A csöcsös ajtó

Emlékszem, amikor legelőszőr hallottam a kifejezést folyt a könnyem a röhögéstől. Mi az a csöcsös üveg, vagy ajtó?  Mindjárt elmondom!

10 évvel ezelőtt egy rövid 1-2 éves balatoni tartozkodással büntetett az ég. Büntetett, mert állati rossz volt ezen a településen lakni. Meglepett az ottani rosszindulat és az emberi butaság. Azt hittem mielőtt odaköltöztünk, hogy majd falun másabb lesz, mint városban. De jó lesz nekem egy kisebb, de bizonyára összetartó és jobban egymásra utalt közösség részeseként. Ez a tézis bizonyára Magyarországon az összes falura igaz lehet, de nem erre a településre. Itt kérem a harc  a “Zimmer Feri” és a “turizmus” nevében véresen komolyan folyt. Megfigyelés alá került mindenki. Hol, milyen autó áll, mi a rendszáma, hány fő lehet a Giziéknél, mennyi ideig maradnak? Forrt az irigység a márkáról és holland guldenröl lemaradt jószomszédoknál, akik állandóan azt számolták, mennyi lehet a bevétele a konkurrenciának? Ha a zimmerferiseknél nem járt éppen az önkormányzattól az idegenforgalmi adót számonkérő ellenőr, akkor Kellemesék tettek róla és megtették a névtelen bejelentést. Ez persze igaz volt évekkel később is, amikor egy telkünk közvetlen szomszédja az elmaradt gyomírtás, parlagfűmentesítés miatt nem minket hívott fel telefonon, hanem feljelentést tett az önkormányzatnál. 🙂 Korábban a  férje végezte el a részünkre ezeket a munkákat pénzért, természetesen számla nélkül. Aztán szétváltak az útjaik és anyu ettől kezdve sajnos nem látta megoldottnak a kérdést. Azt, hogy az ex pénz keressen nem tolerálhatta. 
Korábban persze voltak fontos kérdések, amik miatt telefonon még külföldön is megtalált minket. Ilyen volt a hozzájárulásunk hama-hama megküldése az építési hatóságnak, amelyben lemondunk a fellebezési jogunkról és minden feltétel nélkül hozzájárulunk a használatbavételi engedélyükhöz. Ebben az esetben természetesen fel lehet minket hívni, érthető. Késlekedés nélkül írtuk alá és küldtük vissza a kért nyilatkozatot, nehogy szegények időt veszítsenek! Aztán évekkel később ugye ez az emlék megfakul, a jó szomszédból ellenség lesz. Méghozzá olyan gonosz ellenség, amelyikkel a gaz miatt meg se próbáljuk a kommunikációt, nem! Feljelentjük, mert ha minden sikerült, büntetést is kiszabnak rájuk!
Na és a hab a tortán:  Sasék. A nevet tőlem kapták. Sasék a helyi kétszemélyes megfigyelő állomás. Apu és anyu, akik mindent láttak, mindent tudtak, mindenről rendelkeztek információval. A házunk építése alatt folyamatosan bejártak, az összes belső munkálatot szemmel követték, fejből tudták hol mennek a padlófűtésünk csövei és elmondták ezerszer, hogy ők ennek hibáiból tanulva a saját házukban már nem így, meg úgy fogják lerakatni. Sőt! Saját maguk fogják ezt is megcsinálni, mert ők ellentétben velünk, ilyenre pénzt nem fognak kiadni, a házunk építése alatt ellesték a technológiát. 🙂 Majd még mesélnem kell róluk, van egy pár sztori abból az időkből! 
 
Egy nap, megérkezett Sasék bejárati ajtaja. Berakták. Fa volt üveg bizbaszokkal, nekem inkább csicsásnak tűnt, mint szépnek, de különösebben nem érdekelt.
Sas dícshimnuszokat zengett az ajtóról, a modern dizájnról, az 5 ponton záró-fogó ?? biztonsági zárszerkezetéről, az áráról (már hogy micsoda lóvét ki tudak csengetni), elnézegették a nyílászárót kintről-bentről, a szemük szinte könnyben úszott. 
Nyár volt, eljött hozzám a barátnőm a férjével. Amikor megérkeztek, kiszálltak az autóból, megmutattam nekik a házunkat és persze Sasékra is kitértem, akkor még jó volt a viszonyunk. Sasék házára pillantva a barátnőm férje szélesen vigyorgott és megjegyezte:
– Jé, Saséknak van csöcsös ajtajuk!
Értetlenkedtem, az meg mi?
Hát elmagyarázta, hogy ez a borzalom jelenleg nagy divat bizonyos emberek között (nem merem leírni hogy nevezte őket igazán 🙂 ), tombol az osztottáblás ablak, ajtó és a domború üveg őrület. Pedig egyrészt marha rondák, másrészt kabaré, mert az üveg nagyít, így amikor a tulajdonos Józsik a házban az ajtó felé közelítenek, az ajtó előtt állóknak úgy tűnik, mintha Józsinak csöcsei nőttek volna! 
Folyt a könnyem a röhögéstől, láttam Sast csöcsösen az ajtóhoz közelíteni. Ettől kezdve nem bírtam ki másként tekinteni rá, elég volt az ajtajukat meglátnom már rázott a röhögés.
Hogy képekkel is szemléltessem a vizuális típusok számára:
Batman Józsi alapesetben:
 Batmanék ajtaja:
 Batman Józsi a csöcsös üveg mögött:
Jó vigyorgást! :))

