Hol a csomag?

Holnap Lesenacht az iskolában. Eddig ilyen csak az általánosban volt, de kizárólag nyáron, 100° fokban.  December lévén úgy gondoltam jó lenne a mucinak egy hálózsák, ezért rendeltem egyet a neten.
Aztán élvezkedtem, kukkoltam merre jár a cucc.
Jó nem? 🙂

Nürnberg alulról

A helyi újságot a Nürnberger Zeitungot nagyon szeretem. Szinte minden nap akad benne valami fogamravaló. Èlvezem a történeteit, az új és a korabeli fotóit, de ami benne hidegen hagy, az a napjaink politikai, gazdasági történése. Tudom, hogy ez csak struccpolitika, meghogy érint, de akkor se érdekel. Nem érdekelnek a hülye cikkek és még hülyébb statisztikák a gazdaság erősödéséről, a munkanélküliek számának csökkenéséről, amikor a saját bőrömön tapasztalom, hogy nincs munka, az emberek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Virág elvtárs szavait idézem: “én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.” Ìgy van! 🙂
Sokaknak még mindig Németország tűnik az elszegényedésböl a gazdagodás felé vezető egyetlen kiútnak, ebben az országban látják megcsillani a reménysugarat. 
A héten is beszéltem valakivel telefonon, akit hallgatva gondjaim támadtak a válaszok megfelelő csomagolásával. Bizony, mert nem szeretek kritikát gyakorolni és mást  (főleg egy ilyen kedves embert mint K. ) megsérteni. Márpedig néha muszáj, mert lassan elegem van a hasonló kérdésekből. A szitu csak annyi, hogy otthon már elege van és úgy döntött, hogy ha már egyáltalán nem megy tovább, akkor nem érdekli, kijön Dojcslandba és ha más nincs, akkor elmegy takarítani. Németül természetesen nem tud. Semennyit se. 
Ugye igazam van abban, hogy ez egy precízen és nagy körültekintéssel összállított terv? 🙂 Pénz nélkül, megfelelő végzettség nélkül (ez alatt azt értem, hogy tudni kellene, mire van szükség az itteni munkaerőpiacon) képes lenne elindulni az ismeretlenbe, mert a naivitás erősebb mint a realitás. Márpedig a gondolat megvetette magát szilárdan a fejében, mert készült! A lebeszélő technikámat hárítva, ragyogó ötletekkel bombázott. Miért, mit tudni, lehet, hogy éppen egy fogorvos keres takarítót heti pár alkalomra? Vagy éppen lehetnék házvezetőnő? 
De a legbájosabb kérdés ez volt az összes közül: és mennyibe kerül ott a munkavállalási engedély? :)))) …. hagyjuk, inkább ne is menjünk bele. 🙂
Biztos haragszik rám, ezer százalék, hogy más válaszokra számított. Az tényleg jó, ha egy orvosi praxis takizásából összejön havi 200 euró, ebből már nincs sok kiadás! A lakásbérlet se lehet túl sok, kb. 300 euró rezsistől, a kaját kihozhatja 130 euróból, de el lehet lesni a fotószintézis technikáját a zöldnövényektől, így a kaján is lehetne spórolni… .. szörnyű, inkább hagyjuk.
Azt viszont eldöntöttem, hogy a jövőben a hasonló öngyilkosságokhoz nem fogok asszisztálni. Egyetlen kérdéssel le lehet rövidíteni a témát. 
– Beszélsz németül? 
– Kicsit igen …
–Oké, akkor gondolkodjunk tovább. 
viszont ha a válasz nem, akkor nincs tovább matatás a setétben. Reménytelen eset. 

