Gimnázium

Hát elkezdődött a gimi. Állítom a nyuszkónak nem téma, de nekünk felnőtteknek egy kicsit macerásabb erre az új iskolára való átállás. Macerás, mert aggódunk. Ezek az aggodalmak kimerítik az összes lehetséges, meg persze az összes, igazándiból még szóba se jöhető agyrém kincsestárát, de hát ezért vagyunk kérem szülők!  Na jó, pontosítok. A gyerekünk apukája csak a lehetséges dolgokat gondolja végig, én pedig a piroska és a farkastól kezdve mindent. Tegnapelőtt véletlenül megláttam a tévében Scully és Mulder ügynököt, azóta az ufóktól is tartok egy kicsit. 🙂 A szülőknek a gimiből küldött levelek alaphangja is már más. Általános iskola: Liebe Eltern! azaz kedves szülők. A gimiből már: Sehr geehrte Eltern! azaz tisztelt szülők megszólítással érkeznek a levelek.   
Ùj tantárgyak, könyvek, munkafüzetek, órarend, nagyon oda kell figyelnünk nekünk is az elején, hogy minden belekerüljün az iskolatáskába. A könyvekkel és füzetekkel nem lenne gond, mert ezen a területen a kisfiam profi! Mindent magával visz, ha kő, ha nem! :))  A szerdai napon a valóban szükséges cuccokkal megpakolt táska 7,1 kg-ot nyomott!! Szörnyű! És ha a Juniorchef még beleteszi a többi, mondjuk úgy, az adott napon kevésbé szükséges tanszert, akkor a táska összsúlya eléri a cipelhetetlen kategóriát. 
A gimiről és a vele kapcsolatos mindennapokról még mesélek, de most mennem kell, krimi lesz! 
indulás

Túl vagyok rajta!

Hogyan hozzunk frászt a gyerekre?

Ùgy értem egy Bajorországban élő gyerekre. Vicceljük meg a nyári szünidő alatt, egy kilátásba helyezett költözéssel! Az új élet helyszíne pedig Bremen, vagy Osnabrück, vagy Halle, vagy Magdeburg, szóval mindenképpen egy másik tartomány.
Mi kipróbáltuk, a hatás elképesztő. Szegény Mucit nem is akartuk kínozni, 2 mp-en belül elnevettük magunkat.
Hogy mi benne a kínzás? Hát az eltérő szünidők! :))
Németország 83 milliónyi lakosa nem mehet egyszerre nyári szabadságra, az egy totális katasztrófa lenne az egész országra, a közlekedésre, az üdülőhelyekre nézve. Ezért vannak különbözőségek a tartományok között a a nyári szünidők tekintetében.
Bajorország mindig a legutolsó tartomány, ahol amire a nyári szünet kitör, addigra például a brémai gyerekek már rég kinyaralták magukat, sőt készülnek a pár nappal később kezdődő újabb iskolaévre. :))
Tessék kérem belegondolni, egy ilyen költözés minden gyerek arcáról leradírozná a mosolyt! :)) Szegény gyerek, végre befejezte auguszus elejére a sulit, vár rá 6 hét szünet, erre mi történik? Kezdhetné az új iskolaévet akár 4 nap múlva Brémában. 🙂

