Színházi este Bécsben

A terv

Hónapokkal ezelőtt megterveztük az akciót. Május 25. csütörtök nemzeti ünnep Németországban, utána a péntek már ismét munkanap lenne, amit aki megtehet, kiveszi szabadságként. Az ilyen péntekek neve Brückentag (híd-nap), Ausztriában Fenstertag (ablak-nap). A mi tervünk ez volt: csütörtökön elutazunk Bécsbe és vasárnapig ott leszünk. Szombaton pedig színházba megyünk, mert ez volt a vágyam, mégpedig abba a színházba, ahol E. a párom a Mucival már volt. Akkor én nem tudtam velük tartani és a kíváncsiság azóta is piszkált. A jegyeket az előadásra már korábban megvettük. Megvettük? Lecsapott rájuk E. remek érzékkel! Tudta, hogy a Józsefvárosi színházban minden hónap 10-től indul a jegyárusítás a következő hónap előadásaira. (bizonyára nemcsak ebben a színházban) Ilyenkor hosszú sor kígyózik a színház előtt, illetve izzanak az online vonalak. A földrajzi távolság miatt neki is csak az online vásárlás maradt, de sikerült. Három jegy boldog tulajdonosai lettünk.
Veszek ki egy nap szabit erre a péntekre, a gyerek meg ezen a napon egyszerűen nem megy iskolába, egy nap hiányzást igazolhatnak a szülők. Családi ok, valami, akármi. A  gyerek még soha nem hiányzott az iskolából csak úgy. Mi túl normálisak vagyunk, betartjuk a játékszabályokat. Mit aggódom túl a témát? Hú, mert errefelé ezt nagyon komolyan veszik. Az iskolai tanév szent. Az első és utolsó napja is. Nem lehet hiányozni. Hányszor volt téma az újságoktól kezdve a tévéig mindenütt ez a merev, szigorú szabály. Családok, akiknek jobban oda kell figyelni az árakra, egyszerűen keményen megbüntetve érzik magukat a nyaraltatásra, üdültetésre épült biznisztől, akik másodpercre pontosan emelik az áraikat akkor, amikor a németek szabadságra mennek. Sokan fele árért tudtak volna nyaralást foglalni, de ez azzal járt volna, hogy a gyerekük hiányzik az iskolából. Vagy az utolsó napon, héten, vagy éppen az évnyitón nincs jelen. De ezt itt nem lehet kérem szépen. A tanévkezdés napján rendőrök cirkulálnak a vasutállomásokon és reptereken, próbálják levadászni a nyaralásból egy nappal később visszatérő családosokat, iskolaköteles gyerekkel. Az ilyen szentségtörő népeknek aztán komoly büntit akasztanak a nyakába. Na egy hasonló tettre készültünk mi is vakmerően. Talán az életben először próbáltunk meg egy kicsit kitörni a kötelességtudó és tisztességes polgár szerepéből. De….

Ember tervez, isten végez.

Azt hittem nem hallok jól. Egy héttel az út előtt kiderült, hogy az a nyolc gyerek, akik a Hannoveri Kiállításon jártak, lemaradtak egy hittanos nagydolgozatról. Ezt pótlólag meg kell írniuk és a Herr Tanár pontosan ezt a pénteket szemelte ki erre. Gyermekem érintett benne. Naná. Namost a gimiben az a helyzet, hogy a szülő sima hiányzásokat egytől-három napig terjedően igazolhat. Viszont, ha nagydolgozatról van szó, akkor nem. Ebben az esetben a gyermek nem hiányozhat. Ha mégis, akkor csak azért, mert beteg és ehhez kötelező az orvosi igazolás. Ez híján egy nagy nullást kap rá, ami így a tizenegyedikben már nagyon szar dolog lenne, már számítanak a jegyek az érettségi miatt.
Mit csináljunk? Szállodai szobák megrendelve, azt nem lehet visszamondani, mert egy speciális upgrade foglalás, amit maximum átadni lehet másnak, visszamondani nem. Ott a színházjegy is, kár lenne veszni hagyni.
– André, nem elég ha elmondtok két miatyánkot? Nem lehet elmondani a tanárnak mire készülnénk?
– Nem, hogy jönne az ki? Ráadásul úgyis meg kell írnom, én inkább szeretném a többiekkel megírni, legalább túl vagyok rajta.
Beszarok, ez nem lehet igaz. Hittandolgozat, hittandolgozat. Még ha latin, vagy fizika nagydoga lenne, azt megérteném, azt komolyan kell venni, de hittan?! Mégcsak vallásosak se vagyunk! Most őszintén, tényleg dolgozatot kell írni egy természettudományos szakirányú gimnáziumban 2017-ben? Jóvanna, tudom a választ én is. Ha tantárgy, akkor igen. De ennyire akkor sem cseszhetnek ki velünk …
Mi lenne, ha elmennénk a háziorvosunkhoz, ő biztosan megértené és adna igazolást, de itt mi magunk is elbizonytalanodtunk. Ennyire asszociálisak mi se vagyunk, nem tudunk hazudni. A gyereknek se mutathatunk ilyen példát, a rohadt életbe, hát úgy tűnik E. és én, két szobában fogunk aludni a szállodában! Remélem a tanárnak majd Isten megbocsát. Ámen.