A nürnbergi szegényekkel, hajléktalanokkal foglalkozik az említett újság keddi számának a NürnbergPlus melléklete, Unsichtbare Grenzen und Zufluchtsorte  ,azaz Láthatatlan határok és menedékek címmel.  Egy 61 éves úr, Carlo Schnabe (és Jürgen Heiß) vezetésével indulnak városlátogatásra csoportok, de nem az építészeti emlékeket, hanem a rászorultakat ellátó intézményeket, helyeket ismerhetjük meg. A program lehetőséget ad személyes találkozásokra is az érintett sorsú emberekkel. 
Carlo Schnabe 8 éve veszítette el a munkáját, amivel belépett a  Hartz-IV-esek (ez az itteni szociális segély, összege meghatározott, ha jól tévedek jelenleg 359,-EUR*)  népes táborába.  Àrulta a hajléktalanok újságját a Straßenkreuzer-t, és jelenleg 20 órában a Straßenkreuzer Magazin alkalmazásában áll mint “idegenvezető”, ő vezeti ezeket a speciális városlátogatásokat. A helyszíneket nagyon is jól ismeri. 
A cikkben szó esik a Nürnbergi Főpàlyaudvarról és az alatta meghúzódó metróállomás lehetőségeiről, hova, meddig szabad érvényes menetjegy, ill. vásárlási szándék nélkül is bemenni, hol szabad a hajléktalanoknak is a tartózkodás, melyik az a rész, amelyik 24 órán keresztül nyitva áll mindenki számára. Carlo megmutatja a Bahnhofmissiot (a pályaudvai segítő missziót, ahol az utazóknak és arra rászolultaknak mindig akad egy kis hideg falat és tea) majd elindul a csoport a Hummelsteiner Weg 36. számhoz. Ott, egy 3-szobás lakásban alakították ki az Assisi Szent Ferenc “utca-ambulanciát”, ahol 2 orvos és 4 ápoló fogadja a pácienseket, akik vagy nem rendelkeznek biztosítással, vagy meghaladja az erejüket a praxisdíj, vagy a receptdíj kifizetése.  Csak pár száz méterrel arréb egy ingyenkonyha, ebéddel és vacsorával. Napi 120-170 adag étel fogy. Azért ez magas szám. (persze egy ötszázezres lélekszámú városban ez a szám nem olyan magas, így is lehet nézni ..)
De most megállok. Mivel az eddigieken lehet ásítozni, meg legyinteni, hogy ez mindenhol így van, otthon is egyre több a szegény, a lecsúszott egzisztenciájú ember, a hajléktalan, még szép, hogy Nürnbergben is akad.
A teljes cikk
De! Itt is emelkedik a számuk! Az utcai ambulanciát naponta 50 ember veszi igénybe, akik között az elmúlt években egyre több a nyugdíjas és a vállalkozó. Ez új jelenség a “tipikus” nincstelenek mellett. Németországban létezik Praxisgebühr, azaz praxisdíj. Ez negyedévente 10,-euró. Most tessék megmondani,  mekora összegnek képzeli valaki ezt a 10 eurót? Németoszágba készülő, arról az álmok bárányfelhőit kergető hölgyek és urak elképzelhetőnek tartják-e egyáltalán, hogy egy ekkora összeg kifizetése gondot jelenthet bárkinek is abban a gazdag országban? A nyugdíjasoknak, ugyanúgy a rosszul menő (vagy éppen kintlévőségekkel küzdő) vállalkozás tulajdonosának ez nagy pénz! És nem tudnak elmenni egy “rendes” orvoshoz, mert nem áll rendelkezésükre 10,-euró.

A fiam gimnáziumi osztálya moziba készült. Az egyik kis haverja nem tudott elmenni, el is mondta őszintén az okát, a szülei nem tudnak rá pénzt adni. A mozijegy 7,90 euró. Kell még hozzá jegy az Öffikre, meg popcorn (aranyárban mérik, ráadásul ha nem figyelek, képesek nekem édeset adni a sós helyett brrr ) trillárom haj, 15 euróig is elmehet a számla. A tutorok (az osztályt patronáló gyerekek a felsőbb évfolyamból) összedugták a fejüket és közölték, hogy nem gond, majd megoldják, de a kisfiú mégsem ment el. Talán ő szégyellte, talán a szülei nem tudom, de biztos, hogy az ingyenkenyérnek más lehet az íze. 🙁 
Ugye ez az összeg se tűnik egetverőnek, mégis van akinek magas. Ahhoz pedig, hogy gond legyen a kifizetése nem kell kérem se munkanélkülinek, se nincstelennek lenni. 
Ez is Nürnberg. 
2010 novembere.
Persze nem azt mondom, hogy ez a jellemző, hogy itt nincs lehetőség, dehogynem! Bejöhet a számítás, de nyelvtudás nélkül nem szabad túl nagyot álmodni. A németek külön szerencséje különben a bazi erős és jól működő szociális hálójuk. Ez sok embert felfog és megtart az esésben, de ebből kikeveredni (újrakezdeni) legalább annyira nehéz, mint egy polipot rendesen betuszkolni úgy egy neccszatyorba, hogy a csápjai lehetőleg ne lógjanak kifelé a likakon. 🙂