http://www.schulferien.org/   Infók a németországi iskolai szünetekről, klikk…

Könnyes szemű kisfiam

Ennyi könnyet még nem láttam az arcán. Ezek a könnyek sokkal súlyosabbak mint az elesés, vagy a hányinger utániak, mivel ezek a szív mélyérõl jönnek. Ezért fájnak igazán.
Utolsó nap az iskolában, elveszítve az osztálytársakat, az imádott tanárnõt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, igaz már több mint egy hónapja foglalkoztatta a dolog. Bíztam abban, hogy délutánra rendbe jön újra a kis lelke, de a szomorúság kitartott még sokáig. Az ágya mellé tette azt a kis emlékkönyvet amit a tanárnõtõl kaptak búcsúajándékként. Ki volt nyitva az elsõ oldalnál, ott álltak az osztálytársak aláirásai …. mind, mind a legutolsó nap emlékei. Valahol örülök annak, hogy az én kisfiam ennyire mélyen érez, de egyúttal rettenetes dolog, hogy bánatos az ÈN Kisfiam!!:)
Vele töltöttük az egész délutánt, estét, ápoltuk a lelkivilágát. Oda-vissza megbeszéltük, hogy milyen kegyetlen dolog a búcsúzás, fõleg egy ilyen klassz osztálytól, inklusíve tanárnõ, de mennyire szép is egyben a változás, hiszen jön a következõ állomás, az újabb rejtelmek. a felfedeznivaló. Megbeszéltük, hogy õ már nem általános iskolás, de még nem is gimnazista, szóval most 6 hétig, a szünidõ alatt “Nyugdíjas Általános Iskolás” a státusza. 🙂
Egy felvétel tegnapról, amikor már egy kicsit nevetni is tudott. A kisfiam és én.
Mink

“Hausi” azaz a házifeladat

Huu, az elöbbiért a kisfiam biztosan le fog cseszni, hogy anyuuuu, ezt most miért kellett neked elmesélni?! Teljesen igaza van, de nekem is, hiszen ezek a kis elszólások annyira jópofák, kár lenne értük!
Hogy jóvátegyem a hibám, mutatok valamit. Az elmúlt 1 hónapban a kisfiam készíthette az egész osztály számára az u.n. Arbeitsblatt-okat, azaz munkalapokat. Mivel jó német szokáshoz híven már az első osztálytól kezdve rövidítenek, ezek az AB-k. A tanárnő megadja a témát a fiamnak, aki nekiáll és az itthoni gépén elkészíti ezeket az AB-at. Volt már feladat a középkor, aztán a középkori Nürnberg. 1 óra alatt készen van a témákkal, nekem ennyi idő még ahhoz is kevés lenne, hogy leüljek a gép elé. 🙂  A középkoros téma alkalmával is elkezdett kutatni az interneten. Az ott lelt információk alapján összeállított egy összefoglalót, ami se túl nehéz, se túl száraz. Képeket is felhasznált. A szövegre aztán kérdéseket állított össze, ezeket kellett a gyerekeknek megválaszolniuk. Roppant büszke volt, ugyanis rendszeresen az ő álltal összeállított AB-k lettek a “házik” (házifeladatok), vagy ahogy a német gyerekek hívják, a “Hausi”-k.
A dolog menete a következő. Az André elkészíti a lapokat, átküldi emailban a tanárnőjének aki ellenőrzi, majd visszaküldi. Egyedül levelez a tanárnővel 10 évesen!!! Titkolta, de rájöttem. Naná, hogy megnéztem a leveleket, hát majd elolvadtam. Azt se árulta el, amikor a tanárnő írt neki, hogy ganz Toll, ganz-ganz Toll!!! , hogy nagyon klassz! Mindent megtart magának, nem olyan mint én. 🙂
Volt egy német AB is, amelyikben a melléknév fokozása volt a téma. Ez az Adjektiv Steigerung. Az apukája észrevett benne egy hibát, ezért a fiam megkért, hogy mielőtt kinyomtatnám, legyek szíves javítsak benne.
Ezt a papírt tette a monitoromra:

Szóval az “élni” kifejezést javítsam ki “élőre”, aztán újra nyomtassam ki. 🙂 Komolyan vesszük ám kérem az ilyen dolgokat, az iskola nem játék! :))

A kisfiam szeptembertől gimnazista!!!

Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci teljesítménye fantasztikusan tökéletes! Becsúszott egy hiba, kimaradt talán egy szó, tök mindegy. A lényeg ami a fejében van és az egyes! 🙂
Visszatérve a bajor iskolarendszerre, a magas szintre. Egy barátunk viccesen úgy fogalmazott, hogy

A bajor qualifizerter Hauptschulabschluss kb. egy brémeni érettségivel egyenértékü. Szóval Németországon belül is igen nagy eltérések vannak. Baden-Württemberg, Bajor- es Szászország kemény, Saarland, Berlin, Brémen katasztrófa. A többi valahol a kettö között mozog.  forrás: Lepu 🙂

És van benne valami! A jelenlegi pisa-tesztek ist azt támasztják alá, hogy a bajor gyerekek (a baden-württembergiekkel egyetemben) egészen magasan verik a többi német tartományban élő kollégáikat! Pedig ugyan az a tananyag. Már olyanról is hallottam, hogy családok inkább átköltöznek egy másik, “gyengébb” iskolai követelményű tartományba és inkább ott küldik iskolába a gyerekeiket, mert azt mondják, hogy egy egyetemi továbbtanuláshoz kell mondjuk egy kettes, de az tök mindegy, hogy bajor, vagy berlini kettes, a lényeg, hogy megvan! Viszont a gyereknek sokkal nehezebb dolga lenne a Bajoroknál összehozni azt a kettest, mint mondjuk Berlinben.  
A kisfiammal nagyon nagy szerencsénk van tanulás terén. Eddig én őt még tanulni itthon nem láttam. Ìrásbeli leckét persze csinált már, de mind a leckéket, mind a verseket, énekeket teljesen önállóan megtanulta fél 3-ig a napköziben. A múlt héten azt mesélte nekem a tanárnője, hogy az André kis agya olyan mint egy szivacs, egyből mindent felszív. Ezt én tudtam, mert néha én is elgondolkodtam rajta, hogy csinálja?? :))) Én teljesen másként vagyok bekötve. Gyerekként én se voltam hülepék, jól tanultam, de olyan könnyen, rendszerezetten, mint a fiam, a mai napig nem lennék képes. Felcsippenti az információkat és képes őket alkalmazni, felhasználni, rettentően logikus a gondolkodása. Nekem, hogy finoman fogalmazzak ….hmmmm, szóval “más”. :))))))) 
Januárban volt a választott gimnáziumában a nyitott kapuk napja. A gyerekek tanári vezetéssel csoportokban végigmehettek az iskolában, megmutatták nekik az osztálytermeket, a különböző szaktantermeket, kipróbálhatták ezt-azt, benyomást szerezhettek. Ugye a gimnázium lesz a következő 8 év színhelye, nem mindegy, hogy tetszik-e, vagy sem? Kellett feladványt is megoldaniuk, az övé hibátlan lett (persze majd mindenkié, mert bonyolult aztán nem volt :). A legvégén pedig kézhez kaptak egy Urkundét, azaz bizonyítványt, amiben az áll, hogy nagyszerűnek találják, hogy résztvett az iskola rallyn, gratulálnak a  szuper jó szimatához és nagyon  örülnének annak, ha szeptemberben újra üdvözölhetnék! (fogják, már beirattuk 🙂 )
Azt a boldogságot és azt a büszkeséget, ahogy a kisfiam kijött és mutatta boldogan a bizonyítványt!! Aznap éjjel ott volt az ágya mellett, pár napig még téma volt. Mára viszont! Ha! Állítom azt se tudja hol van! :)))

A bizonyítvány

Übertrittszeugnis

Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban  az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. 
Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő bejegyzés a Referat-munkájáról. 