Mentőakció

A facebook megfelelő csoportjaiban (Bécsi magyarok, stb.) felajánlottam a színházjegyet, a szobát. A lehető legklasszabb dolog történt, egy nürnbergi barátnőm régóta Bécsben élő lánya kívánta velünk együtt megnézni a darabot! Anyukájából kiindulva, biztos voltam benne, hogy jó kis esténk lesz. A szoba maradt mind a kettő, de valahol ez is tetszett. Saját hotelszoba Bécsben, végre én lehetek a Csárdáskiránynő. Saját szoba, saját budoár, akkor nyitom ki az ablakot amikor akarom, juhhu, gyerünk!

A színház

Theater in der Josefstadt (Józsefvárosi színház). Mit mondjak? Gyönyörű. Az a rengeteg vörös bársony, az a finom elegancia, Ferenc Józsi nem spórolt ezen az épületen, fennséges.

fotó: www.wien.gv.at

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

http://www.josefstadt.org/theater.html

A szerzőről:

Johann Nepomuk Eduard Ambrosius Nestroy bár ebből elég a Johann Nestroyt megjegyeznünk, sőt Bécsben elég a Nestroy is.
Nestroy egy tősgyökeres osztrák drámaíró, színész és operaénekes volt. 1801.december 7-én született Bécsben és 1862. május 25-én hunyt el Grázban. Az ő darabjai jelentik a régi bécsi népszínház kimagasló irodalmiságát. Darabjaiban egyértelműen megmutatkozik, mekkora mestere volt a szavaknak. Remekül játszott a nyelvvel, ötvözte az irodalmi németet a bécsi dialektussal és a köznyelvvel.  Mindezek ismeretében kicsit féltem, tudtam, hogy nehéz dió vár rám. Na szevasz, hogy fogok én egy régi nyelvezetű darabot egyáltalán érteni? Reméltem, hogy azért követni fogom tudni. A Zerrissene (A félember) c. darabját látta a párom és a fiam. Az ő elbeszélésükből tudom, hogy a régi darab a részben régies nyelvezete ellenére is teljesen aktuális, sőt szenzációsan mai, hiszen a napokban is történhet. A bemutatott emberek ma is köztünk járnak, az emberi természet,  a gyarlóság nem fog változni sohase. De most visszakanyarodok a rám váró darabhoz:

Johann Nepomuk Nestroy – A külvárosi leányka (Das Mädl aus der Vorstadt)