Nyertünk!

Nem vagyunk Bild-Zeitung olvasók, ezt így mindjárt leszögezném. Aki a napilapot nem ismeri, annak elmondom, hogy ez az újság Németország legnagyobb példányszámban fogyó pletyó napilapja. Rosszabb mind a magyar Blick, mert ez még nagyobb, vastagabb, tele van horror képekkel balesetekről, gyilkosságokról, beteg gyerekekről, fejnélküli lovasokról és ami a legrosszabb, szinte mindegyik Bildben van hír Dieter Bohlenről, Boris Beckerről és lassan a feltörekvő sztárok közé sorolható Lothar Mäthausról – ő a mi Lodárunk, a herzogen-aurachi szobafestő, majd futbal isten -. A hapik a megkülönböztető figyelmet a nőügyeik miatt élvezik, másban már nem igazán nyújtanak nagy teljesítményt. Szóval minket tényleg nem érdekel az újság.
Ja, mielőtt elfelejtem! Minden nap van egy Csöcsi Baba a címlapon, azaz Bild-Girl! 🙂
Egy ismerősünk (aki Bild-Zeitung olvasó) bevallotta, hogy nem szereti az újságot máshol olvasni, csak otthon. De miért? Mert ő csak WC-s Bild-Zeitung olvasó, és otthon a fürdőszobájukban pontosan neki tudja támasztani a WC mellett álló mosógépnek az újságot,  ami máshol a hiányzó gép miatt nem kivitelezhető. 🙂 Márpedig ezt a monstrumot kézzel megtartani képtelenség! 🙂 
Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a Bild az kb. olyan mint a CNN, a leggyorsabb és a legmegbízhatóbb az információk tekintetében. Meglepő módon a német királyi tévékben is sok hírt vezetnek fel ezzel: a Bild-Zeitung információja alapján ….. szóval megadják a hír forrását és meg kell mondani, ezek a hírek általában teljesen fedik a valóságot. Ez az újság az első a friss hírekkel.
Na, szóval a nyeremény. Teljesen véletlenül bukkantunk rá az interneten a felhívásra, amiben kérték, hogy akik a külföldi nyaralások alkalmával valami vicces félrefordításra bukkantak, azt küldjék be a szerkesztőségnek, esetleg nyerni is lehet vele. Hát nekünk van 2 képünk, beküldtük.
Már kétszer hívtak azóta a szerkesztőségből az egyik kép miatt. A hozzá írt szöveg (made by én 😉 ) nagyon tetszett a szerkesztőnek, aki ma újra felhívott és először is gratulált, mert a képünk az egész országban megjelent, és ez 250,- eurót (jupiiiiiiii) jelent!!!, másrészt a segítségemet kérte egy magyar-német fordításhoz, ugyanis emlékezett rám, hogy Magyarországról származom és nagyon jól beszélek németül. Ez is nagyon jól esett … bevallom nagylányosan. Egy kis malőr is belecsúszott a beszélgetésünkbe, mert amikor gratulált megkérdezte, hogy nem láttuk a képünket az újságban?!?!? Erre én persze megint nem vigyáztam a számra, egyből kicsúszott, hogy nem, mert tetszik tudni mi nem vagyunk …ööööö….. olvasók. Kicsit sértődötten nyugtázta egy ah so-val, én meg mérges voltam magamra, hogy ezt most mi a francnak kellett mindenképpen megmondanom. A képünket a megbeszélésünk értelmében a megjelenés után ca. 2 hétig nem “illik”  máshol megmutatnom, utána viszont a privát blogomban ennek semmi akadálya. De másnak már nem adhatom el! Tudjátok mit? Nem is fogom! :)))

