Pause …

Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.
Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. 
Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok.

De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. 
A normalitás visszatért.
Pár nap és jövök. 

Addig is, kivánok mindenkinek boldog  
(boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós, szép idős, egymással beszélgetős, pihenésben, vagy éppen élményekben gazdag, természetfelfedezős) Húsvétot! 
Egyszóval, csodás napokat!

Nehéz idők jöttek

Sok minden történt, sok szomorúság.
Betegség és amerre nézek, tragédiák.
A nagymamám mondaná, ennyi régen nem volt. És igaza lehet. Ennyi nem.
Elvesztettem egy régi, igaz barátot. Egyszerűen 47 évesen nincs többé. Egy darabot elvitt a szívemből.
Fáj.

Csalódtam néhány emberben, pontosabban az emberségükben. Pedig én úgy tudtam, jónak lenni érdemes.
Változni már nem fogok, maradok továbbra is hülye naiv, akit újra és újra pofonvág az élet, mások rosszakarata. (erről majd későb részletesebben)

Karácsony lesz.
A karácsony a boldog idők velejárója.
Próbálkozom, de nehéz megtalálnom a rá való kedvet. Sajnos elvesztettem. Ezzel büntetem magam, a családom, tudom, de nem tudom magam megerőszakolni.
Személyes tragédiám árnyéka vetődik a napokra, másra nem vágyom, csak az anyut és a Fürtikét szeretném már végre látni. De ez is csak egy pótlás. Attól, hogy 3 napig náluk leszek, és bedöntök három táskányi csokit és kekszet, sajnos nem fog megváltozni semmi se a világon. Az új puha plédtől se.
Az Anyukám az ágy foglya. Beteg. Ha ott lennék, segíthetnék neki. Nap mint nap. Beszélhetnék az orvossal, beszerezhetnék neki újabb csodaszert, vagy azt amire vágyik. Vihetnék neki tisztát, de nem.
Nem vagyok vele.
Csak odafutok. Mert karácsony van.
Aztán ismét el kell, hogy jöjjek tőlük, vissza a mókuskerekes őrületbe, ahonnan egyszerűen nem lehet kiszabadulni, egyre többet követelnek, hát könyörgöm: mit ér velem az Anyukám?? Cserben hagytam. Teljesen.
Mi vár ránk januárban, februárban?
Mi fog változni?
A szívem megszakad.
Minden csak látszat.
Karácsony lesz.
Boldogság.

Szívből kívánom a boldog karácsonyt nektek és magamnak is, de nekem tényleg felesleges, én már ezt nem lelem.
Elásta az idő.
Eltűnt a karácsony, hiányoznak a résztvevői.
Hol vannak a szüleim?
Hol vannak a nagyszüleim?
Hol vannak a többiek a családból?
Keresem, de nem lelem: a régi szobám, a lakásunk, az illat, az étel, a magyar szokások, a magyar nyelv, a rántott hal, istenem, az anyu rántott hala …. a szaloncukor, amit soha nem szerettem, de akkor is, szaloncukra mindenkinek van.
..és itt miért nem szól a himnusz szilveszterkor?
… és miért nem beszélünk magyarul?
… és miért magyaroznak le errefelé, miért van egyáltalán jelentősége a származásnak?

És hol van az anyukám egészsége?
Milyen karácsony az, amin nem veszünk mindnyájan részt?

Jaj, nagyon fáj.


A Karácsonyról

Nem, inkább mégse. Gondoltam elmondom, hogy is vagyok ezzel a karácsonnyal, de inkább hagyjuk. Nem olyan lényeges téma, kiakasztani pedig nem szeretnék senkit se. Csak pár gondolat, de tényleg nem szeretnék belemenni a sűrűjébe. 
A kezdődő ellenérzés már az advent időszakában megjelenik, egyszerűen idegesítő az a mennyiségű krisztmesz ami a rádiókból folyik, őrület. Ráadásul össze-vissza minden. Egy stille Nacht a´la klasszikusan, egy rákendrollos Elvis-krisztmesz, aztán egy modern (a kólás nő) karácsonyi dal …. Az adventi 4 hét alatt bőven meg lehet utálni a nótákat.  Nem vagyok vallásos (sőt!), nekem ez a nap gyerekkoromtól  kezdve nem szólt másról, csak az ajándékozásról (persze a mostanival össze nem hasonlítható dimenziókban), maximum a családról. Aztán felnőttem. A családom sajnos messze él. A karácsony nélkülük már nem teljes. A karácsony errefelé ugyan úgy ahogy más országokban, nem más mint giccsekkel nyakonöntött konzumterror. Mondom, nekem, aki egyáltalán nem vallásos.Ez az ünnep amivé avanzsált nem tetszik. Persze, hogy tehetünk róla mi magunk is, de könyörgöm mit csináljak? Jövőre mindenképpen el szeretnénk utazni valahova, ahol nyugi van. Talán akkor, ha nem lesz az egész egy “muszáj”,  újra ráérzünk az ízére és értékelni fogjuk. 
A másik gondom a karácsonyi főzöcske. Istenem, miért büntetsz engem ilyenekkel? :)))) Honnan a fenéből tudnék én egy ilyen-olyan menüt összerántani? Na jó, nem megyek bele a részletekbe, lapozzunk! 🙂
24-én 18.00 órakor, az egész napi őrület és takarítás, készülődés után “enyhén” stresszelve állapítottam meg, hogy állati éhes vagyok, és nics falat, a többiek is csak ülnek és várják a csodát, nekem kell nekiállnom a halpanírozásnak, annak a kisütéséhez. Éreztem, hogy elönt a düh, már-már azt gondoltam feladom….. Àh, hagyjuk! 🙂 
A Mikulásom se bírta a stresszt, öntöttem neki kis kontyalávalót. Meg magamnak is. Nem tudom melyikünknek volt több hely a kontya alatt, de ketten (a Mikulás és én) megittuk a nedü felét. Nem vészes, csak tojáslikőr, de a gyomromnak így hosszú évek kihagyása után állati fura lehetett. 🙂