A falkiszárítók 2.

Hogy mennyire nem foglalkoznak bizonyos szakiparosok alkalmazottai a valós élettel, azt a mi történetünk is példázza. A falkiszárítós bígyók ugyan úgy mint a klímaberendezések, lehetőleg zárt teret igényelnek, nyitott ablaknál nem tudnak effektíven dolgozni. A gépnek van egy hosszú csöve, amin a fáradt gőzt kiengedi. A mi sza”g”iparosunk remek ötlettel állt elő. Előszőr a konyhánkba kívánta kivezetni a hosszú csövet, fel az ablakhoz, amit aztán bukóra kívánt kinyitni, kilógatni a résen a csövet, majd az üres részt habbal kitölteni, kvázi légmentesen lezárni a konyhát. 🙂 Isteni ötlet, tényleg szupi! Lezárni a konyhát! 🙂
Aztán jött a másik variáns, amire a nappalink erkélyajtaját szemelte ki. A megoldást ugyan úgy képzelte el, mint a konyhánk esetében. Légmentesen lezárni a nappalit. 🙂 Nobeldíjra jelölném a srácot. A nappalinkban szinte folyamatosan nyitva van az erkélyajtó, különben ki se lehetne bírni a levegőtlenséget. A következő napokra ráadásul újra kánikula várható, a légmentesen lezárt nappali egyenlő lenne a fulladásos horrorral!

 
A képen látni lehet, hogy a szomszéd fiú konyhájában a légmentes lezárást megcsinálták.

Na így nézne ki nálunk is az ablak/erkély, ha lettünk volna olyan hülyék és hagyjuk! 🙂

Egy kép az új vízkiszivós gépről. 
Milyen érdekes, hogy mégis létezik egy másik technológia is, igaz? 🙂

Megpróbáltam rövid videókat készíteni a gépekről működés közben, amivel a célom az volt, hogy a brummogást lehessen hallani …… hát sajnos a digitális kameránk (jó régi) erre nem igazán alkalmas. 🙂

 Mindegy, azért ide feltöltöm őket. Előszőr a régi, majd az új:

A falkiszárítók 1

Nincs ilyen kifejezés igaz? Nem baj, mostantól van! 🙂 A fordításnál a “Szellemírtók” vonalán haladtam, ugyanis a Trockner Firma magyarul  Szárító Cég, meglehetősen hülye név, akárhogy is vesszük. 🙂 Szóval a falkiszárítók azért jöttek hozzánk, hogy a T. Szomszéd lakásából hozzánk átszivárgó letyeket kiszárítsák a falból. Ès ezzel kezdetét vette a haddelhad. A múlt héten hétfőn vettem észre a falon a foltot, egyből riadóztatva a házkezelőséget, mivel szegény szomszéd nem volt otthon. A nappalinknak és a srác konyhájának közös a fala, egyértelmű, hogy jöhet onnan a víz.
 
