Bist du deppert! :-)

A facebookon sok a hülyeségre öszpontosító oldal, csoport (hála Isten!), néha jókat mosolygok a megosztott poénokon, képeken, de ez itt az eddigi összest felülmúlta, mert ezen felnyerítettem.

A kördiagram ezt a kérdést feszegeti:  Mikor táncolnak a bécsiek valcert?

A lehetséges válaszok:

Elegáns öltözékben egy kultivált esti rendezvényen (sárga színnel jelölve)

Bebaszva mint atom szilveszterkor (lila színnel jelölve)

Felhívnám a figyelmet a gyönyörű “Blunznfett” kifejezésre. A Blunzen a véreshurkát jelenti, a fett pedig hogy valami zsíros. A kifejezés lefordíthatatlan, de szerintem érthető. A nagyon részeg emberre mondják, hogy blunznfett, vagy hogy fett wie ein Igel (Igel = sün), vagy angsoffen wie ein Eckhaus (be van nyomva, mint egy sarokház), angsoffen wie ein Pferd (ló), .. wie ein Indianer, …wie ein Radierer (radír) rengeteg fantázidús kifejezést használnak a bécsiek.

És isteni a humoruk, már korábban írtam róla, van hasonlóság a magyar humorhoz, szarkazmushoz. Én élvezem. A bécsi humornak neve is van, der Schmäh. Der wiener Schmäh. És ez többet jelent a bécsi humornál.

Ehhez is van magyarázat az elején említett oldalon, tessék:

Mire jó a Wiener Schmäh?

vidámságra

a nem bécsiek megsértésére úgy, hogy ne vegyék észre

 

Talán emlékeztek a bécsi kolbászostandok nyelvezetéről szóló írásomra, ott már feszegettem a témát, nem tudom elképzelni, hogy valaki kizárólag szlegben beszélne. (Itt találjátok: Irány a Würstelstand! Még soha nem hallottam Bécsben az embereket, kizárólag úgy beszélni, ahogy azt az útikönyvek írják. És be is jött. Erről is született egy szemléltető ábra. Tessék! Ki rendel így? Csak a túristák!

Bécs imádóknak, ott élőknek ajánlom az oldalt, illetve a már megjelent könyveket, szórakoztatóak. Wien in leiwanden Grafiken,

Továbbá szintén ajánlom a Wienerisch derf ned Aussterben (a wienerisch nem halhat ki) oldalt. Persze van még sok, de most csak ez jut az eszembe.

Búcsúzom egy kifestőkönyvvel, amit “echte” bécsiek részére készült (ha-ha-ha) a Komische Künste Wien (a bécsi furcsa művészet oldalról) …. egy jó tanáccsal:
Soha nem szabad mindent túl komolyan venni! És menjetek el Bécsbe, menjetek!

 

Irány a Würstelstand!

Péntek este a Fendrich koncert után, kilépve a Stadthalléból az éjszaka fogadott minket. Feltúrbózva, tele a zene által kiváltott emóciókkal, az átélt koncert élményével, csak egyre vágytunk, hogy mindez folytatódjon. A fene se kívánt aludni menni. Viszont a folytatáshoz falat kell és egy sör. Hova mész Bécsben éjszaka ha éhes vagy? Még szép, hogy az egyik Würstelstandhoz (virslis, sültkolbászos)! Bécs elképzelhetetlen enélkül a standok nélkül.

A Würstelstandok története

A monarchia idejére datálódik az alapításuk, a háborút megjárt katonák egzisztenciáját próbálták ezekkel a – akkortájt még mozgó – kis büfékkel biztosítani.  Késő éjszakáig nyitva voltak, amivel az éjszakában dolgozók és úton levők életét könnyítették meg, akik a késői órák dacára is meleg falatokhoz jutottak.
A Würstelstandok igazi klasszikusok és töretlenül tartják Bécsben a népszerűségi listán méltán elfoglalt helyüket. A Würstelstandoknál éjszaka ott falatozik egymás mellett békességben a taxis, a politikus, a csöves, a rocksztár, a színész, a bankár, a milliomos, a tanár, a mentős, a turista. A Würstelstandál mindenkivel összefuthatsz, az összes szociális réteg jelen van. Éjszaka indul be igazán a nagyüzem és általában reggel négyig tart.

Mi a Leo-hoz mentünk (Döblinger Gürtel 2 Wien 1190), mert ő esett útba.

Würstelstand Leot 1928-ban alapította Leopold Mlynek és ez volt Bécs legelső Würstelstandja.

Mit lehet ott enni? Virslit, sültkolbászt, sajtos sültkolbászt (ez a Käsekrainer), debrecenit, sült kolbászt, hot-dogot, Leberkäset (húskenyér), hamburgert, sültkrumplit. Ha melletted egy bécsi – szóval egy profi – rendel, nehogy megijedj a szavaktól, amiket garantáltan még soha nem hallottál, ők egy más nyelvet használnak. Ezt nem ismerheted, ehhez ott kell élned. De az a legjobb, ha született bécsi vagy. (Bár vallom, hogy mindez inkább urbán legenda, mivel én még soha nem hallottam bécsieket ennyire extrém módon rendelni a virslisnél. A Hasseét és a Scherzerlt modják, de extrém nyelvi túlzásokba nem esnek. Az a személy, aki az Eitrigét mit an Schoafn-val rendeli, az nagy valószinűséggel Piefke (porosz) turista, aki jópofának, de leginkább jól értesültnek szeretne tűnni az útikönyvének lapozgatása után.)

De kétségtelen, ezek a szavak léteznek. A bécsi nyelv jó néhány gusztustalan kifejezést talált ezekre a kolbászos standokon árúsított falatokra.
Nézzük, hogy rendel egy “állítólagos” profi az útikönyvek szerint (aki az életben nem más, mint Kai-Uwe Castropprauxelből és Jürgen Bielefeldről .. )

“a Eitrige mit an Schoafn mit an Krokodü an Buggl und an Sechzehnerblech”

azaz kérek “egy gennyest egy erőssel, egy krokodillal, egy púppal és egy tizenhatosbádogot”

He? Mindjárt mondom mi miért van!

Eitrige = sajtos sültkolbász. Az Eiter magyarul gennyet jelent. A sültkolbászban szétfolyó sajt látványára asszociálva hívják “gennyesnek” …. jó étvágyat. (De felejtsd el, elég ha csak Käsekrainert rendelsz. Értik így is.)

Schoafn = scharf, azaz erős. Ez a Schoafn a Würstelsandnál erős mustárt jelenti.

Krokodü = Essiggurkel, ecetes uborka (jé, most hogy írom, látom magam előtt az ubit, valóban hasonlít a krokodilra!)

Buggl = egy scherzel Brot, azaz sercli. A Buggl a német púp (der Buckel) szóból ered, a kenyér serclije ahhoz hasonlít.

Sechzehnerblech = ez kivételesen csak jópofa. Az Ottakring sörfőzde Bécs 16.kerületében található. A dobozos Ottakring sör ezért viseli a “tizenhatos(i) pléh/bádog” nevet.

Tehát mi volt a rendelés?

Egy sajtos sültkolbász mustárral és ecetes uborkával. Hozzá egy kenyérsercli és egy dobozos sör.