Lesenacht az iskolában

Állítom egész évben erre a napra várt az egész osztály! Múlt pénteken aztán elérkezett végre az áhított nap, buli vaaaaan! 18.30-tól kinyitották az iskola kapuját és lehetett elkezdeni a bepakolászást. Èrkeztek a polifoamok, hálózsákok, gumimatracok, kezdtük felverni a tábort az osztályteremben. A kisfiam a tavalyi helyéhez ragaszkodott, mert onnan remek rálátás nyílik az éjszakai utcára, lehet figyelgetni a fényeket, az autókat, hát igen. Mint később kiderült, már napokkal előtte tervek készültek, ki hol alszik alapon, persze a klikkekből esetleg kimaradt gyerekek heves fejrázás közepette “érvénytelenítették” az elképzeléseket, miszerint ez csak akkor lenne helyes, ha mindenkit megkérdeztek volna, arról hol szeretne aludni!! Amíg a tanárnő ki nem jelöli a placcokat, addig minden más csak maximum kósza gondolat! 🙂
Mi is az a Lesenacht? Magyarra fordítva olvasó éjszaka, az olvasás éjszakája, de én inkább a könyvek éjszakájának, a mesék éjszakájának fordítanám.  19-órától 20.30-ig még a T.Szülők is maradhattak, ugyanis egy hivatásos mesemondó mesélt az osztálynak, nekem nagyon tetszett. Tavaly is ez volt a program, a gyerekek imádják. Aztán búcsú és mehettünk haza isten hírével. Mire kiértem az iskolából, addigra már az udvaron komoly focimeccs zajlott, a kindikék egy percet se vesztegettek el ezekből az értékes órákból. 
Egy bájos, okos, kedves, agilis, fiatal nő a tanárnőjük, ő árulta el a titkot a gyerekeknek, hogy tervei között még nagyon sok izgalmas program szerepel erre az éjszakára névze, de persze muszáj volt “Lesenacht-nak” bejelentenie az eseményt, különben nem kapott volna engedélyt az iskola titkárától, aki egy kicsit azért régimódi. Hát nem aranyos? A kisfiam éjjel 3-ig olvasott és kuporgott másik 2 társával együtt az ablaknál, ahol bámulták az éjszaka fényeit több csomagnyi gumimaci társaságában. 🙂 Vécére 5-ször vonultak le csapatosan, hát igen, a társaság! :))

Képek a buliról:

Mit kell tudni a mentsurációról egy 10 éves gyereknek?

Soha nem értetlenkedtem az iskolai tananyaggal kapcsolatosan, annak ellenére, hogy úgy látom a mostani gyerekek sokkal több mindent kell, hogy tanuljanak mint mi anno domino. Ráadásul mindent sokkal korábban is. A szorzótáblát például már másodikban tanulták, volt is doga belőle kicsi is és nagy is.
Jelenleg van valami, ami azért kizökkentett a “passt schon”, azaz a “jóvan-ból”. Idén, a negyedik osztályban tananyag a gyerekcsinálás és az azzal kapcsolatos komplett menü. 🙂 Beleértve a menstruációt, illetve annak elmaradását, a prosztatáékat és a spermiumok futóversenyét. Kellemes érzetek kíséretében ölelkezik az anya és az apa és a férfi a himtagot a nő hüvelyébe vezeti. Ez így áll a  HSU (Heimat und Sachkunde – magyarul környezetismeret) füzetben. Azt hittem, hogy csak felvilágosításban részesülnek a kölköcskék (mellesleg már ezt is elég korainak tartottam), de arra álmomban se gondoltam, hogy dolgozat lesz belőle. Márpedig írtak. A kisfiam bánatosan ballagott haza a suliból, láttam én, hogy valami nincs rendben. Már az ajtóban elsírta magát, hááármas lett a dogám Anyuuuuu, pedig én mindent tudtam! Szegénykém, gondolom nagy sokk lehetett neki, hiszen ebben az évben csak egyesei és kettesei voltak. Megnéztem a dogát. A fütyi és a punci külső-belső részeit jól tudta. :)) A mentsruációnál arra a kérdésre, hogy hány napig tart, rossz választ írt. Azt írta, hogy 2-4 nap között. A gyereket le kell cseszni, rémes, hogy nem tanulta meg rendesen. 🙂 Aztán szabad fogalmazással le kellett írniuk, mi az oka a mensinek. Szegény kisfiam, aki mégcsak febr.22 óta 10 éves, azt írta, hogy a havonta egyszer megérő petesejtek, ha nem termékenyülnek meg a spermiumoktól, akkor vérzés kíséretében levállnak, eltávoznak a női testből. Pirossal alá volt húzva a “petesejtek” szó. Mert hiba. Tény. Csak egy petesejtről van szó. De könyörgöm, 10 éves gyerekek! Nagyon is el tudom képzelni, hogy sokan a gyerekek közül a témát esetleg gusztustalannak, vagy félelmetesnek találják. Szerintem a téma, mint dolgozattéma ebben a korban egy nagy hülyeség. Főleg azért, mert pont a negyedik osztály a mummusév, ennek az évnek a jegyei határozzák meg a gyerekek közeli jövőjét. Csak 3 főtantárgyat néznek. Matek, német és az előbbi HSU. A legjobb jegy az 1-es. Továbbtanulás: gimnáziumhoz legalább 2,3-as átlag, Realiskolához 2,6 szükséges. A többieknek sajnos nem marad más, mint a Hauptschule. És tényleg borzasztó ez az év. Izgulsz, rágod a körmöd, hogy sikerüljön. A fiam jegyei bőven jók, németből 1-es, matekból erős 2-es, viszont itt van a HSU. Eddig erős kettes volt (majdnem egyes-kettes), de most, hogy beütött a menstruáció, lett egy hármasa is. Egyből jött a pánik, úristen, nehogy baj legyen!
Nálatok is ilyen korán tanulják a gyerekek a gyerekcsinálást?