A pali a lakáskezelő cégtől megszemlélte a foltot, hümmögött, majd megpróbálta a mobilján utolérni a szomszédot. A beszélgetést hallottam, a végeredményét kicsit értetlenkedve fogadtam, ugyanis a szomszéd közölte, hogy se mosógépe, se mosogatógépe, tőle aztán nem jöhet a víz!  250 km-re van, onnan azért nem fog visszajönni. Régi panelgyerekként azért volt némi tapasztalatom a szomszédok eláztatásában, kaptunk mi is eleget a fölöttünk lakótól, szóval szinte biztos voltam abban, hogy a víz a szomszédunkból jön és ha nem gép, akkor a csöpögő csap eredt folyásnak, a tele mosogató pedig eldugult. A házkezelős megpróbálta rábeszélni a fiút, hogy valahogy küldje el postán a lakáskulcsot, mert be kell hozzá menni. Hétfőtől kezdve csütörtökig eltelt 4 hosszú nap. Csütörtök délben végre megérkezett a szomszéd is és megoldódott a rejtély. A mosogatója alatt tönkrement a vezeték, az egész konyhája úszott a wasserban.  A hétfőtől csütörtökig eltelt időszak alatt a csipp-csöpp persze magától nem tudott elállni …..
Megpróbálom rövidre fogni a továbbiakat …. bár mást most megmondom, hogy nem fog menni! :))) Ismerem magamat.
Falkiszárítóék tegnap istallálták a herkenytűket a lakásban, amiknek legalább 10 napig itt a helyük és állandóan menniük kell. Kellett volna, de kihúztuk a farkukat a konnentorból. Ìrtózatos hangjuk van. A ki-be mászkálástól és a kütyüktől eleve úgy nézünk ki, mint egy építkezés, borzalmas. A folyamatos berregése a gépeknek pedig tényleg elviselhetetlen. Àltalában a Handwerkeresek (szakiparosok) teljesen immunisak az ilyen dolgokra, főleg az alkalmazottak. Kiszállítják a cuccokat  a megadott címre, beszerelik és elmennek. A kéztárogatáson kívül mást nem tudnak csinálni, ők ugyibár nem tehetnek semmiről. A srác aki nálunk szerelt (erősen metrószexuális külsővel 😉 ),  az összes jaj istenemre, meg ugye ezt most nem mondja komolyanra érzéketlen maradt. A “tényleg nincs más technológia” kérdésre is csak jólesően mosolygott és a fejét rázta. Látszott rajta, hogy neki aztán tényleg tök mindegy. Miután elment még durván 1 óráig hagytuk a gépeket menni, de aztán készek voltunk az állandó zajtól, kihúztuk őket. Egy emailt is elküldtünk a házkezelőségnek. Az eredmény: ma megkaptuk az új herkenytűket, amik infravörössel működnek (állati nem? Létezik egy másik technika is! ), de még mindig zümmögnek rendesen.
Az alábbi képeken az első nap megdöbbenését okozó gépei:
 
 

A történetet folytatom!

Kié a gyerekem?

Talán ez volt az az akciójuk ami a legjobban felháborított, mivel a személyemet érintette.  Kiknek-kiknek? Kérdés volt? :)) Hát a különbejáratú lépcsőház-maffiámnak! 🙂 
Ìme a történet: 
Egyszer Gréti nagyon kedvesen (már vigyázzni!! ) és sajnos ismét túl közel hozzám, belesuttogott az orcámba:
– Mondja kedves Frau … az André a maga gyereke?
Kerekedett a szemem, emelkedett a pulzusom a felháborodástól, de csak hüledeztem a teljesen hülye, érthetetlen és megfoghatatlan kérdésen. De újra a szokott szitu: okosan, frappánsan válaszolni nagy hirtelen nem tudtam, tényleg annyira váratlanul ért a kérdés. Csak ennyire tellett:
– Persze, az én fiam! Miért? Mégis kié lenne?
– À, tetszik tudni, itt ezt beszélik a házban ………
Hopp, megvan!! Már értem! Ez nem “valakik”, meg  “lakók a házban”, ezek már megint ti vagytok “lég”keverők! Blocki és Csapata. 
– … kik? Kik mondanak ilyeneket, kik ezek a betegek? (kicsit ideges voltam) Honnan vesznek ilyet egyáltalán?
– Azt gondolják (természetesen nem ő, csak kizárólag mások, a házban! :), hogy a párom a gyerek apja, mert a vezetéknevük azonos, de mivel engem másként hívnak, így nem lehetek az édesanyja. Sőt, azt is megfigyelték “azok itt a házban”, hogy szegény gyerekkel én nem is foglalkozom, csak az apukája megy ki vele sétálni.  
Eléggé indulatosan válaszoltam neki, bár örülhet, hogy nem vágtam rá az ajtót. 
– Mi vagyunk a szülők, de nem vagyunk összeházasodva, ezért hívnak engem másképpen. Az pedig, aki azt mondja, hogy a gyerekkel én nem foglalkozom, az nem normális, nem tudok mást mondani. 
– Gréti még űzte-fűzte egy kicsit a témát, hogy jajjjajaj tessék elfelejteni, jaj de kár, hogy megmondtam, jaj ne is tessék vele foglalkozni, de már nem volt visszaút. Azóta utálom az egész bandát. 
 Itthon aztán a párom rávilágított a lényegre. Németországban a korábbi törvények másként szabályozták a gyerek névadását mint otthon. A kisfiam még Magyarországon született és  mivel mi nem vagyunk összeházasodva, ezért a gyerek születése előtt a Gyámügyi Hatóságnál a páromnak apasági nyilatkozatot kellett tennie, amiben a gyereket a magáénak ismerte el.  A kiállított hatósági irat alapján a kismucit a születése után, az apja neve után anyakönyvezték. Itt Németországban ez nem volt lehetséges. A “lányként” gyereket szülő nők gyerekei az anya családnevét kapták. (Ez azóta megszünt, itt is olyanná vált a szabályozás mint Magyarországon.) 
Tehát megvan! Maffiáék ebből indulhattak ki! Ezt még úgy ahogy megérteném, bár a kérdésfeltevésen sok minden múlik. Márpedig olyan szemérmetlenül pimaszul és udvariatlanul ahogy Gréti nekem a kérdést feltette, arra szép és iskolázott válasz semmiképpen nem jár.
El tudom képzelni mit golyózhattak a kérdésen. Kié lehet a gyerek? Volt-e már a hapsi nős? Mi történhetett a gyerek anyjával? :)))
Vasárnap délutánonként rendeztem meg magamnak rendszeresen a “Bügelpartyt”, szóval a vasaló partit. Ilyenkor örültem nagyon, ha a fiúk kicsit elmentek sétálni (ők úgy hívták: Männer-Tour és roppantúl élvezték) én pedig ez idő alatt a 3 m³ vasalandót a magamévá tudtam tenni. A lépcsőházi elmék ezeket a Männer-Tour-okat valószínüleg újabb, a teóriájukat megerősítő bizonyítékként kezelték: nem elég, hogy nem az övé a gyerek, de mégcsak nem is foglalkozik vele! Segény gyerek, szegény apukája!
Istenem, de szívesen sejjjhajon tudtam volna őket billenteni, de tényleg nem azért, mert azt hitték, hogy nem én vagyok az Anyuuuu, hanem a feltételezésért, hogy a gyerekkel én nem foglalkozom, hogy én őt elhanyagolom! Ez olyan igazságtalan feltételezés volt ami rettenetesen fájt és dühített. Dühös voltam azért is, mert ez a Boszi csak kerülgette a forró kását, hogy másoktól hallotta…trallala, holott tudtam jól, hogy a Triumvirátus keze van ismét a dologban. Ez az egyetlen hobbijuk maradt: másokat megfigyelni, kritizálni, befeketíteni, de ez egyszer nálam tényleg túl messzire mentek. 
A párom ötlete volt, hogy szögezzem ki ezeknek a majmoknak a Pinnwandra, szóval a lépcsőházi üzenőfalra a fiunk születési anyakönyvi kivonatát! :)))) 