Krokodü és Buggl nélkül én is ezt a menüt fogyasztottam ezen a februári éjjelen, úgy emlékszem fél éjfél körül járt. De jó volt, istenem! Leo Facebookos oldalán meg is jelent a róla készített fotóm, híres lettem, bitteschön:

Nézzük mik vannak még egy Würstelstandon!

Ott a Haße” (Burenwurst) – a magyar sültkolbászhoz hasonló. A szó a Heiße, azaz “forrót” jelenti (és ezt tényleg így rendelik a bécsiek is: Haasse)

az “OarschpfeiferlArschpfeife = seggkorbács … bocsánat, az erős pepperóni.

a “G´schissene” = a kremsi mustárt jelenti, hát hogy mondjam, a szarral kapcsolatos. Az odaszarttal. Nem tudom szó szerint lefordítani, nem is kell. A látványáról értitek ugyis, hogy mire gondolnak.

a végén egy “Brenn obi” ami brennt runter, szóval lefelé éget. Mi más lehet, mint egy Stamperl, azaz egy snapsz!

Egy érdekes nyelvészeti cikk a Käsekrainer, pontosabban a Krainer név eredetével kapcsolatosan.  Állítólag (még a Monarchia idején) Szlovénia Krajna nevű településéről ered a kolbász receptje, így hozzá a név is. A szlovákok jelezték, hogy jogot formálnak rá, de az osztrákok nem hajlandóak meghátrálni, (igazuk van). A recept eredetétől függetlenül, a Käsekrainer kimondott bécsi / osztrák kifejezésé vált.  https://www.nyest.hu/hirek/tobb-nep-mint-kolbasz#b1

Azt hiszitek, hogy én ezt itt fent mind kívülről tudom? Hogy így tudnék rendelni? Áh, dehogy! Egyrészt röhejes lennék az ungarischen akcentusommal, másrészt ki se tudnám őket rendesen mondani. Ennek ellenére, még soha nem maradtam éhes Bécsben. Sőt! Szomjas se.
Ha Bécsben jártok, próbáljátok ki valamelyik Würstelstandot, biztosan nem fogtok csalódni. (A leghíresebb, talán legmenőbb is egyben a Würstelstand Bitzinger az Albertina Platzon. (a weboldaluk: https://www.bitzinger-wien.at/ )

Érdemes meglátogatni a kedvencemnek, Leonak a weboldalát is. Würstelstand Leo
A falatok, a régi képek, a történetük, mind-mind megéri az odakattintást.

foto: http://wuerstelstandleo.at/geschichte-wuerstelstand-leo/

 

foto: http://wuerstelstandleo.at/geschichte-wuerstelstand-leo/

És persze még mindig Rainhard Fendrich. De innen ez már tényleg csak az avatottaknak való. Azoknak, akik szeretik őt, vagy csak pusztán kíváncsiak rá.
Raini ha Bécsben jár szívesen eszik Käsekrainert mustárral, vagy tormával és pepperónival.
Tovább nem tudok írni róla, mert olyan hihetetlen éhség tört rám, a fél karomat adnám azért az Eitrigéért.
Vagy sültkolbászért. Mindegy.
Ennem kell.

 

 

Bécsben

az előzmények:  Rainhard Fendrich Nürnbergben


Raini szerdai nürnbergi koncertje utáni napra óvatosan és roppant előrelátóan szabadságot kértem. Persze csak egy napra, csütörtökre, pénteken ismét dolgozni készültem. Egészen csütörtök reggel 8 óra 56 percig, amikor is megérkezett Rainhard Fendrich facebook teamjétől az üzenet, nyertünk két jegyet a pénteki bécsi koncertjére. Az örömünk leírhatatlan volt, az a mint majom a farkának féle. De! Mert ott volt ugye a de, a nem fog menni mummusa is, hiszen nekem péntekeken dolgozni kell mennem. Bécsbe?! Holnap? Ne, felejtsd el! Bizony, nem fog menni, mert teszem azt, kivehetek még egy napot, neeem, ezt nem tehetem meg, áh, meg se kérdezem, nem hozhatom kellemetlen helyzetbe a főnököt, hogy nemet kelljen mondania, de tényleg, egyszerűen nem hiányozhatok, néhány dolgot el kell intézzek az irodában, ezeket nem lehet hétfőre eltolni, te jó ég most mit csináljak…. nem, áh, ez egy baromság, ki az a hülye, aki csak úgy elszalad Bécsbe egy koncertre, főleg így, hogy spontán az egész, mi lenne a kisfiammal itthon egyedül, áh, nem megy.
Rémülten keresgéltem a kifogásokat.
Ezzel szemben E. (mein E.) a szokásos nyugalmával nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a problémáknak, ő a megoldásra fókuszált.
“Szerinted nem egy ökörség pénteken Raini koncertjére utazni Bécsbe?” – kérdeztem kapkodva, kétségekkel teli hangon, mert nem gondoltam túl normális dolognak a tervünket, de a válasza pontosan az volt és úgy, ahogy csak E., a párom tud beszélni. Okosan, megfontoltan, halkan.
“Nem.”
És tudtam, hogy neki van igaza, így kell élni. Ez nem ökörség, hanem egy hihetetlen nagyszerű ajándék, amivel egészen egyszerűen élni kell.
Na lássuk csak. Valójában csak néhány emailt kéne megírnom és pár telefont elintéznem, de ezek nem tartanak olyan sokáig …. telefonálni meg az autóból is tudok, elég lenne, ha csak délelőtt mennék be és fél nap szabit kérnék. Ha 12.00-kor elindulunk Nürnbergből, akkor 17.00 órára meg is érkeznénk, a koncert a Stadthalléban este 20.00-kor kezdődik, meg tudnánk csinálni…. és innentől kezdve már olyan lázban égtem, mint egy, a karácsonyt váró kisgyerek. Ettől a ponttól kezdve már nem tudott senki se eltéríteni az ötlettől.
Azért izgultam, hogy mit fog majd szólni a főnököm, mi lesz a reakciója, ha majd telefonon felhívom és elmondom mi történt és fél napot szeretnék kérni, hiszen ezen múlik minden, de nem csalódtam benne. Aggódott, hogy egyáltalán elég lesz-e 12.00-kor indulnunk, szerinte menjünk korábban. Félénken megkérdeztem, hogy hasonló helyzetben élne-e ő is a lehetőséggel, khhh Frau X, ön is elmenne a koncertre Bécsbe? Na klar! (még szép) – hangzott a válasza és nevetett. Szerinte ez egy szuper ötlet. Én ettől ismét készen voltam megvívni akár a Darth Vaderrel is. A homlokráncolós realitás egy suttyantással eltűnt, maradt a mámor.
Ha már megyünk, akkor vasárnapig azért ott maradunk, jó lenne, ha sikerülne szobát kapnunk a törzshelyünkön. Lett, minden simán ment. (Szerintem a tudtom nélkül van egy szobánk ebben a szállodában ahol rendszeresen megszállunk, mivel mindig ugyanazt kapjuk. Utána fogok nézni a bankszámlánkról történő utalásoknak.)
Ezek után már tényleg mindig elő lett készítve, folyt rólam a víz az izgalomtól, de micsoda izgalom volt ez kérem! Isssteni!
Másnap elég érdekes volt, reggel a fél 8-as metróban az álmos, unott tömeggel együtt utazni a munkába, nehéz volt magamat visszafognom, legszívesebben ordítottam volna az örömtől, hé emberek, megyünk Rainireeee!
Az irodában kicsit izgatottabb voltam, aztán kicsit melegem volt, kicsit fáztam, kicsit lassan nem voltam magamnál. Vérnyomást nem mertem volna mérni. Semmit se mertem volna mérni.
Beszarok, ez akkora buli! Délelőtt még dolgozol Nürnbergben, este pedig már Bécsben jársz Rainhard Fendrich koncerten, ezt el se hiszem!