Tovább a dinnyesoron

A dinnyével csak óvatosan! Augusztus 10-én megérkezett galád Lőrinc, aki ekkortájt szokott belepisálni. Remélem ez a spanyol dinnyékre és a vietnami származású rántott pangazius halakra nem vonatkozik, ugyanis ma volt szerencsém mindkettöhöz. 🙂
A mai bomba ár dinnyeileg: 0,25 euro
ha maradok a 285,-Ft/eurónál, akkor a kilós ár 71,25 Ft
A képen továbbá látható, hogy az ungarische paprika (a sárga, istenien illatozó, otthon TV-paprikának hívott – de hogy miért?! – ) csak 0,79 cent. Az ár 50 dkg-ra vonatkozik.

A Love-Parade kapcsán

A duisburgi döbbenetről szóló iszonyatos fotók, a tragédiával kapcsolatos hírek körbejárták a világot, én nem is kívántam róla írni. Emlékszem, ennek a szörnyű napnak a délutánján az egyik regionális tévé műsorán egyenes adásban követhettük az eseményeket. Azt már tudni lehetett, hogy akkorra 9 ember meghalt, de egyszerűen nem volt információ, hogy mi is történt? A helyi tévének a love-paradéról tudosító riporterei se tudtak többet, a két közvetítőállásukból csak azt láthatták, hogy hátul az alagút környékén kellett valaminek történnie. Hosszú-hosszú ideig tartott mire körvonalazódott úgy nagyjából a tragédia. Szörnyű volt követni a z élő adásban a híreket, a beszámolókat a pokolról, az agyontaposott, szó szerint összenyomott halálos áldozatok emelkedő számáról. 500 felett volt a sebesültek száma, el se lehet képzelni ezt az egészet.
Ahogy írtam, nem kívántam említést tenni a blogomban az eseményekről, amiért a témát mégis elővettem annak az oka egy múlt heti újságcikk. Rainer Schaller -ről szól, aki a fő szponzora és a Veranstalter-je (szervezője) volt a Love Paradénak. A leginkább az ő nyaka körül szorul a hurok a felelősség megállapításának tili-tolijában. Rainer Schaller frank származású, mondhatni helyi csávó. A múlt héten “itthon” volt a szüleinél, és a barátnőjénél, majd a zuhogó esőben elindult Berlinbe az autópályán. A nagyon gyorsan repesztő Lamborghini aztán megcsúszott, nem tudott urrá lenni rajta és a tütüjével a palánknak vágódott. Az ijedtségen kivül nem lett semmi baja, de az autót hazavágta.
Csak elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha ennek a csúnya karambolnak más a vége? Biztos vagyok benne, hogy  lett volna hírözön a médiákban a “fentről jövő igazságszolgáltatásról”, a “bosszúról”,  sőt a depresszióról, a férfi esetleges öngyilkosságáról zengő húrokat is megpendítették volna. Jó, tudom ez mind feltételezés és hülyeség, a lényeg, hogy hála istennek, Rainernek nem történt semmi baja! 
De abban, hogy az ember kiszolgáltatottságán és az esendőségén elgondolkodott, az biztos. Ennyi tragédia ami vele és közvetve vele történt, nem múlhat el nyomtalanul.

A karambolról szóló cikk a Nordbayern online oldalán.