Kép: aboutpixel.de / Was guckst du? © der_original

Gréti nyomoz, avagy az új lakó rejtélye

Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂
Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett.
Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket!
A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál?
– A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy?
– Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána?
– Jaj, hát persze, nem is azért…..bla-bla-bla, …. – a titkárnő megerősítette az infót, igen Putyuka náluk vesz részt a felnőttképzésben.
Gréti nem vett észre semmit a döbbenetemből, de rettenetesen ki voltam akadva. Neki nem mondtam semmit, de ettől a pillanattól azt mondtam magamnak, hogy nem. Ezt a nőt a jövőben messzire el kell kerülni, nemcsak kellemetlen, ez a nő veszélyes. Hihetetlen, ennyire messzire képes elmenni, úr isten, utána telefonál valakinek, érdeklődik, információkat kutat …. ki tudja, mi csinált már a mi esetünkben? Ki tudja merre nyomozott utánunk, mire szeretett volna választ kapni??? 
Szegény Schwuli, ha tudná, mennyi mindent “köszönhet” a lépcsőházi maffiának! 🙂 
Tegnap észrevettem egy  beázást a falon, Schwuli konyhájából jöhetett a víz, de ő nem volt otthon. Felhívtam a házkezelőnket, aki megkérdezte, hogy mi a neve a szomszédnak? Egy tizedmásodpercen múlt. Majdnem kimondtam. Schwuli. :))))) Vigyázni kell az ilyenekkel! 🙂

Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai

A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 
2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk  gyorsan:  4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :))  Nem tudom az  endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy  “Grüß Gott!”, meg  “De szép időnk van ma se!” másról nem volt szó. Iselyegtek-mosolyogtak, de amint lehetett, már csattant is az ajtó mögöttük. Van ilyen, akceptáltuk, nem mindenki szeret letyelótyálni mint én. :)) Aztán egy szép nap megjelent a teherautó. Ossiék elköltöztek. Vissza a (ex) DDR-be. Es egy hangot nem szóltak, nem csengettek be, nem köszöntek el. Apus aki született “Wessi” a felháborodásomra csak ennyit mondott: tja, mit vársz tőlük? Ossik! :)) (Ebben a mondatban benne van a 40 éves kibékíthetetlen, feldolgozhatatlan kelet-nyugat ellentét. Politikailag nagyon nem helyes ezt tudjuk, de azt hiszem mindenki tudja miről van szó. Kár lenne nagyoperettnek előadni a nagy német egyesítést. Ahogy a régi nyugatnémetek “viccesen” mondják, a német újraegyesítés napja az nem ünnep, hanem gyásznap. A falakat nem lerombolni, hanem magasabbra kellett volna húzni! :))  Mindezek hátterében persze ott vannak a mai napig ki nem húzott méregfogacskák, mint például a csak a Wessiket sújtó “szolidaritási adó”,  amit rendszeresen a fizetésből vontak le és utaltak a keletnémetek megsegítésére. Aztán ott volt a keletnémet márka, amit egy az egyben válthattak be az ossik nyugatnémet márkára. Valami horribilis összeg került akkor beváltásra, valahol már olvastam róla. Majd utánanézek. 
De persze az ellentét nem ennyire éles, szó sincs komoly konfliktusokról, mindezeken csak jókat lehet dünnyögni, zsörtölődni. Ami viszont tényleg zavaró, az a sächschisch, a szász dialektus. 🙂 Baromi. Borzalmas. Erről majd még fogok értekezni. 🙂
Szóval Ossiék elköltöztek és helyükre érkezett egy egyedülálló fiatalember. Akkor még macskával. A macsek kóborolt a lépcsőházban, a ház környékén, a fiú este füttyentéssel hívogatta hazafelé. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége! :)) A lépcsőházi maffia akcióba lendült, bár nem voltak teljesen összehangoltak. Gréti kedveli a macsekokat, neki a fiú magánélete volt a lényeg. Blockiék verbálisan és más apró jelekkel adták tudtára az újonnan érkezettnek, hogy a “dögöket”  (Fich) nem szeretik a lakók, mivel ezek a dögök csak mocskot jelentenek, amit nekik (hös Blockiék) kell eltakarítaniuk. Blocki megpróbált engem is bevonni a csapatmunkába, de én ellenáltam. Ellenáltam már akkor is, amikor egy korábbi lakó kutyáját szerette volna eltakaríttatni. Nem voltam hajlandó aláírni a papírját, amin aláírást gyűjtött a lakóktól. Szerintem akkor húzhattam ki nála a gyufát, mert azt mondtam, hogy engem nem zavar a kutty. 🙂 A szomszéd fíú macskájáról pedig rémtörténeteket zengett. Felhívta a figyelmemet, hogy a Fich (dög) odajár hugyozni (brunzen :))) a házunk mögé a fűbe és a csúzdához, ahol az én kisfiam is játszik a sátrával. Csak a vállam vonogattam, hogy ez van sajnos, ezt nem lehet kikerülni, ki tudja még milyen állatok brunzeneznek éjjel a pázsiton? Nem fertőtleníthetem a füvet, a gyerekeknek a koszt is kell tűrniük, különben nem lesznek ellenálóak. :))  
Blocki harca nem tűnt szélmalomharcnak, mivel a srác egy idő után kizárólag személyes felügyelettel vitte le “legelni” a macsekot, már nem merte egyedül kint hagyni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy van-e oka a szigorú felügyeletnek? Azt mondta sajnos igen. Szó nélkül rámutattam az éppen arrafelé kapirgáló Blockira, majd a macsekra és miután a lábammal egy bizonyos rúgó mozdulatot imitáltam, kérdőn néztem a fiúra. Erre ő azt mondta, hogy neeeem, ezt azért nem, de minden mást kinéz belőle! :))))
Gréti és a maffia egy idő után nyugtalan lett. Nem tudták megfejteni a szomszéd fiú rejtélyét: mit csinálhat? Dolgozhat? Mindig otthon van, miből él? Gréti engem is kérdőre fogott, mit tudok a szomszédról, mit csinál? Fogalmam se volt, igaz a téma nem is érdekelt. Gréti próbálta felcsigázni az érdeklődésemet, elmesélte, hogy a szomszéd fiú azt mondja, hogy jelenleg képzésre jár egy bizonyos iskolába. 
 – Akkor Frau Szomszéd, megvan, úgy lehet ahogy a fiú mondja. Tanul.
– Az nem lehet, akkor miből fizeti a lakást, meg az autót??? Tudja maga, hogy kik járnak ehhez a fiúhoz?!?! 
– Nem figyeltem. Amit eddig véletlenül láttam az nem volt különleges. Fiúk, lányok, ismerősei, barátok – válaszoltam
….és ismét következett a jól ismert üvöltése:
– Fííííírfiak!!!!! Frau X,  ne legyen már vak, ez az ember schwul (buzi)! :)))
Annyira kellett röhögnöm, azt a felháborodást a nő arcán!
– À, Frau Szomszéd, de miért lenne a fiú buzi? Lányok is járnak hozzá!
…üvöltés újra
– A Herr (Blocki) pontosan rálát föntről a srác erkélyére! Mindent lát!! Èbredjen már fel!!
Kész voltam az emberi hülyeségtől.
De ugye nem kell mondanom, hogy a lakótársunkon a név rajtamaradt. 🙁 Sajnos azóta mi is így hívjuk, de nem azért mert zavarna, vagy akár érdekelne is minket, hogy teszem azt meleg, hanem egyszerűen a lépcsőházi maffiának köszönhetően a csúfnév rajtaragadt. De nem ám brutál módon, hanem kedvesen, becézve mint egy kis plüssmacit: úgy hívjuk Schwuli, vagy Schwuli-buli.