3/4 11-kor indultunk el Nürnbergből. Fél Európai Unió úton volt, köztük néhány eszelőssel, a jobb sávban csak kamionok. De szerettem mindenkit. A gyorsakat, a lassúakat, az arrogánsakat és a tökölősöket is. Elvégre Bécsbe mentünk. Vigyázott ránk az ég, velünk repültek az angyalaink, minden rendben volt.

A megérkezésünk a kedvenc városunkban Bécsben, mindig kis örömünnep. Ahogy beérünk az autópályán a városba, ahogy megpillantjuk a házakat, a Bécsi erdőt, Höhenstraßét… onnantól már  nyugalom van. Valahogy otthon vagyunk, biztonságban. A volt lakásunk környékén érünk be a városba, ismerős utcák, épületek, a múltunk egy darabja, hát legalább olyan érzés, mint amikor meglátom a Győr táblát…
A hotelnél hagytuk az autót és elindultunk Öffikkel (tömegközlekedés) a nagy kalandra. A délelőtti képek Nürnbergről, az irodáról, a kollégákról, mind-mind szertefoszlottak, nyomuk se volt, mindent kitöltött az élmény, a látvány: Bécs, az utcák, a Bim és végre a helyi dialektus (juhuuu) nem tudtam betelni vele.
A Stadthallében átvettük a nyeremény jegyeket, de még volt 2 óránk. Gyerünk enni!

A közelben van a Mader étterem (ajánlom: http://www.restaurantmader.com/) , ami az interneten olvasható kitűnő vélemények miatt már régóta a listánkon szerepelt, most vagy soha alapon meglátogattuk. Hát péntek este lévén tele volt. Szerencsénkre lett helyünk. Na ja, volt egy kis ültetés ide-oda, de maradjunk az előbbi mondatnál, szóval lett helyünk. A kaják olyanok, amiért érdemes magyar gyomorral Bécsbe disszidálni. E. a Herrenguláschának elfogyasztása után az érdeklődő kérdésemre csak azt válaszolta, hogy nem finom, meg nem ízletes, hanem es war ein Traum. Maga az álom. Közeledett az esti koncert Rainivel. A határtalan izgalom miatt utat követelt magának egy kettő stampli. A Maderben kifüggesztett táblák szerint nem szabad kihagyni a szenzációs Ringlotten pálinkájukat. Mi a szar az a Ringlotten? Képek is voltak róla, virágzó ringlotten-ág, de nem jutottunk tovább. A növénytani ismeretink (is) sekélyesek. A pincér az érdeklődésemre, hogy milyen is ez a Ringlotten, csak annyit mondott, hogy muszáj megpróbálnom! Igaz amióta ivott belőle, azóta kihullott és már nem nő vissza a haja, de nagyon finom, feltétlenül ajánlja. (wiener Schmä) A szó és a stamperl ízlelgetése közben döbbentem rá, hogy a Ringlotten valószínüleg a ringló lesz. Ennek örömére még egyet kértünk. (Valójában csak én, de nagyon ciki ezt leírni …)

A falatok után visszatértünk a Stadthalléba, de erre az útra nem emlékszem, az izgalom teljesen kiütött. Aztán elkezdődött a koncert, jött ő, Raini. Tele volt a nézőtér. Még most is libabőrös leszek a fantasztikus élménytől. A koncert ahogy Nürnbergben is, az Es lebe der Sport – Éljen a sport! nótával kezdődik, a kivetítőn fényképek róla, óh, te magasságos, micsoda régi képek, Raini fiatalon…  meine Fresse,  ezekre az arcaira én is emlékszem a múltból …. Sajnos egyre gyakrabban szembesülök az idő múlásával. Utána percekig vastaps, dobogás a lábakkal, eszméletlenül átjön, mennyire szeretik az emberek ezt a művészt. Ő meg csak áll a színpadon, mosolyog – ahogy csak ő tud mosolyogni – és megállapítja: Daheim ist daheim. Szóval az otthon azért mégiscsak az otthon. Igen, Bécsben ő otthon van. Bár már nem ott él, de onnan származik, ő mindig egy bécsi marad. Für Immer A Wiener … Ahogy az egyik régi számában is énekli. Örökké bécsi. (ahogy E. a párom is. Aki bármennyire is tartja magát egy Raini koncerten, legkésőbb ennél a számnál folynak a könnyei. Ez van. A zene a lélekig hatol.)

Kezdődik a koncert (a felvétel még Nürnbergben készült, de ugyanez volt a bécsin is. )

Szeretnék megmutatni egy-két snittet a két koncertjén készült felvételeimből, hogy visszaadjam mindazt, amit ez a művész ad az embereknek. A saját felvételeim nem nagy durranások tudom, de remélem átjön, mennyire szeretik őt a népek …. velem, velünk együtt!
A második icipici részlet a Schickeria c. számából való. (A helyszín ismét Nürnberg és nem Bécs. Mivel Nürnbergben az első sorban ültünk, Bécsben pedig hátrébb, ezért a nürnbergi felvételek jobban sikerültek.)