Kép: aboutpixel.de / Kaulquappen © Holger Hecklau

Sulikezdés

Na megkezdödött nálunk is az új tanév. És újra ugyan az a baromság, mint minden évben. Az első tanítási napon megkapják a gyerekek a 2-3 oldalas listát a beszerzendőkről és délután többezernyi anyukával-apukával-gyerekkel együtt tobzódunk a Stapless, Müller boltokban. A listákat a végkimerülésig lobogtatva igyekszünk megvenni az összes színű-szagú-méretű füzetet a hozzá tartozó borító “bugyikkal” együtt.
Szeretem a zsírkrétákat is a listán, mit ne mondjak. Olyan 2-3-4 euró közötti áron osztogatják őket. Tavaly is szerepelt a listán, idén is. De idén már nem vettem meg, ugyanis a tavalyit megtaláltam a fiókban … és megállapítottam, hogy egyszer se kellett kinyitnia a fiamnak az iskolában.
Tavaly megpróbálkoztam, a szülői munkaközösség vezetőjének felvetettem a ragyogó ötletet: mi lenne, ha a tantónénik az utolsó tanítási napon odaadnák a cetlit a beszerzendőkről, úgy mint nálunk Magyarországon anno domino? (hozzáteszem nálunk még egyszerűbb volt, csak be kellett menni egy Piért-be – gyengébbek kedvéért, papír-írószer üzletbe 🙂 – és kérni egy negyedikesnek, vagy akárhányadikosnak való füzetcsomagot.

A válasz: na ja, nem lenne rossz, de ugyebár a tanárok soha nem tudják elöre, hogy melyik iskolában fognak tovább tanítani. Csak az új tanév kitörése elött, eléggé “kurzfristig” kapják meg az ukászt. ( Ez tényleg így van, erröl már hallottam történeteket. A mostani tantónéni mesélte, hogy a tanév megkezdése előtt 1 héttel kapta meg írásban az értesítést, hogy melyik iskolában fog tanítani. Kabaré. )De szerintem akkor is össze lehetne állítani durván egy alapcsomagot, amit a nyári 6 hetes szünetben megvásárolhatnánk, mert ez a 2, max. 3 napos délutáni bevásárlás, ami alatt mindent meg kell venni és nemcsak nekünk, hanem az összes nürnbergi gyereknek, az több mint idegtépő.
Egy müncheni barátnőm információja alapján, ott másként van, ők megkapták az előző év végén a listát. (az más tészta, hogy az új tanerő még ezt-azt kíván, de ez már tényleg minimális.)