és az iskolatáskáért a belevalókkal sem azt az összeget fogja kiperkálni, amit errefelé kérnek érte. Osztálykirándulás, múzeumlátogatás, bábelőadás az oviban, kötelezően beszerzendő iskolai segédkönyvek …. nálunk az év elején csak úgy röpködtek az eurók. Egyik nap 10,-, másnap 15,-EUR-t kellett vinni egy-egy megvásárolandó könyvért, atlaszért. Feriék szinte az egész megkeresett pénzt (családi pótlékkal együtt) nem a német helyi ipar fellendítésére fordítják, hanem mentik haza. Feriből és Ferinéből a helyi asztalos + pék + hentes + fodrász + vidámparkos + vattacukros nem fog megélni. Magyarul: az ilyen vendégmunkások nem támogatják a helyi gazdaságot, nem járulnak hozzá a helyi kisvállalkozók megélhetőségéhez, nem igazán forgatnak vissza a pénzükből. A kalbászt is otthonról hozzák, mert ócsóóóbb. Szinte mindent otthonról hoznak, mert nem szeretnének Németországban túl sok pénzt kiadni. Kell a családnak.
Ami felháborít, az nem a Noszty fiú, hanem a Nosztyné, ennek az elfoglalt Ferinének a munkához való hozzáállása és ennek a ténynek a nemes és könnyed kezelése. 
Mi a szarért fogadja el ezt a “nincs mit tenni, márpedig anyu nem dolgozik“-ot tényként egy németországi hivatal?!? Hol az egyenlőség? Mitől tesznek kivételt egy magyar anyukával? Egy német emberről 3 bőrt is lehúznának, a munkanélküliséget ilyen egyszerűen senki nem úszná meg.  
Egy közeli ismerősöm 30 évi munkaviszony után vált munkanélkülivé. A högy német. Nem “érkezett” német, hanem született német. A településéhez tartozó munkanélküli hivatalban hónapokon keresztül, MINDEN ÁLDOTT REGGEL 8.00 órakor meg kellett jelennie. Hétfőtől péntekig. Ez napi 2×20 km vonatozást jelentett oda és vissza. Megalázó volt, de előírásoknak megfelelő, ugyanis kérhetik. A munkanélküliség olyan mint egy munkaviszony. A munkalehetőségekről értesítő levelek gyakran pénteken érkeztek meg nála, és a terminek szinte kivétel nélkül a következő hétfőre szóltak. Egyetlen egy elmulasztása esetén, már kurtították is volna a segélyét.  
A munkakeresésében támogatták, de meg is követeltek tőle a valódi igyekezetet. Ezek bizonyítékait, a pályázatokat, állásinterjúkról szóló értesítéseket szigorúan dokumentálnia kellett és benyújtania az Arbeitsagenturhoz, mert kérem szépen ezt a hivatalt, már évek óta ilyen szépen hívják. Agentur. Arbeitsagentur. 🙂 …akik ezeket a pályázatokat és állásinterjúkat részben le is ellenőrizték. Információkat kértek be a pályázóról.
Mivel én is voltam munkakereső, pontosan tudom mivel jár az állapot. Amint valaki megneszelné, hogy immel-ámmal keresgélsz, hogy valójában nem is célod a munkavállalás, abban a percben véged lehet. Igazuk is van. Ne más tartsa el a piócákat. 
Na most Feriné?? Ő miért nem dolgozik? Pontosabban, neki miért nem kell dolgoznia? Én tudom, hiszen Feri mondta, az ő asszonykája nem ér rá dolgozni menni, hiszen ott a két gyerek. Slussz.
Az Arbeitsagentur (ahova a Familienkasse is tartozik) miért nem vizsgálja Feriné helyzetét, miért nem kérnek be dokumentumokat arra nézve, hogy mi az oka anyu munkanélküliségének? Megtesz mindent annak érdekében? Már nem a munkanélküliségnek, annak érdekében természetesen megtesz mindent, hanem a munkavállaláshoz? 🙂 Egyáltalán be van jegyezve Magyarországon mint munkakereső? Biztosan nem, hiszen akkor valamiféle szociális támogatottsága mégiscsak lenne. Gondolom én. 
Itt viszont az Arbeitsagentur első kérdése lenne: Sehr geehrte Frau Noszthy, hogy érzi, tud megfelelő önéletrajzot írni? Véleményünk szerint Önnek professzionális segítségre van szüksége, tehát a jövő hét hétfőtől kérem jelenjen meg a Morzsa utca 3. alatt és keresse Herr Erfolgot. Ő lesz az Ön “Coach“-a
Aztán Frau Noszthy részt vesz (részt kell, hogy vegyen) egy, a Herr Erfolg vezetésével, vagy ajánlásával futó “Bewerbungstreningen”, amin aztán megtanulja a “hogyan írjunk pályázatot” és annak up to date finomságait. Had kérdezzem meg, Feriné tudja hogyan kell? 
 A nevelési pótlék és a családi pótlék nem külön alapból, hanem a NYUGDÍJkasszából kerül kifizetésre, amibe én és a többi dolgozó német, magyar, kínai, olasz fizette be a járulékát, de Feri felesége egy kurva petákot se! Felháborító. A németek nyugdíját kurtítják időről-időre. Nehogy már Feriék miatt is. 
Azt hiszem, most már érthető, hogy miért fogadtuk (Herr Főnökkel együtt) mindahányan enyhe megdöbbenéssel az Arbeitsagentur határozatát. Nesze neked törvény! Nesze neked kötelező németországi bejelentett lakcím. Elég egy lusta pina, aki nem megy el dolgozni, mert apu fizetése végül is elég Magyarországon mindahányuknak, elég ez a nő ahhoz, hogy mégiscsak járjon az, ami igazándiból nem járhatna. És a kutya nem kajtat utána. És fizetik nekik ezt a potyolínót a mások pénzéből…
Remélem a többi kedves, a rendszeren élősködő “Sozialschmarotzer” nem találja meg ezt a blogbejegyzést és nem kap tőlem ötletet. Bár kicsit aggódom, meg fogják találni. Látom, hogy mik azok a címszavak, amik az errejárókat idevezetik. Első helyeken a “németországi családi pótlék” és a “élesztő felfuttatása” áll. Nem szeretnék segíteni tisztességtelen embereknek a piócáskodáshoz. A süteményük, vagy a pogácsájuk elkészítése okés. 😉 