Biztosan nem sok magyart érdekel egy osztrák zenészlegenda meg a zenéje, de higgyetek nekem, őszintén kár, hogy sokan kimaradnak belőle. Mi benne annyira jó, amikor nem is magyar? Miért tudok ennyire azonosulni vele? Azért, mert hihetetlen jó zenét csinál, amikhez káprázatos szövegeket ír. És ezek a szövegek szívhez szólnak. Persze nem véletlenül találtam rá, megfertőződtem. A párom a tettes. Annyiszor hallgatta ezeket a zenéket, annyiszor mesélt róla, észre se vettem, a finom pókháló már körbeszőtt. Amikor valamelyik nótája különösen megtetszik, megpróbálom értelmezni a szövegét. Na ja…. Ilyenkor jó E. a párom a háznál, aki a szöveget számomra lefordítja és érthetővé teszi. És onnantól kezdve indul a csoda, a dal az enyémmé is vált.
Azt ugye el tudjátok képzelni milyen érzés amikor egy koncerten Presser Gábor elkezdi énekelni búgva, súgva, finoman: …elmegyek, elmegyek messze megyek… Ugye? Félelmetes! Öröm, öröm, boldogság és éneklem, éneklem. Ha ott vagy, énekled tele szívvel, hiszen érted, érzed minden rezdülését a kék asszonynak, a dallamnak, a zenének, a hangoknak. De ugyanez történik Zorán, Demjén, Piramis, Omega …. dalok hallatán, hiszen ezek a zenék is mi vagyunk maguk. Valamikor megérintettek és velünk eggyé váltak.
Namost ugyanez az osztrákoknak a Rainhard Fendrich (Wolfgang Ambros, Georg Danzer, Peter Cornelius… ). Egy nemzedék nőtt fel vele (velük) együtt, a dalaikkal. Ezek a dalok az osztrákoknak ugyanazt jelentik, mint nekünk a “ha volna két életem”.
De őszinte leszek. Hibátlanul szöveget csak magyarul éneklek. Szövegbiztos csak magyarul vagyok. Az a nyelvem, az vagyok és maradok mindig is, magyar. A német nyelvet valamilyen szinten beszélem. Mivel már hosszú évek óta német nyelvterületen élek, könnyebb is vele a dolgom. A párom német, a fiam pedig úgy beszél németül, ahogy én soha nem is fogok. Ezért néha nem is értem amit mond. (fáj leírnom, de olykor-olykor az villan be, hogy talán ufok közé kerültem …, legalábbis az nem lehet, hogy az André az én gyerekem, hiszen a gyerekemet érteném…. nagy bánatos sóhajtás). Szóval nyelvileg engem jobbról-balról megtámaszt a családom, könnyebb a dolgom, mint annak, aki mondjuk apuval érkezett Magyarországról kicsit tetszik érteni mit tetszik mondanival. Én mostanra már a sokat (de persze nem mindent) tetszik érteni kategóriában járok, amihez hála isten hozzátartozik az irodalom és a nyüansznyi finomságok értése is németül.
És ezzel a nyelvi tudással már könnyebb volt. Megérkezett az életemben egy újabb szerelem, az Austropop Rainival és a társaival.

…és végre!

Aztán a csúcs, ami már két éve is megadatott: Fendrich koncert. A kedvenc Raini-számaimat élőben hallhattam  és énekelhettem együtt a többi rajongóval. És hihetetlen módon annyira a szívemhez szól néhány dala, hogy elhomályosul tőlük a szemem. Bizonyos dalai visszarepítenek engem is a múltba, a közös múltunkba Bécsbe, Ausztriába és ugyanúgy folynak a könnyeim, mint E.-nek, nincs mit tenni. Az I am from Austria a szívemből szól. Ez az I am from Austria különben Ausztria nem hivatalos himnusza. Ezrek kezdeményezik, hogy váljon a hivatalos himnusszá. Rainhard Fendrich egy interjúban elárulta, hogy egy picit azért meglepődött ő is azon, hogy a fiatalok az ő számát kivülről tudják, az ország offizielle nationalhymnéjét meg nem. Érdemes meghallgatni ezt a számot Rainhard Fendrichhel és a közönséggel. A felvétel kb. 7 évvel ezelőtt készült. De Gänsehaut pur. (tiszta libabőr)

Egy 2000-ből származó felvételbe is érdemes belenézni, két okból. Raini még csak negyven valahány éves, állítom minden nő szerelmes volt bele. A másik ok, a színpadon álló trió, a szenzációs Austria 3. Rainhard Fendrich, Wolfgang Ambros és Georg Danzer összeállt 1997-ben egy, a hajléktalanokat segítő benefitkoncert erejéig. Egymás számait énekelték és maguk se gondolták, hogy frenetikus siker lesz belőle, márpedig az lett. Így folytatódtak az Austria 3 fellépései. Szomorú történet vetett véget a trió pályafutásának, Georg Danzer hosszan tartó rákbetegsége után, 2007-ben elhunyt.

Összesen három Raini koncerten jártam eddig, kettő Nürnbergben volt, egy Bécsben. A különbség a nürnbergi és a bécsi koncert között tapintható, más. De nem Fendrich más, hanem a közönség. A nürnbergiek is éneklik a számait, ismerik kivülről a szövegeket és tapsolnak is rendesen ovációval. De könnyek csak Bécsben hullanak. Felemelő érzés volt ott lenni a Stadthalléban és azzal a kilencezer emberrel együtt énekelni, érezni, hogy egy picit odatartozom.

De ha a különbséget egyszerűbben kéne megfogalmaznom, ezt mondanám: Az I am from Austriát Nürnbergben ülve énekled, Bécsben állva és sírva. Állva és sírva 9000 emberrel együtt.

Utoljára (hú ezt nem ígérem, lesz még Raini nálam) még egy szenzációs dala, amelyik szintén egy klasszikus, egy szerelmes dal. Talán az egyik legszebb a világon… nekem mindenképpen. Ő az, a Weus’sd a Herz hast wie ein Bergwerk című száma. Magyarra fordítva nem cseng olyan jól, mint németül. A “Mert akkora szíved van, mint egy bánya” cím nem hiszem, hogy megríkatna bárkit is, de higgyétek el, németül klasszabbul cseng. Magyarul inkább ezt a címet adnám neki: Mert hatalmas a szíved.

És jöjjön Raini ismét. A Weus’sd a Herz hast wie ein Bergwerk egy koncertfelvételen 2010-ből, utána pedig csak a dal sterilen, studiófelvételről. Aztán a szám szövege osztrákul és németül. Magyarul még nincs meg. Ha kell, szóljatok.

forrás: http://www.songtexte.com/songtext/rainhard-fendrich/

És még két kedvenc. Az egyik arról szól, hogy a könnyek milyen gyorsan felszáradnak (Tränen trocken schnell), milyen hamar el leszünk mindahányan felejtve. Fájdalmasan őszintén beszél Raini az elmúlásról. Brrrr. Imádom.
A másik száma az Angyalokról (Engel) szól. És gyönyörű. Ezek az angyalok az utolsó pillanatban keresztezik az utunkat, amikor már nem is számítunk rájuk.
Szeretem Rainhard Fendrichet, mit csináljak? Remélem örömet szereztem vele néhányatoknak!

PS: A bécsi útról még van mesélnivalóm…. Rainiről is. Jövök.

Raini

Rainhard Fendrich

már hosszú évekkel ezelőtt bekúszott az életembe. A 80-as években találkoztam először a zenéjével. Győrben fogtuk az osztrák tévét és valamelyik rádióadót. Meg persze a cseheket, amiből csak egy gyakran elhangzó szóra emlékszem: bibornye, de őket nem hallgattuk soha. Huszonvalahány éves korom előtt egy hangot nem beszéltem németül, így Rainit a többi osztrák énekessel együtt csak hallottam, de nem értettem. Olyan bikicsunájos módon próbáltam ismételgetni a szövegeket, de nehéz volt, fogalmam se volt hol kezdődik és végződik egy szó, egy mondat. De a zene egy picit tetszett. Aztán pont. Túlontúl nem érdekelt.
Ha nem E. lenne a párom, talán azt se tudnám már, ki is az a Rainhard Fendrich, de nem ez a helyzet. E. egy életre megfertőzött Bécs szeretetével, ami egyben az osztrák nyelvet, Ausztriát, az osztrák zenét is jelenti. Kezdtem érteni amit Raini mond, énekel. De sokszor mindig kifogott rajtam a bécsi dialektus és szükségem volt arrra, hogy a párom lefordítsa nekem, pontosabban érthetővé tegye. És áttörtem a falat. Már nemcsak értem, érzem is a dalait. És tudom, hogy miért szép a Tränen trocken schnell (a könnyek gyorsan felszáradnak) száma, és azt is, hogy miért van néha tőle bőghetnékem. Már nemcsak a magyar himnusz, Zorán, Presser, Demjén, Katona Klári hoz ki az egyensúlyból, megjelent egy másik nyelv is és vele egy csomó új élmény.

