Magyarul egyszerűbb

Gyerekem ért magyarul. Ért. Majdnem mindent. Latinból is megszerezte a großes Latinumot, azaz a nagy latin vizsgát, de a latin nyelvet nem beszéli. Azt mondja ő az élő példa arra, hogy ez a fenomén létezik: megtanultál egy nyelvet, mégsem tudod.
Sok-sok seggeléssel, tanulással bevágta kívülről a ragozást, az eseteket, a szavak összes lehetséges jelentését (hú, a latinban ez nagyon nehéz), tehát megtanulta a nyelvet, ami mégsem lett az övé. Nem beszéli. Talán nem is érti. (bár a latin esetében nem kimondottan beszédről van szó).
A magyarral is kicsit így áll, de ezt megbotránkozás nélkül csak a benfentesek értik, ugye Arany!
Passzív nyelvtudás, asszem így hívják azt amije van. Sok mindent ért, ismer, de alkalmazni nem tudja. Hiányzik a gyakorlás, a használat.

Viszont oltárira meglepődtem, az utóbbi időben a fiam szinte mindent ért. Egál mit mesélek, nincs már homlokráncolós, idegenkedő arckifejezéses visszakérdezés, hogy was heißt das? A gyerek ért engem. Érti a szlenget, a viccet, a magyar nyelvet.
Beszélni nem szokott magyarul, de már nem jönnek hülye visszakérdezések a mondataim után. Azt hiszem elértünk egy újabb mérföldkőhöz. Pezsgőt!

Persze ez visszafelé is igaz. Én is értem őt. Sőt, egyre inkább értem. Ma délután vele indultam kameranézőbe.

– André mehetünk?

– Ja sofort, ich muss noch meinen Linsensauger holen!

– Mit?

– Den Linsensauger!

– Micsodát?

– Linsensauger!

– A mit?!

– A biszbaszt!

– Ja! Oké!

mert így már én is értem. A kontaktlencséjéhez tartozó applikátorról van szó, a kis szipkáról.
Mert magyarul azért csak-csak könnyebb.

 

Ha nem megy, minek erőltetni?

Pedig olyan szépen elképzeltem! Végre egyedül leszek itthon pár napig, hatökörrel se fognak tudni visszatartani a blogírástól! De nem ám! Egész múlt héten nem ment ki a fejemből a Faber-Castell család, rettentő régóta tartozom az utolsó, a befejező résszel. A 8.generáció nem más, mint a kedvencem, a gróf, aki miatt belevágtam a család történetébe. A róla szóló információkat szerettem volna (hangsúly a volnán) végre megosztani.