Karácsony … még egy bejegyzés és a téma be van fejezve! :)

A kisfiam tegnap óta felállította az internetezés világcsúcsát …….. Ebböl persze nem lesz rendszer, de egyelöre minden meg van engedve, hiszen karácsony van vagy mifene?!?! Meg tudom érteni az örömét, emlékszem milyen volt gyereknek lenni. 🙂 Különben annyira boldog, tegnap se tudott 23-óra elött elaludni az izgatottságtól.

Ez pedig a “tettes”. Ahogy a frankok mondják : “Däder” (ez a Täter akar lenni hochdeutschilag) 

Karácsony tovább ….

Megtaláltam a világ legegyszerübb sütireceptjét. Kakaós szíveknek hívják öket. A recept nagyon megfogott, ugyanis max. 3 sornyi volt. Ennél hosszabbak és bonyolultabbak nem érdekelnek, azokat az életbe se tudnám elkészíteni.  A kisfiam is segített ….. (pszt, igaz az elején megpróbáltam öt lebeszélni róla, mert uuuuutálom, ha minden úszik a lisztben, beleértve a konyha padlóját, a konyhaszekrények ajtaját, a gyerek ruháját, a haját és a szemüvegét, de annyira örült neki, nem volt szívem nemet mondani neki 🙂 ) gyúrta a trutyit, bocsánat: a masszát és formázta a szíveket. Az elején. Aztán internetes jelek, winding-es karakterek, tornyok, házak alakultak a keze alatt. Kreatív a muci, tuti nem tölem örökölte. 🙂

A karácsonyfánk. Mi a Jézuskától kapjuk, semmi dolgunk vele. 🙂 A kisfiam barátnöje (osztálytársa is egyben) idén az Ebay-on rendelte. 🙂

Ezek itt “mi” vagyunk. Muci és én. Egyébként utálom, ha fényképeznek és ennek oka van. Az ok a jelenlegi, már nem 38-as méretem. 🙂  Márpedig a kilócskák (akiket nem én hívtam)  maguktól jöttek…. és sajnos maradtak. Ezért köszönöm szépen, de nem kérek fotót. 🙂

Karácsony nálunk

Szavakhoz nincs eröm (és momentán hosssú ö-m se :))) ) ezért inkább jöjjenek csak a képek.

Az jobboldali kettön a kisfiam iróasztala. Láthatóan elrakodott ….. na ja, azért az elrakodni kifejezés a helyzetre mégiscsak túlzás, szóval maradjunk annyiban, hogy “helyet csinált” 🙂 a számítógépének.
A gép érkezése sajnos 2 napig tartott, ugyanis az internet nagyon kibabrált velünk. Òrákon át próbálgattam az USB Fritz!-be életet lehelni, a lehetséges összes beállítást megpróbálva, de nem jött össze a WLAN kapcsolat. :((( Hát igen, egyrészt nem értünk mi ilyenekhez, másrészt pedig ott van a hajam színe, ami müszaki kérdésekben azért erösen determinál.  🙂 Szükség volt segítségre. Egyik barátunk megkönyörült rajtunk és átjött hozzánk. Összefogtunk és pitty-putty, röpke 4-5 óra alatt átkonfiguráltuk az összes ámítógépet a lakásban, a routert és talán a szomszédok WLAN hálózatát is. :)) Jelszavakat természetesen nem tudtunk, ezért mindent a legelejéröl kellett kezdenünk. Nagyon nagy örömünkre megtaláltam a telekom ösrégi installációs CD-jét is, amivel közvetlenül bele tudtunk nyúlni a routerbe. Apus internetes fórumokon kutakodott információk után, és talált is jó néhány jó ötletet. Az egyik nagyon hasznos, a fogpiszkálós reszetelés volt, amivel vissza tudtuk állítani a routerünket a születése pillanatába, a 0000-án kívül még nem ismert új jelszót, söt! Nekünk kellett egyet adni! 🙂 Ìgy persze már piszok könnyü dolgunk volt. Ùjra volt internet 2 gépünkben (mert ugyibár nem kell mondanom, hogy netzwerkbuherálással mindent kinyírtunk elötte, azt is ami korábban azért müködött… ) de a 3. gép a Muci gépe nem akart engedelmeskedni. Pedig úgy tünt, hogy müködik benne a Fritz!USB biszbasz, minden zöld volt, olles leiwand, de internet az akkor se volt. 🙁 Aztán megtalálta apus a megoldást! Ugyanis aztatat írták egy fórumon, hogy ez a Fritzi automatice ismeri fel az XP-t és a Vistat, de nem alkalmas a Windows7-hez. A kis butusnak szüksége van egy update-ra. Letööötöttük, és láss csodát, MÜKÖDÖTT!!! Lett internet a Muci gépében is!

Az alsó képen még csak a PC-hez szükséges helyfoglalási papírok láthatóak. Feliratoztam magyarul.

Jé! A végére mégiscsak megjött a kedvem az íráshoz! Igaz, roppantúl hiányoznak a hosszú magánhangzók, de apus gépét nem akarom állítgatni.