Rainhard Fendrichet előszőr 2015 júliusában láttam élőben Nürnbergben, a Serenadenhofban. Unplugged, azaz nagyzenekar nélküli fellépése volt, de végül is tök mindegy hányan álltak rajta kívül a színpadon, ez a találkozás végzetesnek bizonyult. Teljesen beleszerettem. Annak idején szerettem volna beszámolni a koncertről, de szokás szerint ismét nem maradt rá időm. A piszkozatok mappában találtam rá a teljesen félbehagyott írásomra, amit azért megmutatnék, mivel szerintem átjön rajta az a hihetetlen öröm, amit akkor éreztem:

Azt hittem nem fog menni ájulás nélkül a mai nap, nem létezik, hogy 4 órai alvás után elviseljek 8 órányi munkát, de kellemesen meglepődtem. Hihetetlen, hogy feldobottan mire vagyunk képesek! Talán még a maratont is le tudtam volni futni. Ma tánclépésben közlekedtem az irodában, kialudva biztosan nem lenne rá erőm. A tegnap esti (Rainhard Fendrich) koncerttel tele minden agysejtem, boldosághormonok cikáznak össze-vissza a lelkemben, fantasztikus volt. A koncert alatt többször volt szükség a papírzsebkendőre. Erhard, a “hivatásos” bécsi, nálam sokkal korábban feladta, már az első valahány szám után utat tört a szemében a honvágy, én azért tartottam magam. De sokáig én se bírtam. Rainhard Fendrich zenéje, a dialektusa nekünk az otthont, Bécset jelenti. Ahova visszavágyunk. Hihetetlen érzés volt Rainit itt látni Nürnbergben.
2015. július 24.

Majd azóta eltelt 2 év. Istenem, koncertje lesz Nürnbergben, nem bírom ki! Amint indult az online jegyvásárlás, már ült is E. a számítógépnél és nyomta az entert. Sikerült! Első sor! Beszarok, Rainit az első sorból fogom látni, ez több mint szép, ezt el se hiszem!
Már rutinom van, tudom hogyan néz ki nálam az este, az éjjel egy színházi előadás, vagy koncert után. Az élmény még hosszú órákon keresztül elkisér. Túlontúl feldobott vagyok ahhoz, hogy aludni tudjak, de ki a fene gondol bármiféle alvásra, amikor az átélt élményt újravesszük. És az milyen nagy volt, amikor ….. jaj, az nagyon tetszett…. azt láttad amikor? ….. és csak állunk a konyhában, támasztjuk a pultot és csillogó szemekkel ismételjük meg ismét ugyanazt, egyszerűen nem akarjuk, hogy a varázs véget érjen. (izé, főleg én …) Nem lehet még vége ennek a napnak! És a másnap már nem olyan olajozott …. az éveim múlásával egyre keményebb. Mindezek ismeretében ezért kizárólag pénteken, vagy szombaton járunk színházba, koncertre. Mivel Raini 2017. februári koncertje szerda estére esett, már időben egy nap szabadságot kértem csütörtökre, másképp ez már nem megy. Ki akartam élvezni az egészet úgy, hogy nem esek össze másnap az irodában.

A koncert

Csak annyit mondok, a pali egy fenomén. Azt tudtuk régóta, hogy Raini egy “entertainer“, egy olyan művész, aki zenél, énekel, szöveget ír, tv-showt vezetett, szenzációs beszélőkével, gyönyörű hanggal, mindamellet hihetetlen egyszerűséggel és földönjárással. Raini a teljes normalitás, Raini mi vagyunk magunk. Vele lehetséges azonosulni, ő arról énekel, ami velünk is megtörtént, arról ahogy mi is gondolkodunk és vele együtt látjuk a világot. Az idei nürnbergi koncertjén olyat kaptam tőle, ami megfizethetetlen. Egy katarzist. Egy felejthetetlen estét. A régi és az új dalai, a kiállása a normalitás,emberségesség mellett. Raini egyértelműen állást foglal Trump, a rassziszmus ellen. Az emberiesség az egyetlen érték, ahogy ezt már réges-régen, a Brüder (testvérek) c. számában is megénekelte. (érdemes utánanézni, itt a szövege: http://fendrich.at/musik/texte/b/brueder/ )
Tudom, hogy nem túl jók a fotóim, de szeretném egy picit visszaadni a színpadképet, a fényeket, a zenekarát és őt.

Rainhard Fendrich Nürnbergben 2017.február 15.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Odafelé is az ő zenéjét hallgattuk az autóban. Ráhangolódtunk.

Rainiről és a zenéjéről

1955-ben született Bécsben. Az érettségi után megszakította a jogi tanulmányait, dolgozni ment, hogy a színiiskoláját és az énekóráit finanszírozni tudja. Bár inkább hagynám az életrajzát, mivel ennél a néhány suta mondatnál sokkal több és érdekesebb. A zenei pályánál maradnék. Az első igazi áttörés 1981-ben sikerült neki Ausztriában a Strada del sole című számával. Németországot csak 1988-ban vette be a Macho Macho-val. Rainhard Fendrich bécsi dialektusban (jöööö) énekel, amit egy igazi porosz kizárt, hogy értene. A bajoroknál még értik, bár az igazi bécsi szlenghez eléggé jártasnak kell lenned a császárvárosban, de azért a bajorok a lényeget értik. Raini az elmúlt 10 évben a második házaságában élt. A felesége egy született berlini színész-énekes volt. Tavaly novemberben váltak el. Raini nehéz eset a nőknek, ő művész, aki néha napokig nem szól semmit, néha elutazik egyedül. Ő más. Előbb írtam, ő művész. Ennek tudatában minden érthető. Ennek a berlini és egyáltalán németországi tartózkodásnak “köszönhetően”, nekünk is feltűnt az elmúlt évek néhány Raini-nótájának kiejtésbeli elirodalminémesedése, mit mondjak, nem annyira tetszett. Raini egyre inkább közérthetőbbé vált a német nyelvterületen, amivel nekem pont a gyönyörű wienerische hiányzott. Miért kell neked belesimulnod a nagy dojcse világba? Pont ő, aki nekünk egyet jelent Béccsel, nehogy már Piefkelandba járjon, hiszen nem ott a helye. Hogy érthetik meg egymást egy berlini nővel, jézusom? Hát ilyeneket gondoltam …. mennyire nem vagyok rugalmas, igaz?