Mik ezek a Vorstadtok? Az 1500-as évektől kezdődően, Bécs lakosságának növekedésével alakultak ki ezek a külvárosok. Akkoriban a belvárost körben fal védte. A falon túli szabad területek adtak helyett a kis településeknek. A belváros és ezen külvárosok közötti határ kb. a mostani Ring helyén volt. Ezeknek a külvárosoknak a külső támadás elleni védelmében építették 1704-ben a Linienwallt, ami a berlini falhoz hasonló falrendszer, ami ma a Gürtel vonalának felel meg. 1850-ben rendelte el I. Ferenc József császár Bécs városának kerületekre történő felosztását. Ezzel a külvárosok is Bécs részévé váltak. Mindenképpen meg kell említenem a Ring Straßeval kapcsolatos információt is, ami az addig tartó építési tilalommal kapcsolatos. A császár a kerületek bevezetésével együtt, a Ring-re vonatkozó építési tilalmat is feloldotta. Ettől kezdődött a Ring felvirágzása. A tehetős polgárok, arisztokraták meg kívánták mutatni az udvarnak, a polgároknak magukat a vagyonukon keresztül, elkezdődött a paloták, villák, mesebeli épületek építése a Ring-Straße vonalán. Úgy mint Magyarországon a falvakban. Egy újonnan épített ház biztosan egy pár centiméterrel magasabb és csicsásabb kell, hogy legyen a szomszédénál. Ha Bécsben már jártatok, akkor tudjátok micsoda pazar épületek épültek a Ringen. Öröm a szemnek. (Kicsit más, de le kell írnom, különben elfelejtem: a Rathaus, a Városháza is azért lett olyan gyönyörűséges, tornyos, fodros, pompás, mert a városi vezetés fricskázni akarta a császárt, aki nem akart tudomást venni róluk, nem tetszett neki egy rajta kivüli hatalom, egy tanács, amelyik beleszólhat Bécs város vezetésébe, életébe. A Rathaus épületén álló manusz is szándékosan olyan nagy és olyan magasan áll, hogy a Hofburgból is láthassák. )
A finom népek a belvárosban, az Innenstadtban éltek, a külvárosban jellemzően a szegények. Köztük persze a varrólányok, illetve a “lányok”, akikhez átjártak a finom urak. Azok a finom emberek, akik soha be nem tennék a lábukat a Vorstadtba. Szóban persze és elméletben. Nestroy ebben a darabban ezt is kifigurázza. Az egyik szereplő (A spekuláns Kauz) rendszeres vendége az egyik “olyan” háznak. A történetben egy finom, belvárosi özvegy készül az esküvőjére, de a lovag visszakozik, mert fülig szerelmes lett egy külvárosi leánykába. További szálak is elvarrásra kerülnek a történetben, a vége persze happy end és a szegény lány édesapjáról kiderül, hogy nem ő követte el a rablást, így rehabilitálódik, a lány is visszanyeri a korábbi társadalmi helyzetét, mehet az esküvő. A szálakat mozgató és nekem, a német-bécsi nyelvtudásomhoz képest kicsit bonyolultan és gyorsan filozofálgató főszereplő Schnoferl a zugügyvéd. Akkoriban nehéz volt engedélyt szerezni az ügyvédi tevékenységhez, ezért nagyon sok volt az u.n. Winkeladvokat, zugügyvéd. Az 1841-ben bemutatott darabban maga Nestroy játszotta Schnoferl szerepét.
Nestroy a darabban a Winkeladvokat kifejezést a cenzúra miatt nem használhatta, ezért hívja Schnoferlt Winkelagentnek, zugügynöknek. Még egy kicsit szeretném untatni az olvasót, mégpedig ezzel a Schnoferl névvel. A schnofeln szóból ered, ami azt jelenti mint a kutyák esetében a Schnuppern, a szimatolás. Szóval olyan embert jelent, aki mindenbe beleüti az orrát.
A darabbeli Schnoferl szimpatikus. Összehozza a szerelmeseket, kinyomozza a bünesetet, helyére tesz mindent. Igazságot tesz. Közben meg jókat mond. A  képen szereplő mondata is szenzációs, de nem hiszem, hogy jó lesz belőle a magyar fordításom…. sajnálom, megpróbáltam.

Zugügyvéd vagyok és melyik tárgynak van a világon nagyobb “zúga”(szöge)  az emberi szívnél?

Schnoferl, Winkelagent – Thomas Kamper /fotó Theater in der Josefstadt

Szenzációs szinészek játszottak a darabban.

Michou Friesz nevét örökre megjegyeztem. Egy élmény a színésznő.

Frau Erbsenstein – Michou Friesz fotó Theater in der Josefstadt

Részlet a darabból.

 

Érdemes-e, nem száz százalékos nyelvtudással színházba menni?

Mert ugye ezt sokan kérdezik. Mennyit értettem a szövegből? Mennyire tudtam követni az eseményeket? Őszintén?
Az eseményeket jól tudtam követni. A párbeszédeknél ha túl gyorsan zajlottak, néha lemaradtam. Főleg Schnoferl bonyolult fejtegetései ijesztettek meg a darab elején, attól féltem, mehetek is haza, ezt én nem fogom érteni. De a lényeget értettem, követni tudtam a történetet, sok poén még nekem is átjött. A bécsi kifejezések közül is jó néhány. Híztam is rendesen. Ha hármunkat osztályozni kéne, akkor a következő jegyek adnám szövegértésre:

E. (a párom) csillagos ötös. Német anyanyelvűként, bécsi szívvel és 20 éves ottlakással könnyű neki.
E. a barátnőm kislánya ötös. Ő perfekt német. De a bécsi kifejezéseket nem úgy keni-vágja mint apus, meg Nestroy.
Szerénységem hármas alát kap. Bár apus szerint hármas fölé. De ez megint rá jellemző, egyszerűen aranyos. (de akkor is hármas alá volt, higgyetek nekem.)

És igen, menjetek színházba akkor is, ha nem beszélitek tökéletesen a nyelvet! Hihetetlen élmény, egy másik nyelven látott és értett előadás. Tagságit váltott ki E. a jövő évadra, ami azt jelenti, hogy már jobb jegyekhez is hozzájutunk amikor a jegyeladás elindul. Már alig várom a következő előadást Bécsben a Theater in der Josefstadtban.

Akar valaki még velünk jönni?