Miért utálják a nürnbergiek Fürthöt és vissza?

Nürnberg címere

Egy frank ember társaként, már az első perctől kezdve menthetetlenül megfertőződtem néhány helyi népi igazsággal, sok mindent készen kaptam. 🙂 Rettenetesen élvezem a párom történeteit, szomjasan iszom a múltról, a szokásokról, a frank nyelvről és persze a fociról szóló sztorikat, minden érdekel. Őszintén bevallom, részben az ő (apus) hatására kezdtem a blogírásba is, mivel úgy éreztem rettenesen nagy kár lenne a tőle hallott sok érdekes információért, a történetekért, hiszen ezek egyszerűen nem léteznek magyarul.

A franksághoz persze hozzátartozik a München, illetve a focivonalon a Bayern München utálata. 🙂 A frankok nem bajorok, nem is kívánják elismerni a müncheni felsőbbséget. Ahogy errefelé mondják: “Wir sind Franken keine Bayern” – Frankok vagyunk, nem bajorok.

Fürth címere

Aztán van itt még valami. A szomszéd város, Fürth (ahogy a frankok ejtik: “Fehrt”). Bár szeretik ki sem ejteni ezt a nevet, csak Westvorstadtozzák, azaz nyugati elővárosként emlegetik. 
Nürnberg és Fürth. E két város lakói ki nem állhatják egymást. Nürnbergiként, ráadásul hithű, 1.FCN szurkolóként mit tehetnék mást, szeretni nem fogom őket.  🙂 Jaj, de nem kell ám az egészet komolyan venni! Ez nem egy véres, életre-halálra szóló West Side Strory, dehogy is. Nem folyik vér, a Nämberchiek és a Färthiek nem harcolnak egymás ellen, csak csipkelődnek, viccelődnek. De hogy ez az egész honnan ered? Hogy mi az oka ennek a rivalizálásnak? 
Ki tudja. Az ellentétek már nagyon régóta léteznek a városok (Nürnberg-Fürth) között, rengeteg régi sztori és történet létezik ezzel kapcsolatosan.