Már rosszul kezdődött. Először is nem találtam (még most sem) az anyagot a grófról, amit pedig biztosan tudok, hogy össszegyűjtöttem. Valahol itt kellene lennie a lakásban, de azt hiszitek előjön? A januári halálhirét követően a róla szóló újságcikkeket, valamint a temetésről, búcsúzásról hírt adó egész oldalas gyászhíreket mind kivágtam az újságból, ez száz százalék. De nem lelem.
Továbbá, hazavágta magát a számítógépem Ezen nem lepődöm meg, hiszen én mindig csak a fiúk által levetett darabokat kaptam meg, soha újat, mert voltam mindig olyan ökör, hogy ilyeneket kántáltam: dehogy kell nekem új számítógép,  nekem jó lesz ez is, amit te/ő korábban használtatok. Dehogy veszünk nekem is, hát kinek van erre pénze, felesleges luxus! (mondjam, hogy ez volt a lehető legnagyobb baromság, amit az elmúlt években elkövettem? Mondom.) Gyerek, apus, modern, gyors laptoppal, én meg a régebbi asztali számítógéppel (mert így hívják irodalmiasan), ami ha autó lenne, akkor könnyebben le tudnám írni. Hengerfejes, folyik belőle az olaj, felforr a hűtővize, pattogzik le a festése és sokszor nem veszi be a harmadik sebességet.
Ez azért így nem volt szép tőlem, mert tényleg nem a fiúk tehetnek arról, hogy nekik van, nekem meg nem kellett.
Szóval beütött a krach, ahogy már írtam, berosált a gépem. A családom pedig készült Bécsbe. Laptopostól. Próbálkoztam a gyermeknél, mi lenne, ha itt hagyná nekem az övét, de úgy nézett rám, mint egy marslakóra. Már a kérdésem is nonszensz volt. Bist du deppert? És láttam, hogy tényleg sokkolta a kérdés. Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni egy 16 évestől?!
Tudtam, nincs időm. Pánikszerű mediamarkt látogatás után egyre biztosabban éreztem, ebből baj lesz. Apus szavait nem tudtam kiverni a fejemből. Márpedig ő egy helyi kis számítógépes szakbolt tulajdonosának véleményére ad, aki szerint az ilyen mediamartokban, meg saturnokban kapható számítógépes kütyük mind szarok, mert nem úgy vannak összerakva ahogy kéne, nem a valós igényeknek. Vagy a grafikkártya, vagy a nemtommi szar benne, nem szabad őket megvenni. Ő összeállítja nekünk a legjobb minőséget az adott árért. Tényleg rendes kis fószer, többször vett nála a párom gépet és szervizelni is hozzá hordja a régieket. Na de nekem nincs időm, nekem azonnal kell egy laptop! Ezt pedig ő nem tudja teljesíteni, szóval maradt a mediamarkt. Mentem körbe a kiállított laptopok körül. Az árakra és a márkákra figyeltem, próbáltam szakértőként kiválasztani a legjobbat. De már vesztett ügy volt, hiszen be lettem oltva. Az X márka a kisfiam szerint is nagyon szar (naná, hogy ezzel voltak tele a polcok és megjegyzem most is egy ilyen “szaron” írok, mivel négy évvel ezelőtt még nem találta annak a gyermek), a többiből pedig nem igazán volt választék. Az almás …. jaj, az lenne az álmom, de szerintem azt csak a Jézuskától kérhetnék. Kétségbeesve keringtem és tényleg nem tudtam mitévő legyek, de egyre biztosabban éreztem, hogy hülyeség amit csinálok, így nem lehet laptopot venni, hogy bemegyek a bótba, aztán leveszek egyet a polcról. Feladtam.
A páromnak mentő ötlete támadt, van még egy régebbi számítógépünk valahol a lakásban, az erre az egy hétre talán megfelelne. Elő is bányászta. A kisfiamra hárult (volna) a kütyü beüzemelése, kértem segítsen nekem, rajtam. Hétfőn este, a munka után hazatérve rádöbbenten, hogy a gyermek leszarta a projektet. Kissé elkenődtem. Tudom, hogy nem volt szép tőlem, sorry André, de igencsak hangos voltam. Nem is a gép miatt, hanem azért, mert ennyire tök mindegy voltam neki. Semmi nem működött és egy egész napja lett volna rá. “Finoman” khmmm rávettem, hogy ha eddig nem foglalkozott vele, akkor gyerünk, most álljon neki. Nincs kecmec.
Nekiállt összeszerelni a gépet a monitorral, egérrel, tasztatúrával …. persze, hogy semmi se működött. Éjjel 22.15 -re járt már, amikor sikerült. Működött. De istentelen lassú volt, de mindegy, maximum nem internetezem rajta, csak írom a szöveget a wordben. Jaj, de bánatos voltam.
Aztán kis idő múlva bejött hozzám a kisfiam. Könnybe lábadt a szeme és kicsit fátyolos volt a hangja, amikor mondta, hogy úgy döntött itt hagyja nekem a laptopját, mert ezzel a régi géppel nem fogok tudni semmit se csinálni és ez egy felelőtlenség lenne ezzel bármit is kisérletezni, mert ez a gép megaszar.
Erre én (persze, hogy a konzekvens szülő negatív példájaként …. mint mindig), könnyekig meghatódva, mert ilyen fasza kisfiam van, egyből ölelgettem, puszilgattam, hogy milyen tündér, hogy milyen jólelkű és nem, nem hagyod itt, viszed magaddal a laptopod, aki ilyen tettre képes, hogy lemondjon róla, az megérdemli, hogy magával vigye!
Nem röhögni! Majd meglátjátok, ti sem ússzátok meg! Gyerek rossz: kiabálás, boldogtalanság. Gyerek jó: elolvadás, istenesítés. Konzekvencia? Ha-ha! 🙂
Nem, ő itthagyja. Akkor vidd legalább az ájpedemet cserébe! Nem anyu, köszi.
A gyerek egy hős.