Tudjátok mi a legszarabb? Hogy nem tudom a családom otthoni részével megosztani ezt a hatalmas élményt. Hiába mondom az anyunak, hogy ki ő. Az anyu nem tudja, nem ismeri. Azt mondja, hogy szerinte még soha nem hallotta. És így van vele szerintem az egész Magyarország. Annak ellenére, hogy közel van, hogy elvileg hallottuk mindahányan Győr megyében, nem mindenki figyelt oda rá. Tudom, hogy a német nyelv nekünk nem szép. Tudom azt is, hogy az osztrákok se ismerik a magyar zenét, mert a magyar nyelvre ők se kíváncsiak. Fájni fog, de leírom. A mi, gyönyörű anyanyelvünk nagy valószínűséggel csak nekünk az. A külföldinek kicsit mekegés. (A párom a magyarországi tartózkodása elején semmi mást nem hallott ki a magyar nyelvből, mint “heckmeck“. Úgy meséli, hogy ő ennyi e-t még életében nem hallott.) Jobbik esetben töröknek tűnik. De szépnek soha. És ennyi az ok. Nem vagyunk kíváncsiak a másik zenéjére, mert randa a nyelve és úgyse értjük. Milyen kár értünk, értük.
De nehogy azt higgyétek, hogy errefelé más a helyzet! Lényegesen többen ismerik például Fendrichet, mint otthon, de itt se mindenki. Az idősebb korosztálynak (persze migrációs háttér nélkül) ez itt nem is lehet kérdés. Szövegbiztosak a számoknál. És szeretik őt. Ahogy ez bebizonyosodott itt Nürnbergben is. 2 éve még viccelődtünk azon, hogy Fendrich már csak ilyen kisebb Serenadenhof félékben tud fellépni, lehet, hogy azok az idők, amikor egy Meistersingerhallét, vagy Arenát meg tudott tölteni már elmúltak. A rossebeket! Az idei koncertje a nürnbergi Arénában teljesen teltházas volt! És nemcsak itt. Berlinben, Frankfurtban …. több ezren voltak rá kíváncsiak. Pedig mégegyszer mondom, ő osztrák. És már 60 éves lett. De ezek szerint még mindig minőség. Az. Láttam.

Szóval 60 éves lett. Az alkalomból egy riport készült vele, amit érdemes megnézni, nagyon visszajön és felismerhető benne mindaz, ami Rainhard Fendrich maga és a művészete. Részletek hallhatóak a nótáiból is.

Igaz, a koncertjein eddig nem játszotta, de nekem akkor is ez az (egyik) kedvenc számom tőle. Az Engel (angyal), aki a legutolsó pillanatban érkezik hozzád …amikor már nem is számítasz rá. Ő jön. Keresztezi az utad.
Den Himmel suche ich, die Hölle kenne ich …..a menyországot keresem, a poklot ismerem ….Ohhh, imádom.

És a zene, amit még zsebkendő nélkül nem volt szerencsém lájf meghallgatni, Raini egyik kultszáma.  A Weus´d a Herz hast wia a Bergwerk, magyarul talán : mert mint egy bánya, akkora a szíved

szerintem lefordítom. Jövő héten nekifutok.

Még rengeteg youtubos videót belinkelhetnék ide, de felesleges, mert nélkülem is megtaláljátok a számait. Szerettem volna felhívni a figyelmet rá, talán valaki most fedezi fel magának, bár tudom, hogy nem igazán kell neki a reklám. Sok magyar (főleg az Ausztriában élők) ismerik jól, tudják, értik mitől vagyok ennyire a hetedik menyországban.

A nürnbergi koncert magával ragadó volt, de egyszercsak az is végetért. Hazafelé végig a koncert volt a téma az autóban. És hogy a Raini egyre jobb, egyre nemesebb. Látszik a kora, de ez a kor nem változtatott semmit se a minőségen, sőt! De jók a régi számai is, az újak is, hú de jó lenne ismét egy koncertjét megnézni, jaj de fasza lenne! Ezen álmodoztunk.
E-nek eszébe jutott és nevetve mesélte, hogy ő is résztvett a Rainhard Fendrich facebookos oldalán zajló Valentin-napi játékon, aminek az volt a lényege, hogy be kellett írni az egyik száma címét (“Nimm dir ein Herz”, hozz magaddal egy szívet) és egy koncertjének a dátumát a hozzá tartozó városnévvel, ahova jegyet szeretnénk nyerni. Vigyorogva mesélte, hogy feküdt a szófán, megnézte az oldalt és csak hülyülésből, az esélytelenek nyugalmával beírta: 2017.február 17. Bécs Stadthalle
Másnap 8:56 perckor érkezett az üzenet. Nyertünk két jegyet egy nappal későbbre a bécsi Stadhalléba, Rainhard Fendrich koncertjére.
Úristen, most mit csináljunk?

Folytatom.

 

A “Pücha” eredete

question-1015308_1280A “Ham kummst” magyar fordításában kifogott rajtam a Pücha. Balféknak írtam, mert más nem ugrott be, meg nem is ezen az egy kifejezésen múlt a nóta sztorija, de a Pücha azóta se hagyott nyugodni, utánajártam.

Ami eddig kiderült: a Pülcher, Pücher a német Pilger (idegenből érkezett vándor, zarándok) kifejezésből ered.

Mi a Pilger? És hogyan lett belőle Pücha?

A wikipedia szerint: “Pilger, veraltet auch Pilgrim („Fremdling“), stammt vom lateinischen Wort peregrinus (oder peregrinari, „in der Fremde sein“) ab.” Azaz, egy idegen földről érkezett vándor. A latin peregrinus (vagy peregrinari) kifejezéstől származtatják, ami latinul az idegent (külföldit is?) jelentette. A Pilger kifejezés elődje a Pilgrim volt a német nyelvben.
Vallási értelemben Pilgernek hívják a zarándokot is. Manapság is Pilgerek járják az El Caminot, hogy csak a legismertebb zarándokútat említsem.

A középkorban sok csaló adta ki magát Pilger-nek, azaz úton levő idegennek, zarándoknak, ezzel mentesülve a szállás és ellátás megfizetésétől, továbbá meglopták a házigazdáikat, valamint a többi segítőkész polgárt. Ebből következően, a kifejezés lassan pejoratív értelművé, szitokszóvá vált, mégpedig azt az embert értve ez alatt, aki jogellenesen, törvénytelenül igényel, vagy vesz el valamit.
A Pilger német szó, bécsi hangzása a Pü(l)cher. Mivel egyéb infót nem találtam, ezért azt mondanám, hogy az osztrákok a dialektusuknak megfelelően ejtik, a leírthoz képest kicsit elferdítve a Püchert Püchának.
Ez a Pücha a jelenkori osztrák nyelvben egy csaló, egy Gauner.

Tehát a fordítása a Ham kummstban is ez: csaló.

Az előzmények, a Ham kummst fordítása: itt

 

Közkívánatra :-) Seiler & Speer – Ham kummst magyar fordítása

Előtte gyorsan még egy hír:  Na ki zenélt a Rapid Wien karácsonyi buliján? Eh kloar! Seiler és Speer!
Érdemes megnézni ezt a felvételt, mert egyrészt (még mindig) szenzációs a dal, másrészt ismét bepillantást nyerhetünk a német és osztrák alapvető különbségekre. Egyszer egy Nürnbergben élő, amerikai származású karmester mesélt német nyelvtanulásáról az egyik helyi rádióban. A német nyelvet egy bécsi tanárnőtől sajátította el, de sajnos csak az irodalmi németet és nem a gyönyörű bécsi dialektust. Namost, ez a hölgy a következőképpen magyarázta el a német(ek) és az osztrák(ok) különbözőségét:  Ausztriában a táblákon az áll, hogy mi mindent lehet, vagyis szabad ott csinálni, Németországban pedig mindig az áll, hogy mi az ami tilos. Van benne valami.