Gréti a Stasi Knecht

Itt van újra Grétike, a szomszédok gyöngye, már meséltem róla.  Istenem de szeretnék egy olyan igazi, magyaros szomszéd nénit, akikből Győrben nagyon sokat ismertem!  Itt Nürnbergben sajnos nem jutott nekem szomszéd néni, csak szomszéd nő. Ilyen Gréti is. Hogy miért haragszom rá ennyire? A rosszindulata miatt. Ha nem is félek, de azért tartok tőle. Az ideköltözésünk idején még örömmel vettem a társaságát, de ezek a találkozók általában rosszul sültek el. Nem, nincs itt kérem összejárkálás, csak a közös használatú szárítóban futottunk össze jó néhányszor. Èn balga persze az összes feltett kérdését őszintén megválaszoltam, naívan bízva a Frau Nachbarin valós érdeklődésében és emberségében. Pedig hiba volt, tudhattam volna, a németek nem szoktak egymással bizalmaskodni, a privát információkat mindenki megtartja magának. A jó napot, meg a visszhalláson kivül nincs is igazán más smalk talk. 
Akkor miért álltam le beszélgetni Grétivel? Mert becsapós volt a mimikája! 🙂 Majdhogynem kedves! 🙂 Például megkérdezte kedvesen és mosolygósan, hogy szoktam-e ungarische ételeket főzni? Az arca jóindulatot tükrözött, amiből én a következőket olvastam ki: “jéé de kedves, valószínűleg azért kérdezi, mert szereti a magyar konyhát, érdeklődik más népek konyhaművészete iránt, talán szeretne tőlem elkérni egy ételreceptet, vagy valamilyen ErösPistis fűszerre fáj a foga …” és kezdtem neki mesélni, hogy néhányat igen, de tecccik tudni én nem vagyok egy nagy konyhatündér, meg amúgy is apussal teljesen más az ízlésünk ….., de ekkor ránéztem az arcára és a torkomra fagyott az összes paprikáskrumpli. Hókirálynő arca nézett vissza rám és megfagyasztott minden levegőt. 
Kéjesen mosolygott :
“Tudom ám, hogy miket esznek a magyarok! Mind-mind egészségtelen étel, nehezek, zsírosak, túlfűszerezettek, nekem nem kell bemutatni hohohooo, ……. a vejem magyar! Meg nem tudom enni ezeket az ételeket. ” és a fejét rázva fordult el tőlem, a részéről a témát elintézettnek tekintve.
Én meg ott álltam leforrázva, néztem csak mint a luki nyúl, mert tényleg olyankor, amikor az ember úgy igazán visszaszólhatna a pofátlanságra és udvariatlanságra, olyankor persze nem megy. Cserbenhagynak a szavak, jószerével csak tátogok én is, és nem tudok mit mondani. Hápogtam, hogy ez nem is igaz, a magyar konyha nem mindenképpen egészségtelen és nem feltétlenűl nehéz, meg zsíros, Gréti csak ciccegett a fejét rázva, hogy ó, de még mennyire, neki ne mondjak ilyet, és ekkor üvöltött egy nagyot, hogy 
“Scluss, ő ismeri a magyar konyhát, neki ne akarjak semmit se bemagyarázni!!”
Mellesleg pont az üvöltéseiből lett a későbbiek folytán nagyon elegem, a nő tényleg annyira kellemetlen, öröm vele nem találkozni. 
Persze én balga az nem jutott eszembe, hogy Gréti a találkozó legelején elmesélte (diszkréten persze), hogy ő ex Ossi, azaz régi NDK-ás, de mindenkinek azt mondja, hogy észak Németországból származik, a kiejtésén sem hallatszik már a sächsisch. A kedvenc étele pedig az Eisbein.
Eisbein: zsír- és koleszterinmentes, egyáltalán nem nehéz étel Gréti konyhájából 🙂
A falat Nürnbergben a Salzknöchle, Magyarországon a főtt csülök névre hallgat. Főtt savanyú káposztával tálalják. A képen is látszik mennyire Schonkost, azaz kimélő étel. 🙂 Persze nekem eszembe se jutott beszólni, visszaszólni Grétinek, hogy és ez mi, anyja? 🙂 