Dinnye

Tudom, sokakat érdekelnek a külföldi, jelen esetben a németországi árak. Tőlem is sokszor kérdezték, hogyé´ van ez, meg az, de meg kell hogy mondjam, nem tudom. Aztán a válaszomra  mindig jön az értetlenkedés, meg fejcsóva, hogy-hogy nem tudod?!  🙂 Ùgy kérem, hogy nem jegyzem meg. Bár némi javulást vettem észre ezen a területen. Ùgy tűnik ez a röpke 8 év Ausztriában és Németországban “máris” (he-he) elég volt ahhoz, hogy a szemem alkalmazkodjon az eurós árakhoz. 🙂 Emlékszem tavaly nyáron milyen nehezen dolgoztam fel otthon a forintos árakat. A korábban megszokott 20-30-40 -es számlavégösszeg helyett hirtelen többezres számlákat kaptam, egyszerűen bele voltam keveredve a kerekítésekbe. Itt könnyű (gasztronómia) a borravaló kiszámítása, mert kicsik az összegek. A 18,60-as számlánál fizet az ember 20,- eurot és ehhez még kicsit se kell gondolkodni. De otthon, egy 13460,- forintos számlánál, amiben ráadásul volt pár sör, meg Villi is 😉 , ott aztán legyél észnél! Mennyi a borravaló, hogy mondod? Nem röhögni, ezek olyan összegek, amiket vizualizálni elég nehéz. A régi szép időkben (még otthon), ez egyáltalán nem jelentett nekem problémát, emlékszem a párom mindig engem kért meg, hogy fizetésnél segítsek, mondjam meg mennyit kell adnia. Nem értettem, hogy mi a nehéz benne. Emlékszem azt mondta, hogy ezeket a “Wahnsinn-Beträge”, (őrületes összegeket) fel se lehet fogni. De mi benne a nehéz??? Nem értettem. Most már tudom mi volt a gondja. 🙂 Higyjétek el, ki lehet esni a gyakorlatból.
De most hoztam valamit! Ma vettem a Netto-ban  (olyan mint az Aldi, Lidl, Norma ) magyar dinnyét! Az ára szerintem vetekszik az otthonival, pedig ide még ki is kellett szállítaniuk. Hogy milyen az íze nem tudom, mivel dinnyére sört nem szabad inni és én inkább a sört választom. :))
ungarische Dinnye: kilója 0,69 cent, ha 285-tel számolok, olyan 197,-Ft/kg

Hogyan hozzunk frászt a gyerekre?

Ùgy értem egy Bajorországban élő gyerekre. Vicceljük meg a nyári szünidő alatt, egy kilátásba helyezett költözéssel! Az új élet helyszíne pedig Bremen, vagy Osnabrück, vagy Halle, vagy Magdeburg, szóval mindenképpen egy másik tartomány.
Mi kipróbáltuk, a hatás elképesztő. Szegény Mucit nem is akartuk kínozni, 2 mp-en belül elnevettük magunkat.
Hogy mi benne a kínzás? Hát az eltérő szünidők! :))
Németország 83 milliónyi lakosa nem mehet egyszerre nyári szabadságra, az egy totális katasztrófa lenne az egész országra, a közlekedésre, az üdülőhelyekre nézve. Ezért vannak különbözőségek a tartományok között a a nyári szünidők tekintetében.
Bajorország mindig a legutolsó tartomány, ahol amire a nyári szünet kitör, addigra például a brémai gyerekek már rég kinyaralták magukat, sőt készülnek a pár nappal később kezdődő újabb iskolaévre. :))
Tessék kérem belegondolni, egy ilyen költözés minden gyerek arcáról leradírozná a mosolyt! :)) Szegény gyerek, végre befejezte auguszus elejére a sulit, vár rá 6 hét szünet, erre mi történik? Kezdhetné az új iskolaévet akár 4 nap múlva Brémában. 🙂

http://www.schulferien.org/   Infók a németországi iskolai szünetekről, klikk…

A kisfiam szeptembertől gimnazista!!!

Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci teljesítménye fantasztikusan tökéletes! Becsúszott egy hiba, kimaradt talán egy szó, tök mindegy. A lényeg ami a fejében van és az egyes! 🙂
Visszatérve a bajor iskolarendszerre, a magas szintre. Egy barátunk viccesen úgy fogalmazott, hogy

A bajor qualifizerter Hauptschulabschluss kb. egy brémeni érettségivel egyenértékü. Szóval Németországon belül is igen nagy eltérések vannak. Baden-Württemberg, Bajor- es Szászország kemény, Saarland, Berlin, Brémen katasztrófa. A többi valahol a kettö között mozog.  forrás: Lepu 🙂