Egy lehetséges magyarázat visszanyúlik a középkorba, amikor császári rendelet védte a császári várost Nürnberget. Mindenféle lókötőt és szélkötőt nem engedtek be a városba, ezeknek az embereknek nem tárult fel a város kapuja. Ők aztán mehettek amerre akartak, illetve maradhattak a közelben, például Fürthben.
Ahogy a máig is élő mondás tartja:
„Aus Fürth kommt nix Gscheit’s, sogar das schlechte Wetter kommt aus Fürth“
Magyarul kb.:  “Fürthből nem jön semmi értelmes dolog, ráadásul a rossz idő is Fürthből jön” Ennek a mondásnak az eredetét szerintem kereshetjük ezekben a Nürnberget  a tisztességtelen emberektől távoltartott időkben, hiszen honnan máshonnan, ha nem Fürthből jött a rossz? 🙂

Aztán a zsidó vallásról is dereng valami. Fürthben nagyon sok zsidó élt és akkortájt (hogy mikortájt, azt nem tudom, de hozzá kell tennem, az első zsidók 1440-ben érkeztek és telepedtek le) még nem volt a vallásuk gyakorlása olyan sima ügy mint manapság. A zsidókkal mindig baj volt, nem jöhettek be Nürnbergbe. (Fürth mindig is fontos zsidó város volt, ezért is kímélték meg az amik a várost a II.világháborúban. Amíg Nürnberget porrá bombázták, addig Fürthöt, tekintettel a maradék zsidó lakosságra, megkímélték.

A “Hassliebe”  harmadik lehetséges oka, vagy egyszerűen már csak olaj volt a tűzre, az 1922-ben tartott fürthi népszavazás a Nürnberghez való csatolásról. Az ötletet a Fürthiek simán elutasítottak. Ezzel persze felbőszítették a Nürnbergieket, akik Fürthöt végül is nem akarták, na de nehogy már a fürthiek se akarják! 🙂

Fürth-Nürnberg rivalizálása nem fakul, valószínüleg nem is fog kihalni. A fürthi autók rendszáma: FÜ. A nürnbergiek értelmezésében: Fahrer übt, azaz gyakorló vezető, ami inkább gyakorol a vezetőt jelent. És tényleg! Ha balfasz autós kóborol előttem az úton, az 80 %-ban fürthi rendszámos.
A maradék 20 % pedig Ossi (régi keletnémet).
Persze nem lenne szabad ilyeneket leírni.
Másnak nem is.
De egy Nürnberginek, igen.

Foci, foci, foci és Tote Hosen

Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt.
Nem is kedvelem őket. Sőt. 
Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern  idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát.


A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. 
Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág virágzik, minden virág virágzik, csak a fürthi lóhere nem)

Pólokat lehetett vásárolni a fanboltjukban (léteznek Fürth-i szurkolók egyáltalán? :-)) ), a következő felirattal: Führt a “felkerülhetetlen” (Unaufsteigbar). 
Hogy mitől bénák? Hát ezért, mert még ezt se tudták betartani. Felkerültek!  🙂
Ahogy manapság hallani, a Fürthiek szeretnének ismét inkább ötödikek lenni. :-)) (immárom az első ligában)
  
A “harc” (amit nem szabad ám véresen komolyan venni!) Nürnberg és Fürth között (fränkischül: Nämberch és Färdd) folytatódik.
Ezeket ma kaptam:
Egy szenzációs hír! 
Fürth bőven a tervezett határidő előtt elkészült az új stadionjával, ami praktikus és környezetbarát. A 2013-ban az első osztálybol való kiesésük után egyszerüen ki kell engedni belőle a levegöt. :-))
Jelenleg most folyik egy gyilkos meccs, pontosabban a visszavágó. Fortuna Düsseldorf 15 évi távollét után remélhetőleg visszatér megérdemelten az elsőosztályba. Helyette Hertha száll le a másodosztályba.
Fortuna Düsseldorf az elmúlt években megjárta a poklot, egészen a negyedik osztályig repült. Ezekben az alacsony osztályokban már tényleg nem nagyon van pénz. A csapat anyagilag a padlón volt. Az az ember aki végig a saját pénzéből támogatta a szerelmetes kedvencét nem más, mint a Toten Hosen frontembere: Campino

Campino most is ott izgul a meccsen, a félidőben láttam a vele készített riportot, a pali kész az izgalomtól. 🙂
A zenéje különben fantasztikus! 
A legújabb számát nyelvtudástól függetlenül, mindenkinek ajánlom! A szám fantörpikus!

Tage wie diese

 

 

A Bläbele igazándiból: Bläbberla

Elcsesztem!!! Bocsánat!!
Lehet, hogy emberek tízezreit taszítottam a hibás útra? Asszem nem. 😉
Bocsánat, de a Bläbelét tegnap rosszul írtam. Megpróbáltam hallás után ( mivel a neten nem találtam) leírni és így lett belőle Bläbele. 
De ma, a párom felhomályosított, hogy azt nem így írják. Igaz tegnap még ő se tudta, hogy írják rendesen, de ma már tudja. 🙂

Szóval Bläbberla a helyes.