A fiúk elindultak Bécsbe. Én pedig ismerkedtem a laptoppal.
Semmi, de semmi nem működött. Mivel hosszú idő óta nem jártam benne a profilommal, így most mindent aktualizálni kívánt. Ez barátok közt is lazán egy óra. Az internet csak részben működött, mivel a blogomon kivül más oldalt nem kívánt megnyitni. Tisztán hallottam, hogy az üres lakásban nem vagyok egyedül, szellemek röhögcséltek rajtam a sötét sarokban. A padló többször megreccsent, a laminát sem volt képes visszatartani a röhögését.
Rajtam szórakoztak, mivel látták, hogy A Nagy Terv nem jött össze.
Órákon át próbálkoztam a fiam laptopjával, közel álltam kínomban a bőgéshez, ez nem lehet igaz. Na mindegy, majd írok az ájpeden, pedig azon utálok blogot írni. Nekem hagyományos tasztatúra kell, azon tudok gyorsan írni.

Ott ültem a Faber-Castelles könyvem és a (nekem) nem működő laptop mellett és nem értettem a világot. Miért cseszik így ki velem?

faber-castell
Roland von Faber-Castell, Anton-Wolfgang von Faber-Castell, Katharina Sprecher von Bernegg

Aztán jött a hét többi napja, újabb felcsillanó reményekkel, hogy majd este, a munka után írok … de bevallom, ezeket a napokat már a reggeli fél hatos kelés rosszul indítja. Iszonyat ilyen korán felkelni. Továbbá komoly energiát emésztenek fel a munkában eltöltött hosszú-hosszú órák, az utazgatások az öffikkel. A teendők a lakásban (miért nem tud mondjuk a mosógép egy kicsit önállóbbá válni? Miért nem tudja egyedül betárazni és beindítani magát? Mit ádigál a porszívó egész nap a fal mellett, nem igaz, hogy ne lássa hol a por!) . Nehéz volt ez a hét, belesültem. Az estékre a lufim kipukkadt, a hétvégi irgalmatlan energiából csak kevés maradt. Írásra már nem, csak olvasásra volt erőm.

Winzerhof
Winzerhof étterem – Gerasmühle

Tegnap a Winzerhofban, az egyik törzshelyünkön (olyan mesebeli hely kivül-belül, ötcsillagos konyhával) szokás szerint teltház volt, az asztalt nem foglalóknak ment az ültetés. Mi ketten egy pár hosszú asztalánál kaptunk helyet. A falatok után elkezdtünk beszélgetni egymással. Véletlenül került szóba a grófi család. A szimpatikus asztalszomszédaink elmeséltek valamit, amihez egyből hozzátették, hogy mindezt csak ezt azért tudják, mert mindketten a Faber-Castell dolgozói.
Innentől kezdve el tudjátok képzelni, azt se tudtam hol vagyok és hány óra van. Csak mondtuk. Ők is, mi is.
Tudom, hogy egy föntről küldött jel volt, egy kis noszogatás, hogy gyerünk! Picit még nézz utána a grófnak, van még jó néhány fontos információ vele kapcsolatosan és fejezd be a történetet!
Ígérem igyekszem.

De jó lenne egy laptop.

Ronaldoék esete Almerrel

Szegény Ronaldonak tuti szüksége lesz egy analitikusra! Láttátok a tegnapi Ausztria-Portugál meccset? Almer az osztrák kapus minden labdát megfogott, majd jött a 11-es, amit Ronaldo mellé lőtt! Simán, lazán. Aztán végre-végre betalált Ronaldo is, de mielőtt örülhetett volna … a gólt nem adta meg a bíró, mert lesgól volt.

A twitteren (is) születnek folyamatosan a poénok a rangadóról, nekem kettő tetszett a legjobban.

Az első kép Christiane Tauzhertől (https://twitter.com/ctauzher/status/744440072607502336)

Almer1
“Almer úr, mit tart Ön Ronaldoról?”

“Mindent!”

A második egy “Asif” nevű emberkétől  (https://twitter.com/OverratedFalse9/status/744271821105696768/photo/1?ref_src=twsrc%5Etfw)

Almer2

Ronaldo: You know who is the best player of the last 20 years?

/ Ugye tudod, hogy ki az elmúlt 20 év legjobb játékosa?