Blockwartunk (Blocki a másodikról) adta különben Grétinek valamikor a nevet, hogy Stasi Knecht. A név eredete nem túl szép, a régi NDK-s idők Stasiját, azaz a Staatssicherheitet (állambiztonsági szervet) szolgáló jobbágy, szolga. Ìgy emlegette Blocki a Grétit anno dominó, amikor még nem voltak ennyire jóban mint manapság. 🙂 Még lesz történet Grétiről, belelendültem! :))

Gretl a Blitzgneißer

Már olyan régen nem meséltem a szomszédokról! Egyrészt tényleg igyekszem kerülni őket, másrészt a legutolsó találkozások alkalmával csak felhúztam magam, azokról nem volt kedvem írni. Itt van újra a mi kis Hexénk (boszink) a Gréti. Azt hiszem ő a szomszédok gyöngye a klasszikus “hülye szomszéd” kategóriában. 🙂
De előtte el kell, hogy mondjam mit jelent a Blitzgneißer. Ez egy tipikus bécsi kifejezés, szóval wienerisch. A dolgokat hama megértő, az összefüggéseket pitty-puttyra átlátó emberekre használják. 
Ès Gréti (akit wienerischül Grétl-nek hívnak) pedig az! 🙂 Err hogyan jöttem rá? Elmondom.

A házunkba költözött egy pár egy 6 éves kisfiúval. Az anya karcsú,  tipikus világosbőrű nő, hófehér bőrrel, szeplőkkel és halványvörös hajjal. A kisfia szintén nagyon vékony, de főleg és leginkább fekete, illetve már csak kakaóbőrű, de még mindig erősen sötét. A harmadik személy, anyuka új hapsija. A hapi legalább 150 kg-os, hófehér bőrrel és világos hajszínnel. 

Na mivel nem volt szerencsém, jött Gréti a boszi. Sajnos belefutottam. Ő egyből az aurámat roppant zavaró módon az arcomba tolta a sajátját és remegő szájszéllel kérdezte, hogy láttam-e már az új lakókat? Miután megnyugodott, hogy igen, óriásira nyitotta a szemét és sokat sejtetően az orcámba suttogta:
– “Szerintem a hapsi nem a gyerek apja!”
Ezek után nem tehetek róla, de nagyon rám jött a röhögés, alig bírtam visszatartani. Gréti egy Blitzgneißer! :))  Hihetetlen teljesítmény valóban rájönni arra, hogy két fehér embernek nem születhet sötétbőrű gyermeke …..

Szomszédok II.

Kicsit elsumákoltam a szomszédok folytatását, de ez velem született hiba.  A “majd holnap folytatom” , vagy “rövidesen válaszolok neked” mondatokat direkt nekem gyártották.

Többen kérdeztétek, hogy akkor mi is történt a Herr Blockwarttal? Megnyugtatásul közölném az egyik kedves hölgyismerősömmel, hogy kérdésére a válaszunk: nem. Mi semmit nem csináltunk a Blockival, nincs is  rászorulva, elintézi ő saját magát egyedül is. 🙂