És van benne valami! A jelenlegi pisa-tesztek ist azt támasztják alá, hogy a bajor gyerekek (a baden-württembergiekkel egyetemben) egészen magasan verik a többi német tartományban élő kollégáikat! Pedig ugyan az a tananyag. Már olyanról is hallottam, hogy családok inkább átköltöznek egy másik, “gyengébb” iskolai követelményű tartományba és inkább ott küldik iskolába a gyerekeiket, mert azt mondják, hogy egy egyetemi továbbtanuláshoz kell mondjuk egy kettes, de az tök mindegy, hogy bajor, vagy berlini kettes, a lényeg, hogy megvan! Viszont a gyereknek sokkal nehezebb dolga lenne a Bajoroknál összehozni azt a kettest, mint mondjuk Berlinben.  
A kisfiammal nagyon nagy szerencsénk van tanulás terén. Eddig én őt még tanulni itthon nem láttam. Ìrásbeli leckét persze csinált már, de mind a leckéket, mind a verseket, énekeket teljesen önállóan megtanulta fél 3-ig a napköziben. A múlt héten azt mesélte nekem a tanárnője, hogy az André kis agya olyan mint egy szivacs, egyből mindent felszív. Ezt én tudtam, mert néha én is elgondolkodtam rajta, hogy csinálja?? :))) Én teljesen másként vagyok bekötve. Gyerekként én se voltam hülepék, jól tanultam, de olyan könnyen, rendszerezetten, mint a fiam, a mai napig nem lennék képes. Felcsippenti az információkat és képes őket alkalmazni, felhasználni, rettentően logikus a gondolkodása. Nekem, hogy finoman fogalmazzak ….hmmmm, szóval “más”. :))))))) 
Januárban volt a választott gimnáziumában a nyitott kapuk napja. A gyerekek tanári vezetéssel csoportokban végigmehettek az iskolában, megmutatták nekik az osztálytermeket, a különböző szaktantermeket, kipróbálhatták ezt-azt, benyomást szerezhettek. Ugye a gimnázium lesz a következő 8 év színhelye, nem mindegy, hogy tetszik-e, vagy sem? Kellett feladványt is megoldaniuk, az övé hibátlan lett (persze majd mindenkié, mert bonyolult aztán nem volt :). A legvégén pedig kézhez kaptak egy Urkundét, azaz bizonyítványt, amiben az áll, hogy nagyszerűnek találják, hogy résztvett az iskola rallyn, gratulálnak a  szuper jó szimatához és nagyon  örülnének annak, ha szeptemberben újra üdvözölhetnék! (fogják, már beirattuk 🙂 )
Azt a boldogságot és azt a büszkeséget, ahogy a kisfiam kijött és mutatta boldogan a bizonyítványt!! Aznap éjjel ott volt az ágya mellett, pár napig még téma volt. Mára viszont! Ha! Állítom azt se tudja hol van! :)))

A bizonyítvány

Foci VB

4 éve Németország is a vendéglátó országokhoz tartozott. Itt Nürnbergben is játszottak világbajnoki meccseket, a hangulat a városban leírhatatlan volt. Nekem nagyon tetszett! 
Emlékszem egyszer a pirosnál álltunk, amikor a járdán feltűntek (már meg nem mondom melyik ország) szurkolói. Nem angolok voltak, azok a belvárosban ittak, de hogy!!!! Volt egy angol pali, aki rövid időn belül lehörpintett 17 korsó sört az egyik Hauptmarkti egységben. Aztán az anyag pillanatok alatt vissza is jött. Mind a 17 korsó. De ez hozzátartozott az akkori flairhez, az atmoszférához, ez kérem teljesítmény volt, “Leistung”, becsülendő dolog! 🙂  Happening, németek, angolok, hollandok együtt, sírva, nevetve, piálva …… FOCI VAN!!!  🙂   Különben ezt a storyt a héten hallottam a kedvenc riporteremtől, aki ezt a végül tényleg végtelen primitív dolgot úgy tudta elmesélni, ahogy az 4 éve történt, az akkori körülmények között. Az egy más helyzet volt. 🙂
Na vissza a szurkolóinkhoz, akik jöttek, lengették a zászlóikat és integettek mindenkinek! Annyira jópofa dolog volt, mindenki, de tényleg mindenki a közelben és távolban kurjongatott és integetett vissza az emberkéknek, a legszívesebben ölbe vettük volna mi is őket! :)))

Jelenleg a hangulat ahhoz képest kispályás. De már van egy-két jel.
Képek a még nagyon gyér zászlós felhozatalról:

Kinézek balra:

Kinézek jobbra:

Itt pedig egy autó. Ezen talán egy kicsit sok a zászló:

Mit kell tudni a mentsurációról egy 10 éves gyereknek?