És itt a magyarázat hozzá a Frank Wikiből: 
“Aufkleber, Etikett oder Anhänger, z.B. an einem Koffer bzw. Kleidungsstück.” vagyis ahogy már írtam, felragasztott bizbasz (cimke, ár), vagy ligő-lógó információs cetli, például egy kofferen, vagy ruhadarabon.
Mindenképpen ajánlom a Franken-Wiki ezen oldalát, mert itt lájf hallhatjátok  “blebberlát” originál fränkischül kiejtve. 🙂
Ide tessék klikkelni:  Bläbberla

Fränkisch haladóknak: Bläbele

Vártuk, hogy a sorban előttünk álló anyuka végre-valahára fizessen és mennnyen má a két kislányával …. hazafelé. 
A gyerekek elég idegesítőek voltak, úgy tűnt, hogy a visszatolásra váró mini bevásárlókocsijuk, valamint az elpakolásra váró megvásárolt áruhegyek megoldhatatlan logisztikai problémát jelentenek. 
Nem tehetek róla de nem bírom a sorokat feltartó gyerekeket, de főleg nem a rohadtul ráérő anyukákat, akik ezt valamiért nem tudják kezelni, egyszerűen nem képesek arra, hogy rászóljanak a gyerekekre. Pedig nem kell túl sokat tenniük, csak elmagyarázni a csemetéknek, hogy :
– Iitt most boltban vagyunk, nem, nem játékból, hanem igaziból. A boltozás célja pedig csak az, hogy az emberek bemennek, megveszik amire szükségük van és távoznak. 
Mivel a felnőtteknek általában nincs idejük, ezért nagyon nem szeretnek sorokban ácsorogni, főleg nem akkor, amikor mások mindenféle baromsággal indokolatlanul feltartják azt  sort. :)) 
Szóval némi (de erősen indokolt) sürgetéssel néztük anyukát a gyerekekkel és szívből kívántuk, hogy hagyjon már fel az egyik leány azokkal a végtelenül bugyuta kérdéseivel, amikkel anyukáját fárasztotta. Izgultunk, hogy sikerüljön anyukának jól válaszolnia és azzal talán végetér a kis conversationjuk, végre koncentrálhat a számlája kifizetésére. 🙂 Abban a válaszban, hogy 
“Légyszíves most ne zavarj, fizetek a néninél! Majd utána megbeszélünk mindent, jó?” – már nem is reménykedünk, mert erre a maiak már nem képesek. Ugyanis anyukának se tűnik fel, hogy mögötte már rángatózik annak a különben nagyon szimpatikus néninek az arca, hogy a tökörészésükkel feltartanak embereket. Ja, én álltam mögötte. :))
Aztán hirtelen érkezett az enyhülés:
Apus hirtelen jókedvre derülve hozzám fordult és széles mosollyal ismételte meg az egyik kislány, anyukájához intézett (3-szor is hangosan megismételt) kérését.
– Bläbele!!! Ez az!! Bläbele!! – és mosolygott elismerően, jókedvűen.
– Heeeee?!? – kérdeztem rá így konkrétan, mert nem értettem egy szót se belőle.
– Nem hallottad mit mondott a kiscsaj? Azt mondta Bläbele!
– És az mit jelent? 
keinohrhase-1373847_1920Ebben a pillanatban újra megtörtént a dolog: a kislány éppen az előtte kierőszakolt plüssálatot tartotta fenyegetően a kezében és azt tuszkolta folyamatosan az anyukája orcájába egylevegős ordítással:
– Vedd le róla a Bläbelét! 
– Tudod mi az a Bläbele? Hát az a kis információs cimke, ami lóg a kis dögön, ezt akarja leszedetni az anyjával a gyerek! – kaptam a magyarázatot. (de jelenti a termékre ráragasztott árcimkét is)
 Nagyon tetszett apusnak a párosítás: 3-4 éves mai modern kis csirke, fején egy olyan IzéKittys rózsaszin biciklis védősisak és hozzá egy ősrégi, tipikus frank kifejezés!  
Yeees! Ez az! Nem fog kihalni a frank dialektus, meg vagyunk mentve! :))

A kislány & The Family felmentődött a rosszalló pillantások alól, hiszen az aki Bläbelét mond, az tisztességes ember! 🙂 

…… juj, hibát észlelt a Két Lábon Járó Nagyszótáram (apus 🙂 ) ebben a bejegyzésben, muszáj javítanom! A következő bejegyzésben megteszem: konkrétan ebben