Almer: Yeah, not you

/ persze, … nem te

További mazsolák az osztrák Kurier lap oldalán.  Klikk ide!

És még egy jópofa kép, ígérem az utolsó!

image

 

Bocsánat!

A Jogi tojásairól

Látta mindenki a felvételeket a német Bundestrainer öntudatlan mozdulatairól, nemzetek vigyorogtak a vakarászáson és az azokat követő szagminta levételeken.

A pár nappal ezelőtti sajtótájékoztatón elnézést kért Jogi Lőw a tetteiért, mindazt amit láttunk tőle a baromi feszültséggel és az adrenalinnal magyarázta. Egyszerűen nem volt annak tudatában mit is művel a kezeivel.

IMG_1825IMG_1840

Oda megyünk enni

festival-938253_1920

A jövő héten céges buli, a főnökünk igen ki szokott tenni magáért a közös bulikat illetően, most se lesz másképpen.

Kérdezi a párom, hogy na, most hova megyünk, hol lesz a vacsora?

– A “Leborult Szivarvéghez” (blogilag tök mindegy mi a neve) étteremben, ismered?

– Még szép! Nagyon jó hely, szuper konyhával és húzós árakkal. Sokat jártam oda. Persze csak különleges alkalmakkor (zu besonderen Anlässen).

aztán kérdő pillantásomra kiegészítette: különleges alkalom azt jelenti, ha valaki más fizet.

Ham kummst / hazajössz

Végre ismét osztrák dal a “námbör van” Ausztriában. Ezt csípom az osztrákokban, a humorukat. Ahogy most is bebizonyították, van nekik. Ugyanis egy hihetetlen kabarés számot futtattak fel az első helyre. (Adélka hellója előtt! Kulturvolk, akárhogy is nézzük!) A szövege első hallásra is már nagyjából érthető (ha-ha-ha), de semmi gond, van egy oldal, ahol a nóta szóról-szóra megtalálható….. persze ehhez szükséges minimum 10 év osztrák nyelvismeret.

A fiúkat úgy hívják, hogy: Seiler und Speer
A nóta címe: Ham kummst

numberone

A szöveg elérhető itt: osztrákul

Ízelítő a szövegből: “Letzte Nocht, woa a schware Partie fia mi, das i ned glei hamkum, woa vu aufaung au kloa!”
Magyarul: Tegnap nehéz éjszakám volt, aztán az, hogy nem megyek egyből haza, már az elején világos volt. (kocsmázást és hasonlókat tessenek érteni a nehéz éjszaka alatt!)

A történet nem bonyolult. A srác kimaradozik, amit asszonypajtás nem igazán tolerál. Válással fenyegeti.
Waunst amoi nu so ham kummst, sama gschiedane Leid” /Ha még egyszer így jössz haza, elválok tőled.
Nem fordítom az egészet, mert szerintem elég csak a zene. Ha valaki érteni szeretné az egész szöveget, csak szóljon, szívesen segítek!

És itt a mű. A videó szerintem beteg, de a nóta jó.
Hau eini! Csapjatok bele!

A hentessegéd marketingja. Ja, és még valami: Smombie

Édes, bájos, jópofa ez a tábla, amit pár napja az egyik hentesnél láttam.

SamstagSamstag Kopie

Aszongya a tábla: “Ab Samstag gibt es jeden Samstag ab 10.00 Uhr einen Samstagsbraten“, azaz: Szombattól minden szombaton, 10.00 órától “szombati-sült” kapható. Ebben a régi, tiszta, egyszerű kis hentesüzletben az idős tulajdonoshölgy kiszolgálása mellett, annyira bájos ez az intenzív marketing. Bár ezt a táblát marketinges soha nem látta. Csak a kis hentessegéd kölök buzoghatta a feladatot egy cseppnyit túl. De végül is jó lett, mert én megjegyeztem. Ha szombati sültre vágynék, odamegyek szombaton 10.00 óra után és veszek. Isten bizony.

Smombie

A szavakhoz kötődik a nap híre is. Németországban kiválasztották 2015 szavát (fiatalok nyelvéről van szó), ami a Smombie“. A fiatalok szlengjében használatos kifejezés a “Zombie” (zombi) és a “Smartphone” szavak összekutyulásából keletkezett és a mobiltelefonjába beletemetkező, az utcán figyelmetlenül járókelő emberkét jelenti. Smombie-kkal találkozunk mindenhol, közöttünk élnek. Ahogy látom, egyre többen. És nem hinném, hogy mind fiatal. Csak Smombie.