Ahogy a következő videón is jól látszik, mennyire lazák az osztrákok, ezt a szöveget Dojcslandban nem merné senki se megkockáztatni, annyira vonalasak. A szöveghez adok egy kis segítséget. Amikor azt kérdezi, hogy oké itt a VIP szektor, itt ülnek a Fontosak, de hol vannak a (des!) Gsindel, azaz a csőcselék, a mieink, egyből karemelgetés és röhögés a válasz. El tudnátok képzelni egy ilyen dumát mondjuk a Bayern München karácsonyi buliján? Soha! Mondom én, mindenképpen vágyunk visszatérni Bécsbe. Más dimenziók.

Nézzétek meg, érdemes!
A Rapid Wien focistái, a banda és a karácsonyi buli.

 

És bitteschön, itt a szöveg magyarul. Hozzátenném, hogy elsőre a poén nekem se jött át igazán, ezért leírnám, hogy értsétek. A nő addig, addig fenyegetőzik a válással, amíg az meg nem történik, de öngólt rúg. A pali kap mindent. A gyerekeket, a kutyát, a házat.
Aztán már ő kakaskodik. Ha a nő el merne menni hozzá, kihívja a rendőrséget.
A “Pücha” fordítása volt az egyedüli nehézség. Balféknek írtam, bár a Pücha inkább egy kicsit agressziv tuskó. Itt Nürnbergben ő lenne a Doldi. Bár a Doldi nem verekedős. Mindegy. Nem ezen múlik a szám.
Letzte Nocht magyarul Kopie


UPDATE a Pücha-hoz! Klikk ide!

Lieblingemék a sógoréktól

Pár napja mutattam be a fiúkat, de ez ehhez a számhoz állati kevés. A nóta annyira leiwand (Bécsben így mondják, ha valami szuper), hogy muszáj még egyszer feltennem, de most egy élő-verziót. Tessék megnézni, milyen zenét lehet csinálni 2 klasszikus gitárral, három szuper sráccal, két sapival és jókedvvel.

Hitradio Ö3
Hitradio Ö3

A zenészek, Seiler és Speer, két haláli csávó. A bécsi Hitradio Ö3 (fiatalkorom kedvenc rádiója volt, mivel azon szerencsések közé tartozom, akik a határ relatív közelsége miatt élvezhették ennek a rádiónak az akkori adását, illetve nézhettük az ORF1-t és ORF2-t. Meg a Csehoszlovákáj egyet és kettőt is, de azt naná, hogy nem néztük. ) műsorában léptek fel. A közönség, a graziak szövegbiztosak. Már-már lassan én is az leszek. Ezt a számot nem lehet nem szeretni, annyira jópofa!
Tehát még egyszer: Seiler / Speer “Ham kummst”

Letzte Nocht, woa a schware Partie fia mi …… 🙂

És a nóta az élō adásbòl

A bécsiek nyelve: Wienerisch

Imádom a bécsiek nyelvét, a pergő r-hangokat, a színes szlengjüket, a beszédük dallamát, a Wiener Schmäh-t, azaz a bécsi humort. Ez a humor különben teljesen azonos a magyar, és merőben ellentétes a német (Bajorország kivételével) humorral.

A wienerisch, azaz a bécsi dialektus se teljesen homogén. Van a finomabb nyelv és van a hozzáértőknek (tehát nem nekem) egyből felismerhető prolibb wienerisch, jellemzően a Kaisermühlen és Favoriten városrészekből. A Gnädige Frau (nassságos Asszony) a 19. Kerületből (tudjátok, arra vannak a pénzes villák, a Grinzing, miegymás) nem fogja iskolázott beszédét egy „bist du deppert“ beszólással, vagy egy “leiwand”-val felhigítani, az elegáns stílus a nyelvben is megjelenik.
De ha echte, brutális bécsi népi dialektust akartok hallani, akkor tessék bemenni egy igazi bécsi “Beisl“-be (klasszikus, házikonyhás étterem) és lehetőleg nem messze leülni a “Stammtisch”-től, a törzsasztaltól. Érdemes csöndben szemlélődni és fülelni, a legnagyobb poénokat én ilyen Beislekben hallottam, valamint a legfurább, de egyben legérdekesebb embereket itt láttam. Hihetetlenül feldobja az ember napját az ilyenfajta elvegyülés ebben a párhuzamos világban, itt a nem normális, a legprolibb ember is annyira üdítően természetes, a környezetbe belesimuló, a párbeszédeik, a mozdulataik nem egy színjáték része, saját magukat adják, szórakoztató az egész, mint egy vidámszinpados este. És legfőképpen emberi!

De vissza a szlenghez. Rengeteg, de tényleg, rengeteg kifejezés színesíti a bécsiek nyelvét, jelenleg csak kettőt ragadnék ki belőle. Az egyik a “Piefke” a másik a “Marie”.  Ezen kifejezések nyomába eredtem, kiváncsi voltam az eredőjükre.

Piefke

Ez a kedvenc témám! Az osztrákok “Össis” és a németek  “Piefkék“, örök ellentéte. Az osztrákok Piefké-nek hívják a németeket, pontosabban a poroszokat. (Figyelem, a “német” gyűjtőfogalomba a bajorok nem tartoznak bele, Bajorország kivétel!) A név eredetéről létezik egy teória. A német-osztrák szövetség 1866-ban vesztett a poroszok (ugye Poroszország önálló állam, illetve királyság volt) ellen a német háborúban. A poroszok a Bécstől 20 km-re fekvő Gänserndorfban rendezett katonai parádén ünnepelték a győzelmüket, ahol Gottfried Piefke a testvérével Rudolffal együtt vezényelte a zenekart. A bécsiek is siettek ki a városból, kiváncsiak voltak a bulira és a jól értesültektől informálódtak az eseményröl, akik valójában a karmesterekre célozva ezt mondták: Jönnek a Piefkék!  A mondat elterjedt, minden bizonnyal így vált szinonímájává az 50.000 porosz látványának. Iszonyú lehetett szegény bécsieknek, ennyi Piefke egy rakáson!
Ez a Piekfe valójában sértő, lenéző kifejezés, de végül is benne van minden. A Steigerung (fokozás) pedig a Piefke Arsch (wienerisch kiejtve: Oarsch ), a Piefke segg. Vagy a Saupreiß. Ez utóbbit már le se merem fordítani. Csak útmutatást vagyok hajlandó adni. Sau = disznó, Preiß = porosz.  Tetszik a vicces kifejezés arra az esetre, ha többen vannak a Piefkék, ha csoportosan nyomulnak mondjuk Bécsben a Grinzingben a borozókban, ahova buszokkal szállítják őket. Ilyenkor a bécsiek hasonlóképpen panaszkodnak “tegnap tele volt a Heuriger Piefkinesen-ekkel”(ejtsd: pífkinésen), szörnyű volt!