Soha nem értetlenkedtem az iskolai tananyaggal kapcsolatosan, annak ellenére, hogy úgy látom a mostani gyerekek sokkal több mindent kell, hogy tanuljanak mint mi anno domino. Ráadásul mindent sokkal korábban is. A szorzótáblát például már másodikban tanulták, volt is doga belőle kicsi is és nagy is.
Jelenleg van valami, ami azért kizökkentett a “passt schon”, azaz a “jóvan-ból”. Idén, a negyedik osztályban tananyag a gyerekcsinálás és az azzal kapcsolatos komplett menü. 🙂 Beleértve a menstruációt, illetve annak elmaradását, a prosztatáékat és a spermiumok futóversenyét. Kellemes érzetek kíséretében ölelkezik az anya és az apa és a férfi a himtagot a nő hüvelyébe vezeti. Ez így áll a  HSU (Heimat und Sachkunde – magyarul környezetismeret) füzetben. Azt hittem, hogy csak felvilágosításban részesülnek a kölköcskék (mellesleg már ezt is elég korainak tartottam), de arra álmomban se gondoltam, hogy dolgozat lesz belőle. Márpedig írtak. A kisfiam bánatosan ballagott haza a suliból, láttam én, hogy valami nincs rendben. Már az ajtóban elsírta magát, hááármas lett a dogám Anyuuuuu, pedig én mindent tudtam! Szegénykém, gondolom nagy sokk lehetett neki, hiszen ebben az évben csak egyesei és kettesei voltak. Megnéztem a dogát. A fütyi és a punci külső-belső részeit jól tudta. :)) A mentsruációnál arra a kérdésre, hogy hány napig tart, rossz választ írt. Azt írta, hogy 2-4 nap között. A gyereket le kell cseszni, rémes, hogy nem tanulta meg rendesen. 🙂 Aztán szabad fogalmazással le kellett írniuk, mi az oka a mensinek. Szegény kisfiam, aki mégcsak febr.22 óta 10 éves, azt írta, hogy a havonta egyszer megérő petesejtek, ha nem termékenyülnek meg a spermiumoktól, akkor vérzés kíséretében levállnak, eltávoznak a női testből. Pirossal alá volt húzva a “petesejtek” szó. Mert hiba. Tény. Csak egy petesejtről van szó. De könyörgöm, 10 éves gyerekek! Nagyon is el tudom képzelni, hogy sokan a gyerekek közül a témát esetleg gusztustalannak, vagy félelmetesnek találják. Szerintem a téma, mint dolgozattéma ebben a korban egy nagy hülyeség. Főleg azért, mert pont a negyedik osztály a mummusév, ennek az évnek a jegyei határozzák meg a gyerekek közeli jövőjét. Csak 3 főtantárgyat néznek. Matek, német és az előbbi HSU. A legjobb jegy az 1-es. Továbbtanulás: gimnáziumhoz legalább 2,3-as átlag, Realiskolához 2,6 szükséges. A többieknek sajnos nem marad más, mint a Hauptschule. És tényleg borzasztó ez az év. Izgulsz, rágod a körmöd, hogy sikerüljön. A fiam jegyei bőven jók, németből 1-es, matekból erős 2-es, viszont itt van a HSU. Eddig erős kettes volt (majdnem egyes-kettes), de most, hogy beütött a menstruáció, lett egy hármasa is. Egyből jött a pánik, úristen, nehogy baj legyen!
Nálatok is ilyen korán tanulják a gyerekek a gyerekcsinálást?

Kép: aboutpixel.de / Kaulquappen © Holger Hecklau