Csak nem! 

forrás: Der Spiegel

A fordítással csak később tudok szolgálni. Most mehetnékem van, isteni az idő! Közel 20°celsius meleg volt ma, 2015. november 8-án Nürnbergben. Aki ilyenkor otthon marad, az magára vessen. Én se tettem.
Visszatérve a képre.


Az első pali azon kesereg, hogy a 2006-os foci világbajnokságot Németország megvette.

A második a Volkswagen-botrány miatt.

A harmadik attól fél, nehogy még az is kiderüljön, hogy a cimkén feltűntetetthez képest, kevesebb alkoholtartalma van a sörnek!

Verarscht, verarscht :-)

Mondják, ha valakit sikerült megviccelni. A napokban egy sportújságírót sikerült Christoph Piepernek, az FC St. Pauli szóvívőjének és Ewald Lienennek a vezetőedzőnek megviccelnie. Röviden a sztori: a meccsek előtti sajtótájékoztatókról Ewald Lienen rendszeresen elkésett. Az egyik, a konferenciára mindig pontosan érkező újságíró ezt rendszeresen nehezményezte. Azért jó lenne, ha az edző is betartaná az időpontokat, ha pontosan érkezne.. – morgott rendszeresen.

Aztán egyszer fordítva történt. Az edző volt pontos és ki tudja miért, az újságíró késésben volt. Az újságíró hiányzását egyből észlelték és pillanatok alatt született meg a terv. Ha megérkezik, akkor mindenki úgy csinál, mintha lezajlott volna a sajtótájékoztató. Az edző közli, hogy ha nincs több kérdés, akkor a konferenciát befejezettnek tekintik és mindenki feláll.
A terv kovácsolása közben nagy vigyor követte az “Aki későn érkezik, azt megbünteti az edző” mondatot. A magyarban is létező “Aki későn jön, azt megbünteti az élet” elferdített változatát.

A tréfa sikerült. Én is jót vigyorogtam. Az eksönről készült videót itt lehet elérni:  http://www.sport1.de/fussball/2-bundesliga/2015/10/fc-st-pauli-ewald-lienen-veraeppelt-auf-der-pressekonferenz-einen-journalisten

Kettyintsünk együtt!

Sok fékezést és jó sok mosolyt okoznak jelenleg Nürnberg legújabb óriásplakátjai. A rajtuk levő szöveg kétértelmű, éppen ezért nagyon figyelemfelkeltő és nagyon jó. landesbund-voegeln

És hogy miért? Leírom! A Vogel a németben madarat jelent. Többes számban Vögel. A val-vel ragnak a mit – igekötő a megfelelője.  Tehát ha azt mondom, hogy “madarakkal“, akkor az németül így hangzik: mit Vögeln.  Viszont a szlengben az igeként használatos “vögeln“-nek már semmi kedve a csurizokhoz, szeretkezést, kettyintést (oppsz) jelent.

Tehát a mondat, hogy ” madarakkal válik Nürnberg még elevenebbé ” helyesen így hangzana:

“Mit den Vögeln wird Nürnberg lebendiger”,

de a plakáton más szerepel:

“Mitvögeln wird Nürnberg lebendiger”

ami az első elferdített szónak hála, poénos jelentést ad a mondatnak, valami ilyesmit: “együtt kettyintve lesz Nürnberg elevenebb” (bár a kifejezés, hogy mitvögeln nem létezik, de érthető). A plakát készítői profi módon emelték ki a megfelelő szöveget, a hatalmas, lila betűk ordítva adják a világ tudtára, MITVÖGELN WIR BRAUCHEN DICH!  Az együtt kettyintéshez szükségünk van rád!
És persze mindenki fékez és rámered a plakátra, mert első látásra az egészet úgy érti, ahogy azt a reklám készítői szerették volna. A célt elérték. Az egész mögött a Landesbund für Vogelschutz Bayern, azaz a Bajorországi Madárvédő Szövetség áll. Az akciójuk máris nagyon sikeres. Már jó néhány új tagot nyertek a szervezetüknek.
Az oldaluk itt található, az akcióval kapcsolatos információkkal együtt.