A Piefke az a tipikus, rettenetesen sokat beszélő (persze iszonyú hangosan), mindent tudó, mindenről véleménnyel rendelkező önbizalom túltengéses porosz ember szimbóluma, aki merőben az osztrákok ellentéte. Könnyű megfigyelni, piefkéék túristailag általában mindenhol ott vannak és véget nem érően, pattogós hochdeutschban (steril irodalmi német) értekeznek egymással. Egy Piefkének nem fog megfordulni a fejében, hogy alkalmazkodjon, esetleg lehalkítsa kicsit a hangját és annak megfelelően megpróbáljon kicsit bécsivé válni, nem. Egy Preiß (porosz) túltengő önérzetével, okosságával és legfőképpen a hangerejével Bécsben is 100 gramm szalámit (a 10 deka helyett), a kávéházban pedig „Kaffeet“ rendel így röviden és pattogósan (igen, röviden ejtik, mert a németben a két mássalhangzó jelzi, hogy a betű röviden ejtendő) valamint integet és „hallózik“ a pincérnek, ha fizetni szeretne.  Pedig tudja, hogy Bécsben ezer féle kávé van, a kleiner Braunertől és Melangetől kezdve az összes elbolondított fajtáig, de sima mezei, kávé nevű kávé az nincs. Vagyis van, de semmiképpen nem káfé -nak ejtve. Hogy a Piefkinesen is tudjon kávét inni, a kávéházak, hotelek, vendéglátóhelyek segítenek bölcsen, értik ha valaki csak simán kávét rendel. De akkor sem “kávénak” ejtik, hanem csodálatosan, dallamosan, az utolsó é-t meghosszabbítva kafféééééénak.
(Apropó, erre a hallózásra szeretnék egyszer mindenképpen kitérni, ez egy borzalmas német szokás, ami Bécsben olyan mint egy arculcsapás. Primitiv. )

Még valami. Ugye a bécsi vendéglátóhelyeken ingyen van a csapvíz, a Leitungswasser. Sokan azt hiszik, hogy Duna-víz a város vezetékeiben keringő víz, de nem az! Fantasztikus minőségű és ízű hegyi forrásvíznek örülhetünk Bécsben. Egyenesen az Alpokból. Ha nekem nem hisztek, akkor guglizzatok utána. Ahogy írtam, ez a csapvíz az éttermekben korlátlanul és ingyenesen áll a vendégek rendelkezésére. Egy felkapott grinzingi olasz étteremben jártunk 10 évvel ezelőtt, amikor megérkezett egy asztaltársaság. Rongyrázós, kivagyi, pénzes társaság volt, de ettől függetlenül, a nők a drága ételek mellé nem mást, csak “ein Glas Leitungswassert” kértek.
Namost, elérkezett az ingyen víz híre a poroszokhoz is. Buszokkal érkeztek és elfoglalták a kávéházak, éttermek asztalait. Dögmeleg volt, ők csak inni szerettek volna. De csak vízet kértek. Csapvizet. Egy busznyi Piefke. És örültek kegyetlenül az okosságuknak, hogy milyen rafkósan túljártak az Össik (osztrákok) eszén, klasszul megoldották a szomjúság kérdését. Ahol kérem a Geiz ist geil és a Schnäppchenjagd, azaz a leértékelt árúkra való vadászat egy nemzeti vonás, ott teljesen normális ez a gondolat, Bécsben a kávéházban csapvizet fogunk rendelni, mert az ingyen van.  Eh kloar. De ennyire azért az osztrák vendéglátósok sem hülyék. A service (kiszolgálás) miatt beszedték a pénzt a népektől. Akiknek persze feljebb állt, hiszen a csapvízért nem lenne szabad pénzt felszámítani, mivel mindenhol az áll, hogy ingyenes!
Ezek a Piefkék.

Az osztrákok Almdudleres reklámja is ezen a nem túl nagy szimpátián nyugszik. Wenn die kan Almdudler hab’n, geh i wieder ham szlogen, azaz “Ha nincs nekik Almdudlerük, akkor megyek haza!”  (Az Almdudler egy rendkivül kedvelt osztrák üdítő, olyan mint a mi Traubink volt, csak ez egy limonádés valami. A fiam Bécsben kizárólag ezen és csapvízen él. Bizony, mivel életkora miatt bort még nem iszik. ) A reklámban egy Piefke kiálltja a levegőbe a mondatot, várja a visszhangot. A visszhang érkezik is: Pfiati, azaz viszlát.

Marie

És itt a kedvencem, a lágyan, és a szó végét hosszan megnyújtva kiejtendő:  Marie (kiejtve: Máriiii)
Ezt a kifejezést még az osztrákokat ki nem állható volt főnököm és kolléganőm is napirenden használta. Előtte nem ismerték, de tőlem átvették. Beloptam az életükbe egy újat az ellenségtől.  Marie egy női név. De Bécsben ez a pénzt jelenti. Hast a’ Marie? (Hast du Marie?) azaz “Van pénzed?” -kérdezik a bécsiek.

De miért pont Marie?
A magyarázathoz repüljünk vissza az időbe.  1897-ben járunk, a bécsi Práterben.  Már ez idő tájt is tele volt nap mint nap a Práter szórakozó emberekkel, már ekkor is léteztek vendéglátóhelyek, de mozgóárusok is, akik Fleisch und Käse = húst és sajtot (ahol a hús értelemszerűen nem nyers pacal)  kínáltak az embereknek. Ekkortájt volt nagyon menő a Strauss dinasztia, a zenéjük. A valcer aratott minden társadalmi rétegnél. Maga a tánc, a valcer különben egy felsőausztriai néptáncból a “Landler”-ből fejlődött ki.
A práterben a párok élőzenére táncolhatták az imádott valcerüket, de ez nem volt ingyenmulatság. 5 krajcárt kellett a táncért cserébe fizetniük. Ezért a köznyelvben a valcert “5 krajcáros táncnak” hívták.
A táncra vágyó lányok többsége böhm származású szobalány, szakácsnő volt az úri házaknál, anyagilag kicsit jobban álltak, mint a gavallérjaik, a szegény, csóró katonák. Ezért fizették gyakran ők maguk a táncért járó díjat az udvarlójuk helyett. A lányok között nagyon gyakori név volt a Marie. Így vált ez a kedves hangzású név, a pénz szinonímájává Bécsben.

Tehát Bécsben ha valakinek Marie-ra van szüksége, mert “neger”, azaz elfogyott a pénze, annak nem nő kell.
A_5Kreuzer_1858_a

 

Peter Cornelius

Egy felejthetetlen koncert. Egy felejthetetlen hang, egy felejthetetlen művész… és Istenem, ez a dala! Majd elmesélem.
Peter Cornelius dalait papírzsebkendőben mérem. Már, hogy mennyit használok el a bőgéshez.
Ez a dal 2 zsepis. 
És benne van minden. Múlt, barátság, tragédiák, döntések, sorsok, emberek …és persze a tényleg nagybetűs ZENE és Bécs. Szerelem.
Javítom. 3 papírzsebkendő.