Na szóval a fazon lent a pinyóban tartja az alkoholos készletét, amit naponta olyan kétszer-háromszor látogat. Kis piros szütyőben cipeli fel a söröket, borokat a II. emeletre. Nem kell kinéznünk a lépcsőházba, a nappaliban (mert ilyenünk is van bebee 🙂 )  is lehet hallani az összeütődő üvegek csilingelését.
Egyik reggel 6 órakor egy mentő és egy orvosi ügyeletes autó állt a házunk előtt. Elég sokáig, úgy 7 óráig bent maradtak a szanitérek, a doki csak egy picivel korábban mehetett el. Nem tudtuk kihez jöttek, mi történt. Annyit hallottunk, hogy tőlünk (első emelet), még felfelé mentek.
Délután lementem a ruhákért a szárítóba, amikor észrevettem, hogy kedvenc Blockwartunk pinceajtaja nyitva, gondoltam megkérdezem őt, hiszen olyan nem történhet a házban, amiről ő nem tudna. A történésekről szóló összefoglalói pedig kimondottan “élvezetesek” (értsd: utána állati jókat lehet a hapsin vigyorogni), de persze csak akkor ha az ember Blockit már ismeri, így tudja, hogy mire számíthat tőle. Nem mondom az elején még ijesztő a morgása és rosszindulata, de az évek múlásával kialakult bennem is a védelmi ösztön. Amint lehet, kitérni az útjából. :)) Azzal nem szabad magunkat kábítani, hogy esetleg rólunk jó a véleménye …. ::)))
No, szóval pinyó: a pali éppen a piros szütyő feltöltésével volt elfoglalva, a szájából pedig egy meggyújtatlan cigaretta lógott kifele. Belevágtam a kérdezősködésbe:
– “Herr R.! Jó hogy látom. Mit tud a ma hajnalban történtekről? “
–  “Már mire gondol?”
– “6  körül itt volt a sürgősségi doki”
– “Mondja, maguk mindent tudnak és látnak?” – és vigyorgott kétértelműen
– “Nem, de ez esetben pont pofánvilágott minket a nénónénó kék lámpája, nem kellett hozzá különösebb tehetség” – válaszoltam neki kissé felhúzott órral, mert a kétértelmű vigyorából csak a rosszindolatút értettem, az esetleges vicces fölött átsiklott a figyelmem 🙂 
– “Hát, nálam voltak”
– “Magánál?!?!?! Mi történt?” – nem emlékszem, szerintem ennyire még soha nem kerekedtek a szemeim
– “Este nem volt semmi jó a tévében, ezért úgy gondoltam lefekszem aludni. Az esti étkezést pedig kihagytam, nem volt semmi gond, jól voltam. Aztán reggel a feleségem nem tudott felébreszteni és azt mondta, nagyon furcsa hangokat adtam ki magamból.” – mesélte vigyorogva  (nem mondta, de ebből kiderült, hogy cukorbeteg) Aztán 3/4 órán keresztül ébresztgették a mentősök és a doki, aztán az akció sikerült, Blockwartunk magához tért.
A továbbiakban rövid vitát folytattunk arról, hogy mennyire fontos lenne a kajaterv betartása. Szerintem igen, szerinte egy hülyeség. Az orvoknak fogalmuk sincs a dolgokról, ezt ő a negyedévenkénti felülvizsgálatnál pontosan leméri. Az inzulint is úgy veszi be és akkor, ahogy és amikor ő jónak látja. 🙂
Egyszerűen annyira nonszensz volt a szitu, ott áll előttem egy masszív alkoholista, tütüvel a kezében és cigerettával a szájában és kiselőadást tart nekem arról, hogy ők mennyire egészségesen élnek. :)) A felesége naponta főz és nem is akárhogyan! Odafigyelnek a táplálkozásra, változatosan étkeznek, gyümi, zöldség, minden fogyasztva.
Hihetetlen. Reggel majdnem meghótta magát, de ez egy kicsit se zavarta, folytatta a rombolást testi és mentálisan szinten tovább.
Aztán elköszöntünk. Minden jót kívántam neki. Ő köszönte, majd ámuló (de azért már vigyorgó) szemeim előtt elvonult a már meggyújtott cigivel és a tele szatyor sörrel a lakásuk irányába.
Jó szórakozást Blockwart szomszéd! Csak a vacsit ki ne hagyd! Tudod! :)))

Szomszédok

Nem is tudom, szabad-e ilyet leírnom, politikailag korrekt-e az a megállapítás, hogy a németek mások mint a magyarok. Főleg a szomszédok :))) Nem akarok általánosítani, ezért pontosítok: az én eddigi  szomszédaim. Jók vagyunk apussal az emberek megfigyelésében. A ” milyen színű miben volt a páciens és mi volt a szatyorra írva?” résznél természetesen életem párja labdába se rúghat, de az emberkék jellemző tulajdonságait ő is nagyon rövid időn belül felismeri. Ezek alapján nevekkel látjuk el a körülöttünk élőket, ellenségeket, barátokat.
Ahol most lakunk ott van már:

  • egy Boszink (a nyanya a sötét ármánykodás mintapéldája)
  • egy Otto-Királynőnk (állítom, hogy az Otto és a többi csomagküldő szolgálat belőle él, naponta érkeznek a nevére csomagok, de ő soha nincs otthon. A csomagért jó pár nap késéssel jön, ahogy ideje engedi, néha este fél 10-kor. Na ilyenkor én már nem nyitom ki neki az ajtót. )
  • egy Fittneszgurunk (a pali hálószobájában egy futógép, a nappaliban pedig egy lépegetős kínzóeszköz áll, az autóval sportosan parkol, amiből időt magának se hagyva  száll ki, (mit kiszáll, kiszökken!) a ház előtti pár lépcsőfokot egy elegáns de nagyon gyors ugrással  tudja le, folyamatosan siet, szökell, brrrr .:))))
  • és van egy Blockwart-unk is, csak a megfigyelésével el lehet érni a könnyfakasztó röhögést. A kifejezés a náci időkben élt, olyan körletfelelősnek fordítanám. De a Herr Szomszéd maga a megtestesült egyéniség. 🙂 Mindent tud és mindenki más hülye. Anyuja detto.  Mindenkivel összevesznek, állandó “megnemértéstől” szenvednek. Ha kutyája van az új lakónak akkor azért toporzékolnak. Ha nincs kutyája, akkor találnak más hibát: miért így parkol? :)))

Blockwartunk iszik.Nem csak állítom, látszik is rajta. 🙂  Es állandóan lóg a szájából a cigaretta. Ő baja. Na, ma vele történt valami, de hogy mi, azt ma már nem tudom elmesélni. ….. folyt. holnap. 🙂